Nagykőrös

Nagykőrös

Nagykőrös a Duna-Tisza köze egyik legpatinásabb városa, amely Cegléd és Kecskemét között helyezkedik el. Igazi homokvidék, amelyen virágzó kertészet fejlődhetett ki. Homoki erdősége jelentős, melynek uralkodó fafajtája a tölgy, a nyár, az akác és a kőris. Ez utóbbi névadója a helységnek, a város címerében is helyet kapott.
Nagykőrös környéke már több évezreddel ezelőtt lakott hely volt. Az újkőkor végi, a réz-, majd a bronzkori települések (legismertebb a bronzkori földvár) nyomait számos lelet őrzi. Az első évezred közepétől pedig szarmata és avar telephelyek létéről tanúskodnak a régészeti emlékek. Ezek közül a legszebb darab a Szurdok-dűlőben előkerült avar fejedelmi aranykard. A honfoglalás után a vidék a Bor-Kalán nemzetséghez tartozott. “Baár-Kalán második azon nemzetségek között, melyeket a krónikák szittyiából jöttnek, s a hét vezértől származott családokkal egyenlőknek mondanak”.
A települést először 1266-ban említi oklevél, még csak faluként. A mezővárosi fejlődés kezdete a XIV. századra tehető. Először Nagy Lajos király 1368-as oklevele – Cegléddel és Kecskeméttel együtt – nevezi mezővárosnak. Nagykőrösön a mezővárosi fejlődés kibontakozása egybeesett a virágzó magyarországi reneszánsz kultúrával. Jobbágytelkek itt nem alakultak ki, kötetlen határhasználat jutott érvényre, hatalmas legelőterületeken virágzó jószágtartással. Ez megteremtette a vagyonosodás lehetőségét, a mezőváros gazdasági alapjait. Ezen a tájon fakadtak Nagykőrös szellemi törekvésének első hajtásai: 1520-ban a város Kőrösi Pétert Krakkóba, 1531-ben Kőrösi Csuda Demetert Wittembergbe küldte tanulni.
A török hódoltság idején Kőrös is pusztulni kezdett, de a környező kisebb településekkel ellentétben mindvégig lakott hely maradt, sőt a közelebbi és távolabbi környék menekülésre kényszerült lakosságának a befogadója lett. A magyar földesurak és a nemesi vármegye elmenekülésével minden közigazgatási és joghatósági ügyüket saját maguk intézték. Némely ügyekben a két szomszédos mezővárossal (Cegléd, Kecskemét) együtt ítélkezett, ami a “Három város törvényszéke” néven vált ismertté. A mezővárosi fejlődést jelzik a XVI. és XVII. században sorra megalakuló céhek (szappanosok, gyertyakészítők, szabók stb.).
A kuruc háborúk újabb megpróbáltatásokat jelentettek a városnak. A Rákóczi-párti mezővárost a császári, de a kuruc hadak is többször megszállták, azokat élelemmel, ruhával, pénzzel kellett ellátni. A mezőváros autonómiájának kibontakozását – a polgári fejlődés csíráit is magában hordozó – vallási ideológia, a rohamosan terjedő reformáció is nagyban segítette. Már az 1550-es években megszervezték a református középfokú iskolát, amely ötödfélszázada folyamatosan működik. A református tanítóképzőt 1839-ben alapították. A XVIII. században Nagykőrös földesurai megkísérelték jobbágysorba süllyeszteni a szabad mezővárosi paraszti közösséget. A város azonban ügyes politikával és nem kevés pénzzel megváltotta vagy megvette a földesúri birtokokat, és sikeresen megőrizte önrendelkezését.
A város népe nagy lelkesedéssel fogadta az 1848-as forradalmat. Polgárai közül 1500 fő honvédként és nemzetőrként részt vett a szabadságharc legtöbb csatájában. Kossuth Lajos – Ceglédtől Szegedig végigjárt – toborzóútja alkalmával 1848. szeptember 25-én érkezett Nagykőrösre, és mondott nagy hatású beszédet. A városban szervezték a Károlyi és Hunyadi huszárezredeket. A forradalom és a szabadságharc után a város gimnáziumát 12 tanerős főgimnáziummá fejlesztették. Falai közt tanított Arany János (1851-1860) és még hat akadémikus társa (Szász Károly, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Szigeti Warga János, Tomori Anasztáz).
A XIX. század második felében kibontakozó kapitalista fejlődés a város gazdaságában a környék zöldség- és gyümölcstermesztésére épült. 1896-ban kezdte meg működését a Gschwindt-féle szeszgyár, mely később konzervipari termékeivel lett világhírű.

Arany János múzeum:

Az 1928-ban alapított múzeum legfontosabb része az irodalomtörténeti és a – több ezer tételből álló – néprajzi, régészeti emlékeket bemutató gyűjtemény. De látható itt a nagykőrösi céhek emlékanyaga is. A nagy magyar írók, költők kéziratait, dokumentációs anyagait őrző 20 ezer kötetes könyvtára is becses érték.

Állandó kiállításaiHej, Nagykőrös híres város…! című komplex régészeti, történeti, néprajzi és irodalomtörténeti kiállítás és a protestáns sírjeleket bemutató, Fejfák a Duna-Tisza közén című tárlat.

Múzeumtörténet

A múzeum létrehozásának gondolata Arany János halála után (1882) vetődött fel, amikor a hálás tanítványok a Református Főgimnázium égisze alatt kívánták összegyűjteni a nagy költő írásos emlékeit. Az Arany család is számos értékes kéziratot (Nagyidai cigányok, Katalin, Szent László füve, Fülemile) és Arany János pipáját ajándékozta a városnak.

Viszonylag későn, 1910-ben hozták létre a gimnázium épületében az Arany-szobát, dr. Györe János gimnáziumi tanár odaadó munkájával, ahol elhelyezték a versek kéziratait, Arany János dolgozatjavításait, íróasztalát, pipáját. Az Arany-szoba nem működött múzeumként, mivel a nagy nyilvánosság elöl zárva volt.

A kőrösi múzeum alapítására 1928-ban került sor dr. Dezső Kázmér polgármester jóvoltából, aki a köz javára ajánlotta fel a könyvtárát, az általa összegyűjtött régiségeket, éremgyűjteményét és az egész Magyarország flóráját reprezentáló növénygyűjteményét. A múzeumi ügyekkel Dezső Kázmér a polgármesteri titkárt, Nagy Lajost bízta meg. Jóllehet lépések történtek a gyűjtemény gyarapítása érdekében, igazi múzeum nem működhetett, mivel nem volt állandó épület számára, s kiállítás sem készült el.

Alapvető változás az 1949. évi múzeumi törvény hatására következett be: 1950-ben létrejött a városi múzeum, s végleges helyre kerülhetett. A nagykőrösi Arany János Gimnázium fennállásának 400. évfordulóján, 1957-ben nyílt meg az Arany János Emlékmúzeum, melynek vezetője dr. Törös László lett . A két múzeum egyesítése 1974-ben történt meg. Ekkor szűnt meg az Emlékmúzeum, anyaga átköltözött az Arany János Múzeumba.

Az Arany János Múzeumnak az egykori huszárkaszárnya ad otthont. Nagykőrös város közössége 1836-1838 között építette fel, a klasszicista stílus legszebb nagykőrösi képviselőjét. 1848 őszén falai között toborozták a 13. Hunyadi és a 16. Károlyi honvéd huszárezredeket. Történeti Nemzeti Emlékhely. A szabadságharc bukása után, egészen 1945-ig katonai méntelepként működött. A háború után az intézményt leépítették, sorsára hagyták az impozáns épületegyüttest, s 1950-ben pedig lebontották a főépület nyugati végét, a 200 méteres istállóját, valamint a 91 méteres altiszti szárnyat.

A magyar kultúra kiemelkedő egyéniségeit örökíti meg Varga Imre alkotása: kiváló tudósok tanítottak itt, közülük heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjaivá váltak.

