Csongrád

Csongrád

Csongrád a Tisza jobb partján, a Körös torkolata felett fekszik. Kedvező földrajzi helyzete miatt az újkőkor óta lakott hely.
Árpád fejedelem – a monda szerint – 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet “Csernigrádnak” (fekete várnak) neveztek el, amelyből eredhet a város neve.
A XIX. század második felében Csongrád népének a Tisza-szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma. 1876-ban a várost nagyközséggé minősítették vissza és csak 1923-ban kapta vissza városi rangját.
Csongrád életében jelentős szerepet játszik az idegenforgalom. A város gyógyfürdőjén túl a legnagyobb vonzerőt a Körös-toroki partfürdő adja.
Csongrádot, a vizek és parkok városát, 1984-ben a Magyar Turisztikai Társaság a városfejlesztésért, a hagyományok ápolásáért Hild János-emlékéremmel tüntette ki.
Csongrád város nem csak gazdasági, de társadalmi és kulturális központja is a térségnek. A város kulturális élete (különösen a nyári időszakban) rendkívül gazdag. Csongrád vonzereje szempontjából kiemelkedő jelentősége van az irodalmi, képzőművészeti, kulturális rendezvényeknek, zenei fesztiváloknak, találkozóknak, táboroknak és egyéb hosszabb-rövidebb rendezvénysorozatnak.
A gasztronómia kínálatában a halételek mellett más tájjellegű specialitásokat is tanulunk. Csongrád hagyományos értékei közül kiemelkedik a sajátos alföldi szőlő kultúrája, mely a mai napig is méltán ismert jó minőségű vörösborokat termel.
A 22 magyar borvidék egyikeként ki kell emelni a méltán híres csongrádi borokat – kékfrankos és cabernet-, az ehhez kapcsolódó rendezvényeket és a Szent Vince Borrend rendezvényeit.

A Kossuth tér déli oldalán áll a Városháza. Elődjét a XVIII. század második felében építették, a Károlyi család urasági megszálló háza volt. Később a város megvásárolta.
1934-ben lebontották és alapjaira építették dr. Piroska János polgármester és Csókássy Ferenc főmérnök tervei szerint a jelenlegit. Kós Károly alkotásainak stílusát idézi az épület.
A terem hátfalán Németh József 40 négyzetméteres freskója a csongrádiak létformájának mozzanatait láttatja: a kubikosságot, a halászatot, a szőlőművelést.
A homlokfal kerámia városcímere, amely a XVIII. század végétől használatos, Probstner János műve. A címer elemei – a szív, a három rózsa, a fehér galamb – legszelídebb címerjelképeink.
A falain elhelyezett táblák az 1931-es tüntetés, az 1956-os forradalom és dr. Piroska János emléke előtt tisztelegnek.

A Gyökér utca 1. számú ház az 1974-től kialakított, 1985-ben 23 házból álló, műemlékileg védett egységben az egyetlen múzeumház.
Az 1980-ban kiválasztott ház, az Öregvár és a Gyökér utca sarkán áll. A múzeumházat 1983-1985-ben deszkaoromzattal állították helyre.
Szűcs Judit, a múzeum akkori munkatársaival 1985 nyarán a szóbeli emlékezet és Váry Gellért leírása alapján rendezte be. A ház 1985 október 16-án nyílt meg.
Az egy telken álló két épületben, két kor lakáskultúráját idéző festett bútorral berendezett szobát és szabadkéményes konyhát, az utcai “nagyházban” a harmincas évek berendezését, bútorait nézhetik meg a látogatók. A mélyített kamrában három nemzedék háztartásának és gazdálkodásának tárgyaiból láthatnak válogatást.
A múzeumház tavasztól őszig várja látogatóit. Jelenleg magyar nyelvű képes ismertető áll a látogatók rendelkezésére.

