Románia gasztronómiája


A román konyha kialakulásában szerepet játszott a magyar erdélyi konyha, a francia, a szerb, a török, és a bolgár konyha is. A levesek nagy részét erjesztett ciberével készítik, tejfölözik. Fűszerként babérlevelet, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát használnak fel. Betétként leveseikben kedveltek a húsgombócok. Bárány-, ürü-, marha-, borjú-, szárnyas- és vadhúsokból egyaránt készítenek leveseket. A halételekhez és a zöldségételekhez sok hagymát, paradicsomot használnak. Kedvelt előételük a pontyikra saláta, az olajos zöldsaláták sonkával, marhanyelvvel keverve, hagymásan és erősen fűszerezve. Húsételeik közül legkedveltebbek a roston és nyárson sült ételek. A különféle húsokat olajba mártva faszénparázs felett roston sütik. Ugyancsak roston sütik a mititét, ami darált marhahúsból készült bél nélküli kolbászka. A roston sütésen kívül a húsokat zöldség- és gyümölcsfélékkel együtt párolják. A román konyha sok zöldség- és főzelékfélét használ. Kedvelt zöldségeik: tök, hagyma, paradicsom, zöldbab, padlizsán, szárazbab. Köretként rizst, burgonyát és – elsősorban tokányfélékhez – a kukoricalisztből készült puliszkát adják. A tésztafélék közül a leveles vajas tészták gyakoriak, valamint a krémek, a fagylaltok, és az olajban frissen kisütött fánk barackízzel. Az egyszerű és ünnepi étkezések előtt elmaradhatatlan a cujka /szilvapálinka/ és a maszlina /sózott olívabogyó/.

Konyha, gasztronómia Erdélyben

Azok, akik nagyon szeretnek enni, az életet egyhangúnak fogják találni Romániában. Az éttermek általában ugyanazokat az ételeket kínálják, ugyanabban az összeállításban: grillen sütött sertés, sertésmáj, grillcsirke, pacalleves, és zsírban sütött burgonya. Románia legszokatlanabb étele a mamaliga, kemény vagy puha kukoricakása, főzve, sütve vagy rántva. Sok román háznál ezt szolgálják fel főételként. A román konyha másik fontos étele a ciorba (leves). Az édesszájúak nem fognak csalódni, a jellegzetes édességek közé tartozik a placinta (lepény), a clatite (palacsinta) és a saraille (szirupba áztatott mandulás sütemény). A román borok olcsók és jók. A tuica (szilvakonyak) és a palinca ( háromszor annyiszor párolják le, mint a tuica-t) alkoholos italok, amelyeket az étkezések elején fogyasztanak. Noroc! (Egészségünkre!) Ne nagyon próbálkozzunk a mindenütt megtalálható Ness-szel, ami egy borzalmas növényi kivonatokból készült instant kávé, viszont próbáljuk ki a cafea naturala-t, amely igazi kávé, törökösen, vastag zaccal az alján, kávészemekkel a tetején, egy nagy kanál cukorral elkészítve.

Étrend
Mai szóhasználattal: részben a nyersanyagpiac beszűkülése, részben a 70-es évek elkerülhetetlen következményeként globalizálódott az erdélyi vendéglátásban a konyhai ajánlat, az asztalra kerülhető fogások majdnem mindenike elvesztette sajátosan egyedi ízét. Így vált általánossá pl. a levesek között a Havaselvén részben átlényegült balkáni csorba, ami különben egy igen ízes fogás, ha eredeti recept szerint készül. Ami jellemzője, hogy gyakorló honában korpaciberével savanyítják. Erdélyben a leleményesebbje, s ezt ma így tálalják a legtöbb helyen, citromsóval savanyítja és kihagyja a vegyes zöld fűszer (sok kapor, zöldpetrezselyem, zellerlevél és a különleges ízt kölcsönző lestyán, vagy leustyán, Levisticum officinale a román nevéhez közelebb álló erdélyi kiejtés szerint) közül éppen a dió ízű leustyánt. Van ugyan ennek egy erdélyiesített változata is, ami ugyanúgy hússal és csontlével, sok idényzöldséggel készül, de savanyítás nélkül, tejfölös eresztékkel és helyenként a magyar konyhában felületesen ismert friss tárkonnyal (Artemisia dracunculus) ízesítve. Erdélyi csorbaként szerepel, ha ott van, az étlapon. Ugyanígy lett általános a román konyhától kölcsönzött pacalleves, amivel valószínű azért barátkozott meg az erdélyi ember és különösképpen a székely – aki alkalmasint “följavítja” zellerlevéllel, télire eltett piros paradicsompaprika kockákkal a szín miatt -, mert elkészítése szinte azonos a tárkonyos bárányfejlevesével, csakhogy éppen tárkony nincs benne, helyette bőven van fokhagyma és télire eltett ecetes, zöld erős paprika.

A köretek általában rizs, valamilyen párolt zöldség, bár amióta elérhető áron beszerezhető a kis konyhák számára is olajsütő, nem hiányzik a hasábburgonya sem, amit Erdélyben szalmakrumplinak neveznek utalva a szalmaszár és a burgonyahasáb hasonló méreteire.

