A Balaton régió természeti szépségeiben gyönyörködni vágyók a kilátókra vigyenek magukkal fényképezőgépet, kamerát, esetleg festőállványt. Az aranyhídnak is nevezett balatoni naplemente megtekintését ne hagyják ki a programból!
Hogy ki nevezte magát először a Balaton szerelmesének, – ma már senki sem tudja. Talán egy költő, vagy épp egy utazó – kétszáz éve nemigen járt még más vendég errefelé -, tény azonban, hogy a 19. század eleje óta egyre gyakrabban bukkan fel ez a vallomás. Előbb csak a szépprózában, aztán az újságok lapjain, manapság pedig már a mindennapok nyelvében is.
Aki még nem járt itt, nehezen érti meg ezt az erős ragaszkodást a Balatonhoz… Ha tudakolni próbáljuk az okát: ahány kérdés, annyiféle válasz.
A gyerekek rendszerint a pompás lubickolásokról áradoznak. Ők a sekély, meleg, selymes vízből olykor csak parancsszóra hajlandóak kijönni. A fiatalok a “nagy bulikat”, az átdiszkózott, forró éjszakákat emlegetik fel. Számukra a tó a találkozások és a kalandok világa. A természetjárók csillogó szemmel beszélnek a Balaton-felvidék idilli békéjéről, vagy a Kis-Balaton sejtelmes nádrengetegéről, felhőként örvénylő vízimadarairól. A festők, fotográfusok bizonnyal állítják, hogy Magyarország legszebb panorámáit a tókörnyék hegyei kínálják. A borbarátok rögvest a Badacsonyi Kéknyelű vagy a Boglári Olaszrizling dicséretét zengik, míg az ínyencek a roston sült fogasét. A horgászok méteres halakról regélnek, a vitorlázók szélbe dőlő versenycirkálókról, a reumások csodálatos hévízi gyógyulásról, a zenerajongók tihanyi orgonakoncertekről vagy a siófoki operettgáláról…
A sort még hosszan lehetne folytatni – talán nincs is vége -, ám a Balaton iránti rajongás titkáról már az első tucat válasz fellebbenti a fátylat. A tó ezerarcú világában mindenki “testre szabhatja”, személyes vágyai, kedvtelései szerint építheti fel a maga vakációját. Érkezzék a vendég egyedül vagy családosan, kicsi gyerekekkel vagy kamaszokkal, lovaglóruhával vagy vadászpuskával, szikrázó nyárban vagy szelíd őszidőn – bizonyos, hogy meg fogja találni a neki leginkább megfelelő tájat, várost, szállást, programot.
Ráadásul nem is kell sokáig keresgélnie. A Balatoni Régió, dacára annak, hogy valóságos tárháza a szabadságos örömöknek, nem terjedelmes. Legfeljebb kétórányi autóúttal – de vonattal, hajóval, kerékpárral sem sokkal több – bármilyen óhajtott színhely elérhető: múzeum, kastély, várrom, gyógyfürdő, kilátó, vadászpagony, ősnádas, golfpálya, vitorláskikötő…
A tó legnagyobb festője, az impresszionista hangulatok mestere, Egry József mondta, hogy a Balatonnak nincsenek hétköznapjai. Aki itt él, hamar megérzi a létezésnek ezt a felfokozott örömét, és akaratlanul is továbbadja a hozzá érkezőknek. Itt a vendég valóban szívesen látott, és nem csak a pénze miatt. A magánszállás háziasszonya kotlósként veszi a szárnyai alá az újonnan érkezetteket, s mire megisszák vele az első kávét, már pontosan tudják, melyik a legjobb vendéglő, a legolcsóbb piac, a legszebb strand, a legközelebbi borospince. Igen, ennél a tónál még nem feledték az ősi vendégjogot. A vendég itt hamarosan családtagnak érezheti magát. Aztán, visszatérve otthonába, valóban úgy emlékszik majd: a Balaton hétköznapok nélküli világ
Ez a változatosságával gyönyörködtető, lakóinak vendégbarátságával hívogató Nagy Víz sokakat egész életükre rabul ejtett. Talán meglepő, de igaz, hogy a Balatonnak arányaiban jóval több a visszajáró vendége, mint a világ legnagyobb idegenforgalmi látványosságainak. A tópart egyik legszebb városában, Siófokon már oklevelet is alapítottak az egy évtizednél régebben visszatérő vendégeknek, amelyet minden esztendőben a polgármester ad át. A Város Leghűségesebb Vendége 1965 óta szinte valamennyi szabadságát itt töltötte…
Talán nincs messze az idő, amikor a Balaton Régiónak is lesz ilyen oklevele, s elnyerőinek táborát úgy hívják majd: a Balaton Szerelmeseinek Klubja. Meglehet, Ön máris klubtagnak mondhatná magát, de az is elképzelhető, hogy még csak az ismerkedés gondolatával kacérkodik. Legyen bárhogyan: Közép-Európa legnagyobb, legszebb tava megér egy utazást. A vakáció minden varázsával várja Önt, családját és barátait ! A BALATON – A NAPFÉNY KERTJE.
A Balaton környékének hagyományos táplálkozása alig található ezen területen, mivel a közlekedés és az idegenforgalom negatív hatással volt rá. Ha azonban pár 10 km-re beljebb, vagy feljebb megyünk, számos ételt találhatunk a halételeken kívül a Bakonyban, Somogyban és Zalában.
Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest, vagy különböző módon elkészített krumplit. A szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt /bableves, gulyásleves, tejfölös répaleves, tejfölös aszalt szilvaleves/. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, amit itt mácsiknak neveznek, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát, stercet, cicegét stb. Ez utóbbi étel hasonlít a tócsnihoz, lepcsánkához. Az ünnepi levesek közül kiemeljük a lúdgége levest, amely húsleves a csigánál nagyobb méretű tésztabetéttel.
Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Gyakran került az asztalra lucskos káposzta és a kerekrépa-, vagy takarmányrépafőzelék. Ez utóbbi hús nélkül böjti eledel volt Andocs környékén.
Télen volt a disznóvágások időszaka. Mégis télen is inkább csak vasárnap ettek húst, tartalékolták azt a nyári nagy munkák idejére. Lesütötték vagy füstölték, szokás volt egy disznólábat a következő évi disznóvágásra eltenni. A németek jellegzetes étele a krumplis hurka.
A Balatonban található sokféle, jóízű hal nyilvánvalóan befolyásolja a vízhez közel élők étkezését. Méltán kedvelt a pikáns balatoni halászlé, de ugyancsak kedveltek a roston és nyárson sült halak. Legismertebb a balatoni fogas, amely hófehér és igazán ízletes húsával világhírűvé vált. A fogas 1,5 kg alatti, míg a süllő ennél nagyobb súlyú hal. Legegyszerűbb elkészítési módja az egészben sült fogas.
Régebben sokféleképpen tartósították a kifogott halakat: pl. szárítással. füstöléssel. sózással. Különlegesség az ecetes hal. Ehhez a halat kirántják, majd 4-5 napra enyhén ecetes, hagymás /szeletekre vágott vöröshagyma/, sós vízbe érlelik. Ezen idő alatt teljesen megpuhulnak a halban lévő szálkák.
A sütemények között gyakori volt a zsíros pogácsa, a paprikás pogácsa, valamint a darázsfészek. A paprikás pogácsa egyszerű, zsiradékot is tartalmazó tészta pirospaprikával készítve Andocson és környékén. Hamar kiszárad.
Receptek:
Fogas egészben sütve
Hozzávalók: 80 dkg filézett fogas, só, paprika, fokhagyma, ételolaj, 1 db citrom.
Elkészítése: A halat megtisztítjuk a pikkelyétől és a belsőségektől, utána alaposan megmossuk. Mind a két oldalát beirdaljuk,
és besózzuk. Hagyjuk állni kb. 20 percig, hogy a só jól átjárja. Fokhagymával bedörzsöljük, és paprikás lisztben megforgatjuk. Sütés előtt 10 percig pároljuk, majd kevés olajon 15-20 percig, 170 fokos sütőben pirítjuk. Közben a levével locsolgatjuk. Tálaláskor citromkarikával díszítjük, és tepsis burgonyával tálaljuk.
Zsíros pogácsa
Hozzávalók: 40 dkg liszt, 15 dkg zsír, 2 tojás, 2 dkg élesztő, 1,5 dl tejföl, kevés só és tej.
Elkészítése: Összemorzsoljuk a lisztet a zsírral, hozzá adjuk a tejfölt, 2 tojássárgáját, 2dl langyos tejben csepp cukorral feloldott élesztőt és a sót. Jól összegyúrjuk és fél óráig pihentetjük. Végül összehajtogatjuk néhányszor, majd kinyújtjuk megfelelő vastagságúra, a tetejét késsel bevagdaljuk és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Tetejét megkenjük tojással és a sütőben pirosra sütjük.
Lucskos káposzta
Hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 1 kg fehér édes káposzta, 1 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, kapor, csombor, ecet, só.
Elkészítése: Sertésoldalast, szegyet, esetleg bőrös részeket veszünk és sós vízben félig megfőzzük. A káposztát kétujjnyi szeletekre vágjuk, a húst levével együtt ráöntjük és puhára főzzük. Világos rántást készítünk és ezzel a káposztát felengedjük. Ecettel, kaporral, csomborral és egy kanál tejföllel ízesítjük. Ha nem elég sűrű, kevés habarást adhatunk hozzá. A húst szeletekre vágjuk és a káposzta tetején tálaljuk, vagy elkeverjük benne. Csombor hiányában tehetünk bele szemes borsot is.
Bakonyi betyárgulyás
Hozzávalók: 80 dkg borjúhús, 2 dkg gomba, 2 dkg füstölt császárszalonna, 20 dkg zöldség, 20 dkg sárgarépa, kis csomag kapor, kis csomag zöldség zöldje, kevés paprika és paradicsom, 1,5 dl tejföl, 1,5 dl tejszín, só, bors és paprika.
Elkészítése: Az apró kockára vágott szalonnát zsírjára pirítjuk, majd a zsírban a hagymát megpároljuk. A kockára vágott borjút beletesszük a bográcsba, ráöntjük a szintén kockára vágott paprikát és a paradicsomot. Ízesítjük, majd vízzel felengedjük. Amikor a hús félig megpuhult, a csíkokra vágott gombát, a félkarikára vágott zöldséget, és a kaprot is beletesszük. Ha a hús és a zöldségek megpuhultak, tejfölös, tejszínes habarással sűrítjük.
További információk: www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform
