Kuba gasztronómiája


A kubai konyhát számos nemzet, köztük a spanyol, amerikai és indián kultúrák ízei befolyásolták.

Kuba nemzeti eledele az Ajíaco, vagy szárazleves. Zöldségekből készül, és gyakorlatilag lémentes, innen kapta beszédes nevét is. Nincs olyan háztartás, ahol ne lenne egy tányérral valamelyik változatából.

A hagyományos fogások közt mindig számíthatunk congrira, azaz babosrizsre, amit köretként fogyasztanak, sült banánra azaz tostonéra (amely zöldségbanán és kisütve, sósan fogyasztják) valamint salátára.

A saláta egy gyűjtőnév Kubában, és a nyersen fogyasztandó, felaprított zöldségek összességét hívják így. Öntettre, mártásra ne számítsunk, kizárólag borecettel és oliva olajjal leöntve fogyasztják.

A kubai konyha erőteljesen húsalapú, a hús pedig a legtöbb esetben sertéshúst jelent. Csirkét is viszonylag gyakran fogyasztanak, azonban jellemzően combot, csirke mellet csak a jobb szállodákban és éttermekben szolgálnak fel. Az ízletes krokodilhús és az afrodiziákumként is számon tartott cápahús gyakorlatilag minden étterem étlapján kitüntetett helyen szerepel. ezeket a csúcsragadozókat egyes farmokon gyakorlatilag háziállatként tenyésztik, értékes húsukat, illetve bőrüket értékesítik.

A turista központokban, szállodák éttermeiben megtalálhatók a nemzetközi konyha népszerű fogásai, azonban a frissensültek fűszerezése általában csak a sóra és borsra korlátozódik, az előzetes pácolásról ne is álmodjunk. Viszont a pizzát még a kevésbé nívós helyeken is egészen jól csinálják, abban nem lehet nagyot csalódni.

Kevesen tudják, hogy a barbecue szokása is a kubaiaktól ered, és hogy már Kolumbusz is közösen grillezett az indiánokkal. Érdemes megkóstolni a barbecue hazájában valamilyen különlegességet: a rácsra kerülhet bármi, a tenger gyümölcsein át a zöldségekig, biztosan ízleni fog!

A szállodákból kikerülve azonban nincs túl könnyű dolga az utazónak. Érdemes kipróbálni a kis házi éttermeket, úgynevezett paladarokat, aki azonban csak az utcán kíván valami gyors ételt elfogyasztani, az könnyen lehet, hogy éhen marad, mivel kevés a jó minőségű ételt kínáló kifőzde vagy büfé.

A kubai konyha hiányosságait azonban hamar feledteti a nemzetközi szinten is ismert és méltán elismert kubai rum és az abból készült kitűnő koktélok.

A rum alapanyaga a cukornád, vagy a cukorgyártás során visszamaradt melasz. Számos fajtája létezik: az arany és a fehér érlelés nélkül készülő, könnyedebb italok. A sötét színűek hosszas érlelés során válnak telt aromájúvá. A fehér rum (Carta Blanca, Carta Plata) a koktélok kiváló alapanyaga.

A világ több kiváló koktélja kubai eredetü, a leghíresebbek a Mojito és a Daiquiri, mely élvezetének Hemmingway is hódolt, valamint a Cuba Libre, Cubata, Cubanito és a Saoco. Érdemes valamennyit kipróbálni, ha Kubában járunk.

Kuba nem tartozik a nagy kávétermelők közé, de a helyiek mindennapjaihoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a „fekete” fogyasztása. Saját termesztésű testesre pörkölt kávéikat gyakran gazdagítják rummal, ami viszont már „helyi specialitás”.

Talán nem kellene az ételek kategóriában emlegetni, de bizonyos szempontból ide kívánkozik, hiszen elszívni egy jó szivart mégiscsak az élvezetek egyik forrása, akár a jófajta ételek fogyasztása.

A világhírű kubai szivart pedig valóban kár lenne kihagyni! A szivarozás kezdetleges formáját a hódítók az őslakó indiánoktól lesték el, és ők indították a füstölgő rudat világhódító útjára. A legjobb dohányt ma a Pinar del RioVuleta Abajo tartományban termesztik, és a legjobb szivarokat a mai napig kézzel sodorják. Alapvetően 3 kubai szivarfajtát különböztetünk meg: a premium hosszú levelekből készül, a super premium hosszabb érlelésű időt jelez, és a luxus kategóriájú vintage is kikerült ma már a piacra, de ezt inkább csak a gyűjtőknek ajánlható igen borsos ára miatt.