Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi
Képviselet
1075 Budapest, Károly krt. 11.
(Europa Center – V. emelete)
Tel.: +36 1 269 7809
Fax: +36 1 269 7810
budapest@pot.gov.pl
Minden órában trombitaszó harsan fel a Máriáról elnevezett székesegyház tornyából, s a dallam mindig ugyanannál az ütemnél szakad félbe. A Rynek tér patinás kávéházának pincérnője, aki fekete fátyolt visel a haján, nem minden büszkeség nélkül magyarázza el a vendégeknek, hogy a “hejnalt” 1241 óta fújják annak a trombitásnak az emlékezetére, aki így próbálta figyelmeztetni a város lakóit az ellenség közeledésére, míg szíven nem találta egy tatár nyílvessző.
Krakkó nem csupán “a beszélő kövek városa”, hanem legalább annyira a legendáké is. Még manapság is száz templom és kolostor van benne, Madonna-szépségű ifjú apácák, és fiatal férfiak, akik magától értetődő természetességgel imádkoznak Szent Sztaniszláv szobra előtt.
Krakkó már 900 táján ismert kereskedelmi település volt, 965-ben városi rangot kapott, száz évvel később püspökség lett, majd 1039-ben a Piast-dinasztia királyi székhelye. A Piast-királyok várat és székesegyházat építtettek a Wawel hegyen, a Visztula fölé magasodó meredek mészkőszirten. 1241-1242-ben Krakkót majdnem teljesen elpusztították az országba betörő tatárok, ám Piast fejedelem, majd V. Boleszláv és utóda, III. Kázmér idején újjáépítették. A várost sakktábla alaprajzúra alakították ki, középpontjában nagyszabású, 200×200 méteres négyszögletes piactérrel.
1364-ben itt alapították az első egyetemet, melynek egy ideig Kopernikusz, a híres csillagász is hallgatója volt. Krakkó 1439-ben csatlakozott a Hanza Szövetséghez, s a világ minden részéből érkező posztó- és vászonáruk átrakóállomása lett. A Rynek tér képét még ma is a “kereskedelem katedrálisa”, a száz méter hosszú Sukiennice (a posztókereskedők csarnoka) határozza meg. A Rynek közelében nemcsak patríciusok, hanem nemesek is építkeztek; az utcák kialakítása, a paloták homlokzatának kiképzése magas szintű művészi érzékről tanúskodik. Sok pénzt költöttek a templomok felszerelésére, kitűnő kézműveseket és művészeket hívtak a városba, köztük a nürnbergi Veit Stosst, a kor legjelentősebb szobrászát. Stoss tíz évig tartó munkával készítette el a Mária-templom oltárának 200 fafiguráját és ornamenseit.
Az aranylemezzel bevont, hársfából készült műremek Európa legnagyobb gótikus oltára. Krakkó aranykora a 16. századra esett, amikor is I. és II. Zsigmond meghívására olasz építészek és festők érkeztek Krakkóba, hogy pompás reneszánsz kastéllyá alakítsák át a várat.
A város fénye akkor kezdett fakulni, amikor III. Zsigmond Varsóba helyezte át királyi székhelyét, bár a lengyel kultúra központja továbbra is Krakkó maradt. Jelentős része volt ebben a zsidóknak, akik a középkortól fogva letelepedhettek a városban, sőt a 15. század végétől saját városrészt alakíthattak ki. A Kazimierz-negyedben élt Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége a náci uralomig, amikor 65 000 zsidót deportáltak innen, és többségüket meggyilkolták a közeli auschwitz-birkenaui táborban. A barbárság évei után csak lassan tért vissza a zsidó kultúra a városba, a Kazimierz-negyedben (ahol Steven Spielberg a Schindler listája című filmjét forgatta) azonban már ismét hallható esténként klezmermuzsika.
Ha valaki igazán közel akar kerülni a város lelkéhez, akkor járja végig a “királyi utat” a Florian-kaputól a híres, előkelő Florianska utcán át
(útközben megcsodálhatja az elegáns divatáru- és ezüstműves boltokat…) a Rynek Glownyig, a kávézókkal, cukrászdákkal szegélyezett főtérig. A nagy lengyel költő, Adam Mickiewicz emlékművének kényelmes lépcsőin fiatalok tanyáznak, az előtte illatozó virágpiacon rózsát, violát és liliomot kínálnak az asszonyok, és színes népviseletbe öltözött muzsikusok játszanak mélabús vagy frissen pattogó melódiákat. Krakkó másik “szép utcája”, a Grodzka, a várhoz vezet, mely akárcsak a prágai vagy a budai, a királyi palotával, a székesegyházzal és a környező épületekkel önálló városként magasodik a polgárváros tetőrengetege fölé.
Az ódon városban eleven élet pezseg: 50 000 diák tanul itt, s tartja állandóan mozgásban. Hosszú időt töltött a patinás falak között
Lengyelország bálványa, Kantor (a kísérletező színház atyja) – de voltaképpen minek is a nagy színpad, amikor itt az utca, és díszlet az egész város! Mindenütt zene szól, és egy kicsike fuvola is elég, hogy vidám menüettet szólaltassanak meg rajta. Esténként megtelnek a pincekocsmák, dzsessz szól a boltívek alól, kis kabarék szórakoztatják a betérőt, és sok helyütt csak iszogatnak, beszélgetnek. Krakkóban
szeretnek beszélgetni az emberek…
Az Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címmel kitüntetett, közel egymilliós lakosú Krakkó, a Kis-lengyelországi vajdaság központja a legszívesebben látogatott lengyel város. Krakkó a tudományok városa, itt van az egyik legrégebbi európai felsőoktatási intézmény – az 1364-ben alapított Jagelló Tudományegyetem. A város 24 felsőoktatási intézményében közel 170 ezer diák tanul. Ennek is köszönheti a város sajátos hangulatát, amelyben a kultúra és a bohémság keveredik.
Krakkó történelmi városközpontját 1978-ban felvették az UNESCO Kulturális Világörökségi Listájára.
A VÁROS SZÍVE – A FŐTÉR
A krakkói Főtér a középkori Európa legnagyobb tere. A tér központi helyén az egykori kereskedő csarnok – amelynek a története még a XII. és a XIII. századra nyúlik vissza –, a Sukiennice, vagyis a Posztócsarnok épülete emelkedik. A Posztócsarnok közelében áll a csodálatos szépségű, gótikus Szűz Mária Mennybemenetele templom, azaz a Mária templom. Ez az ország legismertebb szentélye, benne a középkor híres nürnbergi fafaragó művészének, Wit Stwosznak műremek szárnyas oltárával, amelynek legutóbbi felújítása 2021-ben fejeződött be. A templom egyik tornyából minden órában felhangzik a XIII. századi Krakkó elleni tatárdúlás emlékét őrző harsonaszóló, a hejnał. A Főtér látképét a Városháza tornya uralja. A főtéren gyakran szerveznek koncerteket, gasztronómiai eseményeket, és ez a minden évben megrendezésre kerülő karácsonyi vásárok helyszíne is.
A KIRÁLYI ÚT
Krakkónak is megvan a maga Királyi útja – a Matejko térrel veszi kezdetét, majd a gótikus ún. szakállbástyán, a Barbakánon és a Flórián-kapun, illetve az ugyanilyen nevű csodaszép utcán át vezet tovább, aztán a Főtér polgárházainak reneszánsz homlokzatai és attikái között a barokk és klasszicista kiképzésű Grodzka utcán át a Szent Péter- és Pál-templom mellett, majd végül a középkori Kanonok utcán át éri el a Wawel-dombot.
A Flórián-kapuhoz kapcsolódtak a hajdan az egész régi Krakkót körülvevő városfalak. A városkapu tőszomszédságában fennmaradt a városfal egy eredeti részlete, ahol egész éven át festőművészek kínálják eladásra alkotásaikat. Az egykori városfal nyomvonala mentén kialakított Planty nevű parksáv zöld oázisként húzódik a nagyváros szívében.
A Királyi út meghosszabbítása – a számtalan műemlékben bővelkedő Grodzka utca a legfestőibb krakkói utcával, a Kanonicza utcával – vezet fel a lengyel királyok egykori székhelyéhez, a Wawelhez.
WAWEL – A KIRÁLYI VÁR
A Főtértől néhány száz méterre, a Visztula kanyarulatával körülölelt Wawel-dombon emelkedő Királyi palota mintegy uralja a lábánál elterülő várost. Itt van a Waweli Székesegyház is, az egykori királyok szentélye, valamint nyughelye. A székesegyház 1076-1734 között királyi koronázási hely volt. A XVI. század első feléből való a Zsigmond Torony, ahol a legfontosabb lengyel események idején megszólal a királyi Zsigmond Harang. Minden Krakkóba látogatónak feltétlenül meg kell tekintenie a Waweli Székesegyházat, a Királyi palota reneszánsz kerengőjét, valamint a reneszánsz korában élt flamand takácsmesterek által készített, arras típusú faliszőnyegekkel díszített királyi palotatermeket. A Várhoz tartozó Waweli Székesegyház nemcsak gyönyörű műemlék, hanem egyben ma is működő templom, sajátos nemzeti pantheon, ahol számos király, nemzeti hős és a romantika korában alkotó költő sírja található. A székesegyházban különösen figyelmet érdemel a reneszánsz Zsigmond-kápolna.
A Wawel lábánál lakik a kegyetlen sárkány, amely időről időre ma is tüzet okád.
KAZIMIERZ
Ez a hajdan szomszédos kisváros ma Krakkó egyik leglátványosabb városrésze. Kazimierzt, a zsidó negyedet Nagy Kázmér király alapította 1335-ben, 1939-ig elsősorban a krakkói zsidók által lakott városnegyed volt. Itt áll a híres Remuh Imaház, valamint a legrégebbi lengyelországi zsidó épület, a Régi Zsinagóga, amely ma múzeum. Ugyancsak itt találjuk a „megreformált” imaházat, a Tempelt, valamint a Popper – zsinagógát.
Kazimierz a lengyel és a zsidó kultúra közös emlékeinek és műemlékeinek egyik leggazdagabb tárháza. Itt rendezik meg minden év júniusában és júliusában a Zsidó Kulturális Fesztivált. A fesztivál a világ minden részéből zeneművészek és látogatók hatalmas tömegét vonzza.
TÁJJELLEGŰ ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEK
Nagyszerű a kacsasült gombával, amelyet hajdinakásával tálalnak A két figyelmet érdemlő lengyelországi sajtféleség a Krakkótól nem messze, a Tátra alján, juhtejből készülő oscypek és bundz. Igazi csemegének számít a vaníliával ízesített túróból készülő krakkói túrós lepény, valamint a híres pápai krémes. A legismertebb a Krakkóban mindenütt kapható péksütemény, a sóval, mákkal vagy szezámmaggal behintett krakkói perec.
