Ma van az év leghosszabb napja, ami egyben a csillagászati nyár kezdete


2017-ben a számítások szerint június 21-én szerdán 6 óra 25 perckor veszi kezdetét a csillagászati nyár, most lesz a leghosszabb a nappal, és a legrövidebb az éjszaka.

Ezután a nap pályája ereszkedni kezd, a nappalok pedig rövidülnek, igaz, csak lassan, naponta néhány másodperccel, perccel. De túl a tudományos megközelítéseken, nézzük meg milyen hatással is van/volt az emberiségre az évszázadok alatt!

A nyári napforduló ideje szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.

A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre – még ha csak egyetlen éjszakára is – de elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.

Bár ez a nap június 21-re esik, még sem ekkor ünneplejük „Szent Iván éjszakáját”, hanem 24-én. Ennek oka, hogy a naptári reformok, és a tényleges naptári évek között különbség van, így napjainkra a két dátum már eltávolodott egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor, és minden jel arra vall, hogy az idő előrehaladtával egyre korábbara fog esni.

De nézzük meg ennek a szakrális hátterét is, mivel a kereszténység terjedésével, ez is pogány ünnepből, vallási ünnep lett. Mivel a keresztényi logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, ezért a kereszténység végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából.

Európa szerte – különösen az északi és a szláv népek – gyakorolták Szent Iván varázslatos éjszakáján a mágikus praktikákat, amelyek a megtisztulással, gyógyítással, az egészség megőrzésével, szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel voltak szoros kapcsolatban.

A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az ötödik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.

A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk.

A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.

Napjainkban Európa szerte látványos ünnepségekkel, tűzijátékokkal közösségi rendezvényekkel ünneplik meg a napfordulót, sokkal inkább szórakozási és turisztikai eseményként, mint hajdani vallási ünnepként. Magyarországon ezen a napon tartják a mind népszerűbb „Múzeumok éjszakája” rendezvényt országszerte, melyről részletes információt és programokat a www.muzej.hu weboldalon olvashatunk.