Belár szigetek gasztronómiája


Természetesen a Baleár-szigeteken megvan a lehetőségünk arra, hogy ugyanazt fogyasszuk, mint amihez otthon hozzászoktunk; a másik lehetőség az, hogy kipróbáljuk a helyi konyhát. A baleári konyha túlnyomórészt mediterrán. A legteljesebb mértékben felhasználja a helyi fűszernövényeket, valamint paradicsomot, padlizsánt, patisszont és paprikát. A zöldségeket és a fűszernövényeket együtt megsütik, ez adja az alapot egy sor különböző halraguhoz. A caldereta (ragu) de langosta a helyi vörös homárból készül. A caldereta de peix (hal) ugyanaz a fajta kiadós ragu, amiben minden van, amit aznap fogtak, hal és tengeri “mindenféle” vegyesen. Biztos, hogy találkozni fogunk két helyi specialitással: az ensaimadas egy pihekönnyű sütemény, a sobrasada pedig egy vörös, fűszeres kolbászpástétom. A sopas mallorquinas sűrű leves, amiben nagy kenyérdarabok úszkálnak, az empanadillas pedig apró kicsi pite, ami lehet édes is és sós is. A paella nem baleári étel, mivel ez a valenciai régióból származik, ugyanúgy, ahogy a hideg paradicsomleves, a gazpacho sem az, ennek származási helye a délspanyol Andalúzia. De azért mind a kettő megtalálható a Baleárok és egész Spanyolország minden éttermének étlapján. Az azonnal és gyorsan elkészülő paellában ne higgyünk, mivel arra, hogy ez a rizsétel megfelelően legyen elkészitve, bő félórát kell várnunk. Az egyik legkülönösebb étel, amivel valószinűleg találkozni fogunk, a Calamares en su tinta, vagyis karikára vágott tintahal saját tintájában párolva, ami természetesen koromfekete. Kivétel nélkül mindig fehér rizzsel tálalják, sokan rendkivül izletesnek tartják. A Calamares a la Romana tintahalkarikák tésztamasszában kisütve (minden, ami a la Romana, ilyen tésztamasszában sül). A garnélarákot, a gambast kaphatjuk a la parilla (grillezve), al ajilla (fokhagymával sütve) vagy a la Romana, ami az a fajta rákétel, amit többen is ismernek.

Olivaolaj
Lehet, hogy a gyomrunk nem birja az olivaolajat, ami duplán rossz, mert Spanyolországban ezt használják a főzésre, és emellett egészséges is. Ha nem fogyaszthatjuk az olivaolajat, kérjük az ételeket a la parilla, ami azt jelenti, hogy grillezve, vagy olyat, ami a sütőben sült, és úgy hivják, al horna vagy asado. A frito azt jelenti, sült, természetesen olivaolajban.

Fűszeres ételek
A fokhagyma spanyolul ajo, ha nem szeretjük, mondjuk a pincérnek, hogy No ajo, meg fog bennünket érteni. A spanyol ételek – és ez biztosan igy van – nem fűszeresek, nem szabad őket összetéveszteni a mexikóival, ami az. A fűszeres spanyolul picante, ezt általában a csipős ételekre mondják. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, kérdezzük meg a pincért: Es picante? (Csipős?)

Borok és likőrök
A Baleárokon termelnek bort, de nem túl sokat és nem túl jót. Tulajdonképpen minden bor, amit felszolgálnak, Spanyolországból származik. A finom és legismertebb spanyol vörösbor a Rioja régióból származik; a hétköznapi olcsó bor cimkéjén a Valdepenas felirat olvasható. Amin azt látjuk: Reserva, legalább három évig érlelődött hordóban, és az ára is ezzel arányosan magas.

Italozás
Spanyolországban nincs korlátozás a nyilvános helyeken való alkoholfogyasztást illetően. A bárok reggel nyitnak, néha egész korán, és hajnalban zárnak, vagy éjjel- nappal nyitva tartanak: a tulajdonostól és a dolgozóktól függ. Vigyázzunk, mert Spanyolországban a röviditalokat olyan mennyiségben szervirozzák, ami másutt tekintélyes adagnak számit. Lessük el a helyi spanyol szokást, vagyis azt, hogy miközben a bárban iszogatunk, majszoljunk tapát. Ez segit megőrizni a kontrollt. A spanyolok szeretik meginni a magukét, de nagyon ritkán lesznek ittasak, amiben a tapának bizonyára van némi szerepe.

Viz
A csapviz általában jó, de a biztonság kedvéért jobb, ha palackozott ásványvizet iszunk. A buborékos ásványvizet agua con gasnak hivják, a sima ásványvizet pedig agua sin gasnak. Palackozott ásványvizet minden bárban, étteremben és boltban kaphatunk.