Szicilia


Szicília történelme:
A történelem során Szicíliának sokféle lakója volt. Népek és hódítók jöttek-mentek az évezredek során, és mindegyikük sajátos nyomot hagyott a sziget kultúráján. Szicília legkorábbi lakói a szikánok, az elümoszok, az aszónok és a szikeloszok voltak. A Kr. e. 8. században görög gyarmatosítók érkeztek. Az ő nevükhöz fűződik az első szicíliai városok megalapítása: Siracusa (Szürakuszai), Lentini, Naxos, Catania (Katané) és Messina. Ezek mind tengerparti városok voltak. Az itt élők később további településeket alapítottak, így jött létre többek között Taormina (Tauromeion), Megara Hyblea, Gela, Imera, Szelinusz, Agrigento (Akragasz), Milazzo (Mylai), Segesta. Az oligarcha irányította városok vezetését hamarosan türannoszok, zsarnokok vették át. A leghíresebb és leghatalmasabb Szürakuszai zsarnoka, Gelosz volt.
Háborúba keveredett a punokkal, akik kolóniákat kezdtek létrehozni a sziget nyugati részén. Az imerai csatában (Kr. e. 480) Szürakuszai, szövetségesével, Akragasz uralkodójával együtt legyőzte a Hamilcar vezette punokat. A vetélkedés Szicília és Karthágó között azonban folytatódott. A Kr. e. 4. század elején az akkori szürakuszai türannosz, I. Dionüsziosz újra háborúskodott Karthágóval, és bár néhány várost feladni kényszerült, megállította a pun hatalom terjeszkedését. A következő hódító a Római Birodalom volt. Szicília teljes meghódítása három nagy háborúba került Rómának (pun háborúk). A sziget római provincia lett, egy siracusai praetorral és két quaestorral (egy Siracusában, a másik Lilybaeumban). A birodalom kettészakadása után Bizánc fennhatósága alá került a sziget. 827-ben megtört az addigi békés időszak, amikor az arabok (szaracénok) megtámadták a szigetet. A szaracén uralom alá került szigetet a 11. században a pápa által megbízott keresztesek foglalták el. A sereget a Hauteville családból származó Robert Guiscard és testvére, I. Roger (olaszul Ruggero) vezették. Az 1130-ban megalakuló Szicíliai Királyság uralkodója II. Roger lett, a Hauteville dinasztia sarja. A király az ország határait egészen Albániáig, valamint az afrikai partokig tolta ki (Tunisz, Tripoli). A palermói udvar nemzetközi kulturális központtá vált a következő évtizedek során, a világ minden szegletéből érkeztek ide tudósok, politikusok és művészek. 1189-ben (II. Vilmos király halálakor) a Hohenstaufen-ház került a trónra. 1208-ban lett Szicília királya a Német-Római Császárság uralkodója, II. Frigyes (mint szicíliai uralkodót, I. Frigyesként tartják számon). Udvarában már megjelentek a reneszánsz kor csírái. Nagy államférfi hírében állott, természet- és államigazgatási tudományokban is jártas volt. 1250-ben bekövetkezett halála után nehéz idők következtek. A francia király testvére, Anjou Károly lett Szicília királya, pápai invesztitúra révén (Szicília pápai hűbéres volt). Ennek eredményeként a szigetet megszállta a francia hadsereg. A feldühödött lakosok 1282 húsvét hétfőjén fellázadtak az Anjou uralom ellen. A történelem Vespro-lázadás vagy szicíliai vecsernye néven emlékezik a történtekre. A nemesség támogatásával emelték trónra Aragóniai Pétert, akit a korona házassági jogon megilletett (1282. szeptember 4.). A Szicíliai Aragónok dinasztiája (Corona di Trinacria)
azonban többségükben gyenge kezű uralkodók sorát jelentette. Emiatt a 14. században a legnagyobb arisztokrata családok (Alagona, Peralta, Ventimiglia, Chiaramonte) magukhoz ragadhatták a hatalmat, és érdekszférákra osztották a szigetet (Négy Vikárius kora). Mivel az Anjouk megtartották a Szicília Királya címet, és a szicíliai Aragónok is tehetetlen uralkodóknak bizonyultak, a spanyol Aragónok ragadták magukhoz a kezdeményezést. 1415-ben a szigetet az Aragóniai Koronához csatolták, Szicília élére alkirály került. A század folyamán “Regno delle due Sicilie” (a Kettős Királyság) néven Nagylelkű Alfonz király egyesítette Dél-Itáliát és Szicíliát. Évszázadokig franciák által támogatott felkelések törtek ki az országban, végül Messinában lángolt fel a népharag, 1672-ben. A Spanyolországgal hadban álló Franciaország (élén XIV. Lajossal) nyíltan támogatta a felkelést. A győzelmek ellenérea franciák kihátráltak az időközben szintén fellázadt Augusta, valamint Messina mögül. Ez utóbbit az Aragónok kíméletlen büntetésekkel sújtották, és ezzel új korszak, a hanyatlásé vette kezdetét a szigeten. A következő időkben a szicíliai korona sokszor cserélt gazdát: a Savoyai ház, VI. Károly osztrák császár uralma után került a spanyol Bourbon
Károlyhoz. Az újra önállósuló Nápoly és Szicília királysága lett a Nápolyi Bourbonok országa. Őt a trónon Bourbon Ferdinánd követte, aki az országot lerohanó franciák elől Palermóban keresett menedéket. 1812-ben alkotmányt léptetett életbe, de négy évvel később, az autonóm törekvésekkel bíró arisztokrácia ellenében feloszlatta a parlamentet, és felfüggesztette az alkotmányt. Az első Bourbon-ellenes felkelést (1820-21) követő 1848-as forradalom során Nápolytól független parlament alakult, és haladó követelésekkel (pl. a föderatív olasz állam elképzelésével) rukkoltak elő. A forradalmat vérbe fojtották (1849. május 15.), és visszaállították a Bourbon-hatalmat. Alig tizenöt évvel később azonban, Giuseppe Garibaldi 1860-as partraszállása után Szicíliát és Dél-Itáliát az egységesülő Olaszországhoz csatolták (lásd.: Risorgimento).
1946. május 15-én megalakult a különleges alkotmánnyal bíró, autonóm Szicília Tartomány. Az első szicíliai regionális parlamentet 1947. áprilisában választották meg.

