„Magyar Ízek Utcája”, avagy kőrkép a Várkert Bazárból


Idén ismét megrendezésre került Magyarország egyik legnagyobb és kiemelkedően színvonalas gasztronómia rendezvénye, a „Magyar Ízek Utcája, a fővárosi Várkert Bazárban.

 Nem csak a jól megválasztott helyszín, és a remek időjárás, de színes kavalkád is biztosíték volt a idelátogatók számára, hogy érdemes a napozást, fürdőzést legalább egy nap erejéig felcserélni erre a programra.

Külön érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az íncsiklandozó finomságok nem csak a határon belülről voltak jelen, hanem az egész „Nagy Magyarország” területéről. Fontos ez akkor is, még ha legtöbb esetben maguk a kiállítók, sütők, főzők legfeljebb „tanulmányutakon” jártak az adott részen, hiszen magyar vállalkozók, kft képviselik, és nem is mindig fedték le pontosan az adott étel eredeti receptjét, elkészítését, de a lényeg, hogy jelen voltak a kínálatban!

Régóta hangoztatott tény, hogy a „gasztronómiájában(is) él egy nemzet”, így ezek a fenséges ízek valóban tovább öregbítették országunk hírnevét a turista szezon közepén Budapesten tartózkodó rengeteg külföldi számára. Igaz ez akkor is, ha az „árfolyamok” nem épen „turistabarát” módon kerültek kiszámításra (a kürtős kalács például vagy 2500 Ft vagy 10 Euró, ugyebár kedves olvasó ilyen árfolyamon bármelyikünk szívesen váltana Eurót….), és hát az árak színvonala is vetekedett a belvárosi vagy a kiállítás felett levő várban levő vendéglátó egységekével.

DE ne a rosszat nézzük, egy ilyen rendezvényen meg kell fizetni a költségeket , és a kóstolásra, ízlelésre kell koncentrálni! (Az már más kérdés,hogy biztos reális e a picike műanyag tálba, szemmel láthatóan nem igazán eredeti recept alapján készült étel, – például birkapörkölt – üti a 4000 forintot, vagy épen a bolti kolbászos „hot-dog” 4000-rt vagy az egy órája lesütött és napon száradó lángos a 1300-1800 forintot, a 300 forintos giroszról nem is beszélve…)

És hát nem is azért megyünk ki, hogy spóroljunk, hanem hogy különlegességet kóstoljunk, és jól érezzük magunkat! Ebben segítségünkre voltak a pálinkások borosok, sörösök is, igaz azért ebből egy kicsit több nem ártott volna, ha magyar gasztronómiáról beszélünk.

Külön emelte a rendezvény fényét, hogy számos település, régió hozta el a saját konyháját, ízeit, sőt, sokan vették a fáradságot, és ebben a melegben a népviseletüket is bemutatták, főleg a külföldi turisták nagy örömére!

A Várkert bazár épületében bemutatkozott az idei „ország tortája” is, amiből egy kis darabot papír tálcán meg is lehetett kóstolni 800-850 forintért, már aki egyáltalán megtalálta az utcai tömegben, hogy hol van, hol adják.

Nagy meglepetés volt, hogy a rendezvény ingyenesen volt látogatható, sajnos ez nem volt elmondható a kísérő rendezvényről, a várban levő „Mesterségek ünnepéről”, ahol a sátrak közé bejutáshoz 2500 kérek, ami egy átlag család részére csak a nézelődésért azonnal tízezer… Na ez azért meg is látszott az érdeklődésen, pedig a két rendezvény együtt egyetlen helyszínen, egyetlen nap alatt bemutatni volt képes szinte a teljes magyar népi kultúrát, népművészetet, gasztronómiát.

A sajnálatos „ürömök” ellenére csak támogatni lehet az ilyen rendezvényeket, és bíztatni a szerevezőket, hogy a jövőben is örvendeztessék meg a fővárosba látogató külföldi és magyar turistákat ilyen komplex „Magyarság” bemutatkozással. Ilyen színvonalas és tartalmas rendezvényekből kéne sokkal több, a sajnálatos „magyar harácsolás”, lenyúlás, gyors meggazdagodás vágya bármi áron meg hát sajnos ugyan úgy ránk jellemző, ezen változtatni nem lehet…