Csongrádon, a Széchenyi Iskolamúzeum a Gr. Széchenyi István Ált. Iskola és Diákotthonban található.
Az iskolamúzeumot 1973-ban nyitották meg, 1976-ban bővítéssel nyerte el mai formáját. Anyaga állandóan gyarapodik, egyéni gyűjtések és adományok által.
A múzeum részei: néprajzi anyag, műhelyek, földműveléshez, állattartáshoz tartozó gazdasági eszközök, a város történeti emlékei.
Ma a múzeum fontos szerepet tölt be az oktatás-nevelés területén. Tárlatvezetési és múzeumi ismereteket is tanulnak a gyermekek. Az elméleti ismeretek mellett, a gyakorlatban is elsajátítják a vezetési feladatokat.
A múzeum vetélkedők színtere, órákhoz is motiváló környezet. Látogatók érkeznek a városból, térségből, távoli vidékekről, külföldről. A gyűjtemény anyaga felnőttek és gyermekek érdeklődésére egyaránt számot tarthat.

 A Csongrádi gyógyfürdő a város központjában, egy nagy (hét hektáros) park területén található. A parkban a nyári szezon idején strand üzemel. A fürdő építői minden korosztályra gondoltak a medencék kialakítása során. A sportolni vágyókat egy 50 méteres úszómedence, a gyógyulni vágyó betegeket és az egészségmegőrzés céljából fürdőzőket ülő-, termálvizes medence, két fedett termálmedence (mely egész évben nyitva tart) a kisebbeket, pedig egy tanmedence és egy gyermekmedence várja. A csongrádi termálvíz karbonátos gyógyvíz, mely összetételénél fogva ízületi, reumatológiai és bizonyos nőgyógyászati betegségek kezelésére alkalmas. A fürdőkúra mellett csoportos és egyéni gyógytorna, különféle masszázsok és pakolások, kádfürdő, súlyfürdő és szénsavas fürdő, víz alatti sugármasszázs és víz alatti torna is igénybe vehető, állandó orvosi felügyelet mellett.

Medencék:
Úszómedence
10 méteres átmérőjű meleg vizes medence
Tanmedence
Vízhőmérséklet
Pancsoló medence
Termál medence
Fürdőmedence- meleg vizes
Fürdőmedence- hideg vizes szauna

A Tisza jobb partján, a déli országhatárhoz közeli homokbuckák szőlőtermesztése régi időkre nyúlik vissza. Már a Garamszentbenedeki Apátság 1075-ös alapítólevelében megemlítik az itteni szőlőket. A filoxéravész az immúnis talajok miatt elkerülte ezt a tájat, így a hungarikum szőlőfajták az Alföldnek köszönhetik megmaradásukat. A Csongrádi Borvidéken ma is sok őshonos szőlővel találkozhatunk. A fehérek közül a Kövidinka, a vörösek sorában pedig a Kadarka említhető, de a Rajnai rizling és a Kékfrankos is alapfajtának számít.

Történelem
Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, majd a mezővárosok határában fejlődött tovább a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) szerepel. Eme okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbégnek egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll.”

A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt a fejművelés, amit a téli fagy ellen takarással jól meg lehetett védeni. Leginkább úgynevezett gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették a szőlőt. A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén, ezért Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést, hogy a folyamatot megállítsák. A filoxéra, a rettegett gyökértetű, a homoktalajokon (75-80 % kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt, sőt ezáltal számos régi magyar szőlőfajta génbankjává vált. A szőlőtermelésért és a borok minőségének elismeréséért Csongrád városa megkapta 1986-ban „A Szőlő és a Bor Nemzetközi városa” kitüntető címet.