Művészete és látnivalói

Szicília híres művészetéről, számos költő és író született itt. A helyi műveltség korai képviselője volt a Szicíliai Iskola a tizenharmadik század elején, amely amellett, hogy mércét állított fel a későbbi generációk számára, számos költőnek adott ösztönzést a következő századok során. A leghíresebb szicíliai művészek kétségkívül Luigi Pirandello, Giovanni Verga, Salvatore Quasimodo, Gesualdo Bufalino, és a helyi nyelven alkotó Ignazio Buttitta. Számos zeneszerző is itt született, köztük Sigismondo d’India (Palermo), Alessandro Scarlatti (Palermo v. Trapani), Vincenzo Bellini (Catania), valamint a híres szobrász, Tommaso Geraci. Notóban és Ragusában a barokk építészet szép példáit csodálhatjuk meg, melyeket a helyi vörös homokkőbe véstek. Tetszetős kerámiáiról ismert Caltagirone városa. Az olasz opera egyik jelentős képviselője a sziget fővárosa,

Palermo: a Teatro Massimo az egyik legnagyobb színház Európában.
Szicília két neves népszokásról is ismert, amelyek a szigetet ért erős normann hatásokban gyökereznek. A szamárkordékat díszítő, bonyolult ábrák normann romantikus költemények, köztük a Roland-ének jeleneteit ábrázolják. Ugyanezeket a történeteket mesélik el a hagyományos bábszínházak is, ahol fából, kézzel gyártott marionett-bábukat használnak.
Gyönyörű és ősi építmények egész sorát csodálhatja meg a szigetre látogató turista. A szigeten számos helyen föllelhetjük az ókori szicíliai művészet csodálatos alkotásait, valamint a korabeli világban élenjáró építészeti és urbanisztikai megoldásokat (pl. a vízvezetékek megépítésénél alkalmazott fejlett mérnöki tudomány, római patrícius-villák, szobrok, mozaikok). A helyi ismeretek tovább bővültek a bizánci időszakban, majd a középkor során. A 11. századtól a 12. századig, a királyság első évtizedeinek korára jellemző, hogy az alkotások szinte kizárólag a király udvar megrendelésére jöttek létre. A Hauteville-dinasztia építette (pápai legátusi cím alapján) a sziget csodálatos katedrálisait, amik a Közép-Itáliából származó új építészeti térrendszerek alkalmazását ötvözik az arab stílisú díszítéssel, a bizánci mozaikművészettel és az apuliai román szobrászattal.

