Izland és Babilon – új világörökségek az UNESCO listáján


Az UNESCO világörökségi bizottsága Bakuban zajló soros ülésszakán, pénteken újabb helyszíneket vett fel a rangos listára.

A világörökség kulturális helyszínei közé választották az iraki Babilont. A város romjai Bagdadtól 85 kilométerre fekszenek. Babilon Kr. e. 625. és 539. között volt az Újbabiloni Birodalom fővárosa. Az ősi város környékén falvak és mezőgazdasági területek is vannak.

Babilon maradványai, a külső és a belső falak, a kapuk, a paloták és a templomok emlékeztetnek az ókori világ egyik legnagyobb hatalmú birodalmára. Babilon egymást követő birodalmak székhelye volt, Hammurapi és Nebukadnezár is ott uralkodott. Az ókori világ hét csodájának egyike, az asszír-babiloni királynő, Szemiramisz függőkertje világszerte nagy hatással volt a művészetre és a kultúrára – emlékeztetett az UNESCO közleménye.

A kulturális világörökség részei lettek az ősi vaskohászat emlékei – körülbelül tizenöt álló kemence, több más kemenceszerkezet, bánya és lakóhely – Burkina Fasóban. Douroulában a Kr. e. 8. századi nyomait találták meg annak, hogy vasat állítottak elő. A nyugat-afrikai ország más részein talált leletek pedig a vaskohászat fejlődéséről tanúskodnak.

A természeti helyszínek egyike az Indiai-óceán déli részén fekvő, francia fennhatóság alá tartozó Crozet-szigetek, Kerguelen-szigetek, Amszterdam-sziget és Szent Pál-sziget, valamint 60 kis antarktiszi sziget. A Francia déli és antarktiszi területek több mint 67 millió hektárnyi területen fekszenek, ahol a legnagyobb számban fordulnak elő tengeri emlősök és madarak. Itt él a királypingvinek és a sárgaorrú albatroszok legnagyobb populációja.

Az izlandi Vatnajökull Nemzeti Park, Európa legnagyobb nemzeti parkja 1,4 millió hektáros különleges vulkáni terület. Tíz központi és nyolc gleccser alatti vulkán alkotja, ezek közül kettő Izland legaktívabb vulkánjai közé tartozik.

A vulkanikus terület olyan felszín alatti, csak ott létező vízi élővilágnak ad otthont, amely túlélte a jégkorszakot.

A vegyes – kulturális és természeti – világörökségi helyszínek között kapott helyet a brazil Paraty és Iha Grande, a Serra da Bocaina hegyvidék és az Atlanti-óceán között húzódó táj. A vidék középpontjában a partvidéken fekvő, jó állapotban megőrzött történelmi város, Paraty áll. Ez a vidék a világ öt biodiverzitási csomópontjának egyike.

Az UNESCO honlapján megjelent közlemény szerint a bizottság elfogadta az Ohrid régió természeti és kulturális örökségi helyszínének kiterjesztését is. Az Ohridi-tó és vidékének észak-macedóniai része 1979-ben lett világörökségi helyszín, most ezt növelték meg a tó környékének albániai részével.

A világörökségi bizottság 43. ülésszaka július 10-ig tart.

Újabb 14 helyszín

Szombaton újabb tizennégy kulturális helyszínt vett fel a világörökségek listájára az UNESCO világörökségi bizottsága:

Az UNESCO honlapja szerint felkerült a Mianmar középső területén található Bagan ősi városa, amely a buddhista művészet és építészet számtalan emlékét, templomokat, sztúpákat, kolostorokat és zarándokhelyszíneket, freskókat és szobrokat őriz, és amely a 11-13. században a Pagan Királyság fővárosa volt.

Dél-Koreából kilenc úgynevezett szovont, vagyis a Csoszon-dinasztiának a nekonfucionizmust képviselő oktatási intézményét vették fel a listára.

Szintén a világörökségek közé került a kanadai Writing on Stone Park, a Németország és Csehország területén áthaladó Érchegység, a 14. századtól kiépített augsburgi vízgazdálkodási hálózat, valamint a csehországi Kladruby nad Labem lovak tenyésztésére és tréningezésére használt területe. A kladrubi a világ egyik legrégebbi lófajtája. Világörökséggé vált a lengyelországi Krzsemionki prehisztorikos kvarcbányaegyüttes is.

A szombati ülésnapon döntöttek a nyugat-japáni Szakaiban lévő Mozu-Furuicsi kora középkori temetkezési hely, valamint a Bahreinban lévő, az időszámításunk előtt 2050 és 1750 között emelt Dilmun temetkezési halmoknak, a Dilmun-civilizáció bizonyítékainak a felvételéről. Az Ausztráliai Budj Bim kultúrtáj, a Kínában lévő Liangcsu város régészeti romjai és az indiai Rádzsasztán államban lévő Dzsaipur városa, valamint az indonéz Sawahluntóban megtalálható Ombilin szénbányászat emlékei is világörökséggé váltak. A több ezer különleges, több mint kétezer éves kőkorsóról híres laoszi síkságot is beválasztották a kulturális helyszínek közé.