Litvánia gasztronómiája


Litvánia gasztronómiája

A litván konyha alapvetően két irányzatból táplálkozott. Az egyik a 14-18. században élő kiváltásos rétegek konyhája (ólitván konyha), a másik pedig a 19. század végén fellelhető paraszti konyha, amely a baltikum konyháival mutat kapcsolatot. Az ólitván konyha jellegzetes étele a litván borscs, a pelmenyi, a különböző libák, a vaddisznó sonka és a különböző méhészeti termékek. Az újlitván konyhára a burgonyás-húsos, burgonyás-tejes, burgonyás-tojásos ételek jellemzőek. A desszerteknél egyértelmű német hatás mutatkozik a litván konyhában.

A szakácsművészet fejlődését két irányzat befolyásolta:

  1. a XIV-XVIII. sz.-ban létrejött kiváltságos rétegek (főnemesség, köznemesség) konyhája, az ún. régi litván vagy ólitván konyha, amelynek a folytonossága később megszakadt;
  2. a XIX. sz. utolsó harmadára kialakult litván paraszti konyha, az ún. újlitván konyha, amelynek nincs kapcsolata az ólitván konyhával, annál inkább hasonlít azonban a baltikumi népek konyháira.

Ólitván konyha

Orosz, lengyel, tatár és német hatásokra alakultak ki bizonyos ételek, mint pl. a litván borscs, a pelmenyi (koldunaj) vagy a sózott, szárított, félbehasított libák. A soknemzetiségű országban bonyolult, olykor mértéktelenül sok hozzávalóból álló étkek terjedtek el (pl. zemaitiai libaleves).

A keleti konyha hatására megismert müszaka olyan régi litván halételek megjelenéséhez vezetett, mint a csuka savanyú káposztával. A vadászatnak köszönhetően az ólitván konyhában a prémes vadból, mocsári, vízi vadakból készült ételek terjedtek.

Már a XIV-XVI. században exportáltak szárított vadhúst és füstölt vaddisznóhúst Nyugat-Európába. A vaddisznó-sonka olyan nívós termék volt, hogy a litván államban fizetőeszközként használták a XV. században.

Kedvelt szinte minden méhészeti termék (híg házi sör, mézsörök, mézeskalács). Az ólitván konyha a lengyel konyhaművészet hatására gyakrabban használ félkész és késztermékeket (kolbászokat, füstölt húsokat, túrót, tejfölt, aludttejet, olajat), mint kész meleg ételeket.

Újlitván konyha

Az újlitván konyhára jellemző a sok előétel és a burgonyás-húsos, burgonyás-tejes, burgonyás-tojásos meleg második fogások fogyasztása.

A sózott és füstölt húsok mellé semleges ízű, gyakran teljesen sótlan zöldséges vagy gabonás körítés illik. Sajátosan litván körítés az árpa (gyöngykása és árpakása), káposzta, karalábé, fehérrépa, karórépa, sárgarépa, borsó, de mindezekből csak keveset fogyasztanak.

A baltikumi konyhák közül a litvánban a legelterjedtebb a fűszerhasználat, bár ez is csak főleg majoránnára, köményre, petrezselyemre, hagymára, kaporra korlátozódik. Nemzeti fűszernek tartják a köményt és a majoránnát.

A cukrászkészítmények az egész Baltikumban a német konyha hagyományait őrzik. A litvánok mézzel és fekete borssal, illatos (jamaikai) borssal, citromhéjjal, szerecsendióval teszik ezeket még finomabbá