A Fertő tó mesés őszi világa


Az őszi nap sugarai ezúttal a csodálatos természeti környezetben elhelyezkedő Fető tó vidékére csábít minket, amelynek ugyan hivatalosan csak kis rész tartozik Magyarországhoz, de a határok leomlása óta ez semmiben sem befolyásolja az idelátogató turistákat.

Igazából két részre oszthatjuk eme, az Alpok lábainál elterülő, és ezért kicsit szeles és szeszélyes tavat turisztikai szempontból. Az egyik a nyugati rész, ahol főleg barátságos és hangulatos települések veszik körül a minden igényt kielégítő strandokat, kikötőkkel, szállodákkal, vendéglátó egységgel, kulturális és épített látványosságokkal.

A másik, a keleti oldal, ami főleg természetvédelmi terület, nádasokkal, romantikus partszakaszok között megbúvó, általában a településektől kieső strandokkal, kis kikötőkkel, és csak néhány vendéglátó egységgel.

Először induljunk a magyarok által kevésbé ismert keleti rész felfedezésére.  Fertőrákos felé érdemes egy kitérőt tenni a „Páneurópai piknik” emlékhelyhez, ahol 1989-ben megnyitották a kapukat a keletnémet menekültek előtt. Ma egy szép park, emléktáblák, és egy emléknek meghagyott, hajdan megközelíthetetlen őrtorony vár minket.

Fertőrákos, mint a Világörökség részét képező Fertő táj egyik jelentős települése már a rómaiak előtti időkben is lakott volt. Minden képen látogassuk meg a Római idők egyik egyedülálló műemlékét, az évszázadokig eltűntnek hitt Mithrász Szentélyt, mely a napisten tisztelőinek temploma volt, és mivel a szigorún védett határsávba tartozott, így felfedezése után is érintetlen maradt. A településre vezető útnál elektromos autóra szállhatunk, mellyel nem csak könnyen megközelíthető, hanem egy alapos és élményekkel teli utazásban és idegenvezetésben lehet részünk.

Kötelező célpont a messze földön híres kőfejtő felkeresése! A hatalmas természetes termekben kiállítást találunk a kőfejtő múltjáról, és megtekinthetjük a különleges „ színházat” is, ahol szezonban akár meg is nézhetünk egy darabot, ha szerencsénk van! A terület felső részeiről fantasztikus panoráma tárul elénk a Fertő tó náddal fedett tájára, ami kárpótol a nem épen udvarias személyzetért.

A település határából bekötőút visz minket a tóhoz tartozó nádason keresztül a parthoz, ahol hajóra szállhatunk, és bejárhatjuk a Fertő tavat, érintve a híres „O” pontot, ami a jelképes határt jelenti. Semmi képen ne hagyjuk ki, felejthetetlen élmény!

Sajnos magyar rész szinte semmiben sem követi az osztrák oldalon tapasztalható turistabarát és vendégközpontú szemléletet, bár a helyiek rendkívül kedvesek, és segítő készek, nem hogy ilyenkor ősszel, de még nyáron sem találnak szinte semmit, sem a kerékpárosok, sem a turisták. nagyon nehéz ételhez. italhoz jutni, a tájékoztatás nulla.  Ha van is valamilyen programlehetőség, arról szerkesztőségünk több hónapi kérdezősködés után sem kapott információt… Így mi is inkább az Osztrák oldalon folytatjuk az ismerkedést, mert ott egy gyökeresen más szemlélet uralkodik, pár száz méterrel arrébb. Még ősszel is minden nyitva, minden tájékoztatást megkapunk, és rengeteg (legalább felében magyar…) turista, kerékpáros.

Viszont mivel szálláslehetőség a Soproni nagy szállodákon kívül, csak kis panziókban, házaknál lehetséges, így ebben is, ha szerencsénk van, Fertőrákos néhány barátságos kis panzióját, vagy a minimálisan drágább, de bőséges kínálatot nyújtó osztrák oldalt ajánljuk.

De folytassuk az ismerkedést továbbhaladva, most már az Ausztriához tartozó részen! Első utunk Illmitz környékére vezet. A települést elhagyva érdemes inkább kerékpárra pattanni, mert a festői kisalföldi táj, és a nádasok szikes világa kocsival csupán néhány kilátótorony és megfigyelőhelyig megközelíthető.

De így sem kell aggódnunk, a vadludak félelem nélkül sétálnak a kocsik és a látogatók között, a szarvasok, nyulak ott ugrálnak körülöttünk, és a táj szépségei is élvezhetőek a kilátótornyokból.

Maga az út a kikötőhöz és a strandhoz egy töltésen vezet, két oldalt közvetlenül a Fertő tó nádasa, növény és állatvilága kísér minket, az útra sok időt kell számolni, mert méterenként meg fogunk állni fényképezni, gyönyörködni. A nyáron olcsó és színvonalas strandról hajójárat is indul a szemközti nyugati part településeire, ez utóbbi ősszel is.

A következő állomásunk Podersdorf, ahol a település már a parton van, amit egy hangulatos sétányon lehet megközelíteni. Nyáron remek strandok, elektromos csónakbérlést és egy igazi hangulatos móló éttermet és napozó stéget találunk a kikötőjénél, melyet az őszi napsütésben is érdemes felkeresni! A fekvése remek, csodaszép panorámában gyönyörködhetünk, főleg naplementekor…

Visszafelé útban pár kilométerre eltávolodva a parttól és a Természetvédelmi területtől található Frauenkirchen városa, ahol híres Ferences kolostor és Bazilika található. A csodálatos szakrális épület megcsodálása után mindenképpen használjuk ki azt a lehetőséget, hogy a szerzetesek szélesre tárják kapuikat a látogatók előtt, és a tejes alsó rész szabadon látogatható, ahol önkiszolgáló ajándékbolt és egy kis múzeum is található.

Mielőtt visszakanyarodnánk Magyarországra, menjünk tovább Andau település felé, mert a településen túl egy szobrokkal és emléktárgyakkal teletűzdelt úton a magyarság egy szomorú emlékhelyéhez jutunk. Itt volt az utolsó híd 1956-ban, amin honfitársaink tízezrei menekültek át Ausztriába, majd felrobbantott romjain keresztül a jéghideg vízben tették ugyanezt. A hidat mementóként újraépítették, ma is a határt jelenti, de csak gyalog vagy kerékpárral lehet átmenni rajta. Viszont számtalan kilátótorony és magasles követi utunkat, ahonnan belátható az egész táj és rengeteg állat, ami ezen a területen él.

Innen már visszafelé vezet utunk Sopronba, amit szintén akár kocsival, akár kerékpáron megtehetünk. Viszont ajánlott, hogy a kerékpárokat magunkkal vigyük és azokon a részeken pattanjunk nyeregbe mindig, ahol a táj és látványosságok megkívánják, ehhez vannak teljes mértékben felkészülve infrastrukturálisan is az osztrákok, nyugodtan tervezhetünk ilyen kombinált utazást.

És hát visszatérve Sopronba azért érdemes a hűség városát is bejárni. Hangulatos belvárosa, megmászható Tűztornya, múzeumai, templomai, megannyi remek időtöltést kínál! Menjünk fel a Lövérekbe is, a kilátóról fenséges a panoráma, és útközben kóstolhatunk a remek Soproni borokból is! Sajnos így ősszel a gasztronómiai és turisztikai kínálat igen szűkös a városban és környékén is, de a látnivalók bőven kárpótolnak érte…

De essen szó a nyugati oldalról is! Semmit nem láttunk a Fertő tóból, ha nem keressük fel a tájegység szinte már jelképének számító, mesebeli települését, Rust-ot! A festői tóparti település ódon belvárosának házai között barangolni romantikus élmény, igaz a városka igazi jelképei, a tömérdek gólya, melyek szinte az összes kéményt és tetőt uralják, már útra keltek. Hangulatos kávézók, kisvendéglők cukrászdák épen úgy várják a turistát, mint a szép régi templomok, melynek közül az egyik tornyát megmászva, fenséges panoráma tárul elénk.

A másik kihagyhatatlan település inkább nyáron vonzó, hiszen Európa szerte híres vizi színháza, és fürdő komplexuma ekkor éri fénykorát, de Mörbisch-be ősszel is érdemes egy séta, vagy kerékpározás erejéig ellátogatni.

És mi minden vár még a kerékpáros és autós, vagy akár a hajózó turistákra eme festői vidéken? Nos ki kell használni az utolsó csodálatos őszi napsugarak kínálta lehetőségeket, és útra kell kelni!!

Kép és szöveg: Éva T. Johnson