Röviden összefoglalva épülettípusok szerint az alábbi városokat érdemes fölkeresni:
templomok: Segesta, Selinus, Agrigento.
színházak: Taormina, Siracusa, Selinus, Palermo, Segesta
vízvezeték: Termini, Agrigento
régészeti múzeum: Siracusa, Palermo, Trapani, Imera
a siracusai erődítmény (Castello Euralio)
antik városok romjai: Agrigento, Heraclea Minoa, Imera, Segesta, Selinus
a Cefalùi Katedrális, melyet II. Roger építtetett
a Monreale-i Katedrális (Cattedrale di Monreale), melyet II. (Hauteville) Vilmos építtetett.
katedrálisok Messinában, Liparin, Cataniában, Mazarában, Agrigentóban stb.
a palermói Királyi Palota (Palazzo dei Normanni v. Palazzo Reale), és az itt található Capella Palatina (a Szent Péternek emelt palotakápolna)
várak Cataniában (Castello Ursino), Siracusában (Castello Maniace), Augustában, Milazzóban
tornyok: Enna (Torre di Federico II), Trapani, Gela (Colombaia)

Az építészet terén Matteo Carnelivari da Noto a Quattrocento korában bekövetkezett esztétikai ízlésváltozás meghatározó képviselője volt.
Legjelentősebb alkotásai a palermói Palazzo Abatellis, a Palazzo Aiutamicristo, és a Santa Maria della Catena templom.

Az Etnáról

Szicíliában található egész Európa legmagasabb vulkánja, az Etna. Három központi krátere több mint háromezer méter tengerszint feletti magasságban található. Ugyanakkor ennél jóval lejjebb is találunk vulkáni kúpokat. Ezek parazitakráterek, melyekből csaknem háromszáz helyezkedik el elszórtan a tűzhányó területén, némelyik maga akkora, mint a Vezúv salakkúpja. Az Etna sohasem tudott olyasfajta robbanásos kaldérát kialakítani, mint például a Vezúv, hiszen a feltörő magmaanyagok mindig utat találtak a felszínre valamelyik kráter egyikén. Lávája is hígan folyóbb, a vulkán ezért is terül el annyira, hogy bár igen tekintélyes magasságú, messziről szemlélve elég laposnak tűnik. Viszont olyan magas, hogy csaknem egész Szicília területéről látható. A sziget keleti partja mentén található egy csodaszép kisváros, Taormina, aminek görög színháza Csontváryt is megihlette, s a festményen az épen maradt romok előteréből bontakozik ki a vulkán fantasztikus panorámája.

Az Etna jóval gyakrabban tör ki, mint a Vezúv, de kitörései korántsem olyan veszedelmesek, nagy robbanásos kitörések rendkívül ritkán fordulnak elő. Az ezeknél jóval “csendesebb” lávafolyások azonban mégis sokszor fenyegetik a hegy lábához épült településeket. A gyakori lávafolyásokon alakultak ki az Etnára oly jellemző lávabarlangok. Ezek akkor keletkeznek, amikor a lefelé haladó lávafolyás teteje megszilárdul, alatta azonban még áramlik a megolvadt kőzet. Így aztán a megszilárdult mennyezet alól kifolyt anyag helyén üregek maradnak vissza. Az Etnánál járva érdemes fölkeresni az Alcantara szurdokvölgyet. Ez igen mély és szűk völgy, melyet az Alcantara-folyóban egyesülő, a vulkánról lefutó olvadékvizek vájtak ki sötét színű és kőkemény bazaltba. A magas részről táplálkozó folyó hőmérséklete még nyáron sem igen haladja meg a 9-10 °C-ot, mégis érdemes végiggázolni a derékig, sokszor nyakig érő dermesztő vízben, felkapaszkodni a kisebb vízeséseken, amíg csak lehet. A sötétszürke sziklába vágott kanyon ugyanis leírhatatlanul romantikus és hangulatos, feltéve, ha a turisták özönlő áradata nem változtatja nyüzsgő
közfürdővé.

Éghajlat:
Szicília éghajlata a tengerparti területeken kellemes, földközi-tengeri. A nyár meleg, de nem túl forró, a tél rövid és enyhe, október és március között pedig mérsékelt esőzés jellemző. A napsütéses napok évi száma átlagosan: Palermo – 98, Messina –110, Taormina – 130, Siracusa – 133. Az évi középhőmérséklet a partok mentén 17 és 19 Celsius fok között ingadozik. A legforróbb hónap a július.