A főfogások között különlegességnek számít a kukoricadarából készült puliszka, aminek főzési, sütési mesterei igazából a román pásztorok, de ugyanígy a gyimesi csángók, akik teljes hétköznapi és ünnepi étrendet tudnak összeállítani belőle tejjel és különféle tejtermékkel. Éttermi étlapon a kímélő étrend ajánlatai között található leginkább tejfölös, tehéntúrós puliszka, vagy juhtúrós puliszka néven, vagy simán köretként, ha az étlapon a ma már különlegességnek számító, amúgy közönséges pörköltek, paprikások mellé. Érdekes ízkeverék a puliszka körítéssel felszolgált töltike (románul sarmalute), ami nem egyéb, mint a török konyhától kölcsönzött zöld levélbe (bármilyen fogyasztható zöld levélbe) göngyölt, rendszerint darált, fűszerezett, leginkább birka- vagy bármilyen hús. Halas vidéken, s ebből kevés van Erdélyben, a puliszkát a Duna-deltából kölcsönzött recept szerint roston sült, fokhagymalével (román neve szerint: muzsdej, olajjal, sóval, ha van kéznél pár csepp fehérborral habosra kevert zúzott fokhagyma) locsolt csuka mellé. Erdélyben bármilyen hal mellé. Marosludas határában tolakodóan csábít egy halcsárda, ki lehet próbálni tavi ponty változatban. A Felső-Maros mentén, Csikban a hegyi pisztráng a nem is különösen ritka csemege, a vendéglősök leginkább a gyilkos tói neveldéből szerzik be. Nem ritka már az Al-dunai süllő, vagy a tengeri tokfélék sem.

A Székelyföldön rendszerint túros puliszka néven szerepel az étlapokon, s ezalatt minden esetben juhtúrós értendő. Ha nem az, akkor nem az igazi. Jó rákérdezni. Ritka a desszertek között a gyümölcs, van viszont fagylaltféle, ún. gyümölcskehely, sütemény is korlátozott választékban. A gyümölcskehely rendszerint konzervgyümölcsből készül, bölcs dolog előbb rákérdezni.Fontos pár mondatban az erdélyi konyha – különben már előfordult – tájszavairól is megemlékezni. Az már nem titok az anyaországi magyar számára, hogy a burgonya az annak tájanként kolompér, a székelységben inkább pityóka a köznapi neve. Az általánosan használt disznótoros (kolbász, májas- és véres hurka, alkalmasint puliszkával felszolgálva) disznó előtagja tulajdonképpen a jó sertés erdélyi tájneve, mint ahogy a hurkát Erdélyben egyértelműen lespórolja a köznapi nyelv a véres vagy májas mellől. A zöldségek közül a már említett petrezselyem, a murok (fehér, illetve sárgarépa), a paszuly (bab), a Székelyföldön általános a román nyelvből kölcsönvett, ejtés szerinti árdé, vagy árdéj a paprika nevére, illetve a vinette a padlizsán nevére. Ha tésztafélét mond az erdélyi, azt minden esetben a sült tésztára, süteményre érti, nem a főtt tésztára, mit laskának nevez. A tájnevek azok, mint látjuk, amelyek hiánytalanul megmaradtak a különben globalizálódó konyhában.

Erdélyi csirkeraguleves

Erdélyi csirkeraguleves

Hozzávalók:

1 adag csirkeaprólék
1 l víz
5 szem bors
1 babérlevél
1 sárga- és egy fehérrépa
4 dkg vaj
2 evőkanál liszt
ecet
citrom
2 dl tejföl

Elkészítése:

A csirkeaprólékot megtisztítjuk és feltesszük 1 liter vízben főni. Megsózzuk, adunk hozzá 5 szem borsot, 1 babérlevelet, egy-egy megtisztított és négyrét vágott sárga- és fehérrépát. Lassú tűzön puhára főzzük. 4 dkg vajból 1 evőkanál liszttel világos rántást készítünk, és besűrítjük vele a levest. Egy kevés ecettel, de még jobb citrommal, kellemesen savanykássá tehetjük. Még forraljuk pár percig. Végül a 2 dl tejfölt simára keverjük 1 evőkanál liszttel, és tésztaszűrőn keresztül – közben kevergetve – belecsurgatjuk a levesbe. Ettől válik szép simává, finommá levesünk. Kiegészítjük 2 liternyire és még 2-3 percig forraljuk.

Erdélyi borsos tokány

Erdélyi borsos tokány

Hozzávalók:

60 dkg marhalapocka
1 nagyobb fej hagyma
olaj

bors
1 dl tejföl
egy kevés liszt
ecet
cukor

Elkészítése:

A marhalapockát vékony csíkokra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk, majd 3 evőkanál forró olajba tesszük a hússal együtt. Megsózzuk, megborsozzuk, majd víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk. Ha zsírjára sült, behintjük 1 teáskanál liszttel, kissé megpirítjuk és felengedjük mártássűrűségűre. Ha szükséges, még utána ízesítjük, még egyszer jól felfőzzük és közvetlenül tálalás előtt 1 dl tejfölt adunk hozzá. Szokták még pár csepp ecettel és csipetnyi cukorral ízesíteni. Tört burgonyával vagy galuskával tálaljuk. A tokánynak igen sok változata van. Gombával vagy majoránnával fűszerezik, készítik vegyesen sertés- és marhahúsból, vesét is adva hozzá.