A legismertebb egyéniség, a nemzet halhatatlan költője, Arany János 1851-1860 között élt és alkotott Nagykőrösön. A város történetének kiemelkedő egyéniségei továbbá Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor történészek, Szabó Károly bibliográfus, Szász Károly költő, műfordító, református püspök, Szigethi Warga János neveléstörténész, Tomory Anasztáz matematikus és mecénás. A “Nagy tanári kar” működése Nagykőrös mezővárosi fejlődésnek fénykorát reprezentálja.

A város fénykorának voltak részesei. Ebben az időszakban Nagykőrös a magyar kultúra meghatározó központja volt, “magyar Weimar”-ként emlegették a várost, Arany Jánost pedig Goethe-hez hasonlították. A város fénykorára és a város nagyjaira emlékezve állították a Nagy tanári kar című szoborcsoportot az Arany János Múzeum előtt 1996. augusztus 20-án, az alkotás Varga Imre szobrász műve.

A Pest megye iskolatörténetét 1949-ig, az iskolák államosításáig bemutató tárlat egyik része az eszközök bemutatásával a tanítási módszert tekinti át, a másik része egy berendezett régi tanterem. Régi palatábla, palavessző, írásgyakorló füzetek, a vitrinekben tankönyvek tekinthetőkmeg a tárlaton. Átfogó képet rajzol meg az a megyetérkép, amely egyenként számba véve a településeket, az iskolák típusait mutatja be.

A kiállítás másik egysége enteriőr jellegű: a század első feléből származó iskolapadok között érdekesség számba mennek a mezőgazdasági gépek gyártásáról híressé vált Kühne-gyár vasvázas padjai. A falon abc-gyakorlótáblák, térkép látható. Vitrinbe
kerültek a szemléltetésre szolgáló makettek, gépmodellek, ásványok és kőzetek. Az egykori református általános iskola épületében 1989-ben nyílt meg a kiállítás.

A nagykőrösi református templom Nagykőrös szívében található. Tere már mintegy egy évezrede templomos hely. A monumentális templomépület mostani külső és belső képét kilenc folytatólagos átépítés alakította ki. A templom legrégebbi részének maradványait a jelenlegi középhajó rejti.

A gótikus eredetű templom a XV. században épült, a XVI-ban bővítették, majd 1876-77-benismét felújították. Tornya jórészt középkori, mai formáját, faszerkezetű erkéllyeldíszített rézsisakját 1907-ben kapta. A még ma is álló sokszögű, gótikus szentélyhez eredetileg egyhajós templom tartozott, amelyet a XVI. században kéthajóssá, majd a XIX.század közepén háromhajóssá bővítették, belseje síkmennyezetes.

A gazdagon díszített barokk szószék 1750-ben, a karzatok 1854-ben készültek. Az előcsarnokban látható Dabasi Halász József síremléke, amelyet a református temetőből helyeztek át. Ferenczy István alkotása a Halál géniuszát ábrázolja.

1876-1877-ben építették meg a toronyfeljárókat és az oldalsó bejárókat, valamint ekkor alakították ki a jelenlegi templombelsőt, karzatokat; az orgonát a torony alóli nyugati karzatról az északi karzatra helyezték át. A sokáig városi tűzvédelmi feladatokat is ellátó torony 1907-es megmagasításával és kialakításával nyerte el a nagykőrösi református templom mostani alakját, a város összképét igen meghatározó jellegzetes formáját Sándy Gyula és Foerk Ernő tervei alapján.

Az első toronyórát 1693-ban hozatták Bécsből, a 18. század első felétől folyamatosan harangokat is öntettek. A toronyban jelenleg három harang lakik, melyek közül az 1787-ben készült a legöregebb.

A templomban vasárnap Istentiszteleti időben a látogatás szünetel.

A település megközelíthető közúton: az 5-ös autópályáról Kecskemétnél észak felé fordulva, illetve a 4. számú főútról Ceglédnél délre letérve a 441. számú úton; vagy vasúton, a (Budapest)-Cegléd-Szeged vonalon.

További információk:

www.nagykoros.hu

 www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »