A Mikulás története…


Már nagyszüleink gyerekkorukról való történeteiben mind úttalan felmerült a december 6-án reggelre ajándékokat osztogató fehérszakállú jóságos apó képe, de igen keveset és azt is sokszor ellentmondásosan tudunk a történetéről, legendájáról, s magának a „mikulás ünnepkörnek” a kialakulásáról. Nézzünk hát bele hosszú történelmébe!

Már a legtöbb pogány kultúrkörben is nagy hagyománya volt a téli napforduló ünneplésének és valamely ajándékozási szokásnak is. A keresztény egyház, hogy ezeket az ünnepeket megtartva vallásos mederbe terelje a pogány szokásokat, december 25-re tette Jézus születésnapját, így az keresztény ünnep lett a IV. századtól. De az ajándékozás titokzatos alakja tovább élt, amihez kapóra jött egy valóban létező és nagylelkűsége miatt már életében is szentként tisztelt ember, Szent Miklós alakja, akinek legendája fokozatosan a mai ”Mikulás” kialakulásához vezetett, és halálának napján, december 6-án van az ünnepe.

De ki is volt ez a mai Mikulás őse? Nos, a hiedelmekkel és sok félre érthető tájékoztatással szemben, semmi köze sem volt Lappföldhöz vagy Finnországhoz, ők egyszerűn kisajátították lakhelyét és legendát szőttek köré. Szent Miklós a mai Törökország területén, Kis-Ázsiában született a III. században és hamar árvaságra jutott. Az örökölt vagyonával egy kolostorba vonult és egész életét az egyházak és az emberek megsegítésének szentelte, melynek következtében, Myra város püspöke lett, s IV. század közepi halála után itt is temették el. Koporsóját és síremlékét ugyan az olaszok 1087-ben kirabolták, a hamvait elvitték Bariba, ami kevés maradt az ereklyéből, az meg Antályában van, de a sír mai napig látogatható a romos templomban.

És az ajándékozás története? Nos, a szent ember mindenkin segített, akin csak tudott, de a „mikulás csomag” története legendás! Egy szegény ember óriási szegénységében rossz útra akarta adni három lányát, hogy ne haljanak éhen, ők viszont végső elkeseredésükben egész éjjel imádkoztak, amit Szent Miklós meghallott és reggelre egy-egy arannyal teli zacskót tett az ablakukba, megmentve őket a kegyetlen munkától és az éhenhalástól. Ennek legendája évszázadokon és országhatárokon átterjedt, innen van a mikuláscsomag ajándékozásnak mai napig élő hagyománya a keresztény világban, halála napjának reggelén.

 

Később ugyan betiltották az egyházi ünneplését, de a legenda tovább élt, igaz földrészenként és sokszor országonként más néven illetik, főleg a téllel hozva kapcsolatba, de a jóságos ősz hajú és szakállú kedves apóka képe örök, akár csak a jutalmazás, ajándékozás. A hagyományok lassan átalakultak és sok országban a karácsonyhoz kapcsolódott, ekkor osztja az ajándékot. Viszont sok helyen megmaradt az eredeti december 6-i csomagosztás is, igaz most már nem egyházi ünnepként, de a megerősödő polgárság magáénak érezte a szent ember tiszteletét és ápolta a kedves, szeretet teljes hagyományt.

Ezen terjedésnek köszönhető, hogy eljutott a legenda északra is, akik rénszarvas szánra ültették, lakhelyet varázsoltak neki, és igazi kultúrkört teremtettek az iszlámvallású területről származó „eredeti télapó” köré. Lakhelyén ma házában fogadja a gyerekeket, postát üzemeltet és egész szolgáltatóipar áll a rendelkezésére, sőt repülővel külföldre (így hozzánk is) utazik. Persze ez sem általánosan elfogadott, van, ahol lovak húzzák a szekerét, Ausztráliába a kenguruk, Amerikában a kéményből ereszkedik le, s van ahol (főleg Európában) a jutalmazás mellé a bíráskodás is hozzácsapódik, melynek nyomán a mikulást kísérő krampuszok virgácsokat osztogatnak annak, aki jutalmat nem érdemel.

De hogy hová fejlődik a világ! Manapság szinte természetes számunkra, hogy a mikulás képe összefonódik az őszszakállú, pirospozsgás arcú apóka képével, aki piros kabátban, sapkában, fehér gallérral, hátizsákkal járja a világot! Nem is gondolnánk, hogy régen erről szó sem volt! Legtöbbször papi ruhába bújtatva ábrázolták és képzelték el az ajándékokat osztogató szent embert, de volt manó és tündér alak is. A jelenlegi, szinte az egész világon elfogadott „ábrázolást” egy Haddon Sundblom nevű amerikai plakáttervező találta ki, (Amerikába a Holland telepesek jóvoltából került ki a mondakör, akik a legtisztább formában őrizték meg Szent Miklós tiszteletét) aki az egyik Cola gyártó cég reklámplakátjára tervezte meg az azóta mikulásként „hivatalosan” elfogadott figurát!

Nos igen ez a mai valóság, de attól, mert a Finnek kisajátították a lakhelyét, Amerikaiak az ábrázolását, még az alap gondolata és eszméje tovább él évszázadok óta, és akkora kultuszkört épített maga köré, hogy az egyre jobban elszemélytelenedő világunkban is a szeretet és ajándékozás ünnepét hozza el az emberek számára, az év egyik legszebb napját jelentve rohanó világunkban.