Termőhely
A borvidék éghajlata – területi megosztottsága miatt is – igen szélsőséges, a déli területeken mediterrán jellegeket is magán visel. Az Alföld éghajlatának számos előnyös vonása van a mezőgazdasági termelés szempontjából. A nyár igen meleg (a legmelegebb az országban), az ősz hosszan tartó, derült, mérsékelt. Magyarországon a Duna-Tisza köze és a dél-alföldi területek kapják a legtöbb napsütést, ami 2050-2100 órát jelent. Ez a magas hő és fénymennyiség kedvez a szőlőtermesztésnek, hiszen jó beérést és cukorképződést eredményez. A nyári melegben a homoktalaj visszaveri a napsugarakat, a hőmérséklet talaj közelben elérheti a 60 Celsius fokot is. Mindehhez azonban gyakran csapadékhiány, aszály társul. A téli hideg tíz évből 2-3-szor eléri a szőlőfajták fagytűrő képességének határát. A kora őszi és tavaszi fagyok is gyakran okoznak károkat. A Csongrádi borvidék szőlőtermesztésének több sajátos, a hegyvidéki termeléstől eltérő vonása van. A Duna-Tisza közének talaja többnyire dunai eredetű meszes homok (kivéve a Csongrád – Kőrös környéki kötöttebb öntéstalajt, a tiszai lösz eredetű fekete földeket), mely különböző vastagságban telepedett az altalajra, néhol vékony rétegben fedi, máshol pedig több méteres buckákat alkot. A homoktalajok humuszban és tápanyagban általában szegények, de a borvidéken találhatóak kedvezőbb adottságú talajtípusok is.

Borok
“Ha az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemcsékkel telik meg, s ezek a szemcsék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút.” Ezzel a képpel segít nekünk Hamvas Béla az alföldi borok megismerésében.

A közel 2000 hektáros borvidék kétharmadán fehér szőlő díszeleg. Az alföldi borokat sokféleképpen lehet jellemezni: kellemes, könnyed, gyümölcs ízű, alacsony alkohol- és savtartalmú italok. Az elmúlt évtizedekben a nagyüzemi tevékenység, a tömegborok termelése vált általánossá, de mára a borvidék kezdi újra megtalálni igazi értékeit. Az idősebb hazai borkedvelő réteg nosztalgiával emlékezhet vissza a kitűnő Pusztamérgesi rizlingre a Csongrádi cabernetre és kékfrankosra. A nagyüzemeknek azért néhány pozitív hozadékát is feljegyezhetjük, hiszen kinevelte azokat a kiváló borászati szakembereket, és megtartotta azokat a termelőket, akik ma a Csongrádi borvidék fejlesztésének elkötelezett hívei és napszámosai.

Az alföldi borok savai lágyabbak a hegyvidékieknél, ez kedvez a mai ízlésvilágnak, de sajnos kevés csongrádi bor kerül az áruházak polcaira. A borvidék hagyományos fajtáiból (pl. kövidinka) kellemes, karcsúbb, üde asztali borok készíthetők. A borvidéken megtalálható fehér (chardonnay, rajnai rizling, olasz rizling, zöld veltelini) és vörös borszőlő fajták (kadarka, cabernet franc és sauvignon, kékfrankos) terméséből általában könnyed, gyümölcsös „mindennapok bora” kerül a poharakba, a jobb évjáratokban néhány családi pincészetben pedig különleges minőségű tételeket palackoznak. Igen ismert és jól csengő név a Csongrádi Kadarka és a Pusztamérgesi Olasz rizling. Viszonylag nagy számban megtalálhatók azok magyar nemesítésű fajták is (Bianca, Kunleány, Zalagyöngye), melyek alkalmasak organikus borok készítésére. Ez talán egyik kitörése lehetne a borvidéknek, persze csak akkor, ha a magyar fogyasztók egészségtudata erősödik a következő években.

Filoxéra-gyökértetű
A filoxéra, magyar nevén szőlőgyökér-tetű az amerikai kontinensről származó állati kártevő. Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban. Nagyjából 30 év alatt tönkre tette az európai, elsősorban kötött talajokra alapuló szőlőtermesztést, az akkori szőlők mintegy kétharmada áldozatul esett a kártevőnek. Számos régi fajta szinte teljesen kipusztult miatta. Magyarországon először Pancsován lokalizálták, 1875-ben. 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 holdnyit pusztított ki. A filoxéravész viszont az immunis, magas kvarctartalmú homoktalajok miatt elkerülte az Alföldet, így a hungarikum szőlőfajták nagy része ezeknek a területeknek köszönheti megmaradását. A számos régi fajta közül érdemes megemlíteni a Kövidinkát, Arany sárfehért, Ezerjót, Pozsonyi fehéret, Mézes fehéret és a Kadarkát, melyek ma is nagy számban zöldellnek a Csongrádi borvidéken.

További információk: www.csongrad.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »