Bár a Dél-Dunántúl változatos tájain a hegységtől a síkságig mindent megtalálunk, a legjellemzőbb formája a völgyekkel tagolt dombság.
A Balatontól a Dráváig terjedő, a Duna és a Zalaapáti-hát által közrefogott tájon egymást váltja a sík terület, mint a Duna völgye és a magasabb hegység, a Mecsek, vagy a tájból hirtelen kiemelkedő Villányi-hegység. Az enyhe, az Alföldnél csapadékosabb mediterrán jellegű klíma kedvez az olyan ritka növényeknek mint a szelídgesztenye, a füge vagy éppen a legszebb hazai vadvirág, a bánáti bazsarózsa.
A 150 éves uralomnak állítanak emléket az 1526-os csata színhelyén Mohácson, a hősi helytállásnak pedig azon a Szigetváron, amit egykor Zrínyi Miklós védett a hatalmas sereg ellen. A török építészeti emlékek mellett, mint a Pécs főterén található dzsámi is, fennmaradtak különleges épületek más korokból is: az ókeresztény sírkamrák már a világörökség részévé váltak, de érdemes megnézni az ország egyik legépebben megmaradt várkastélyát is Siklóson, vagy a grábóci szerb ortodox kolostortemplomot.
A török kiűzése után lakatlanná vált területekre szerbek és németek vándoroltak a 18. században, s ez a nemzetiségi sokszínűség ma is létezik.
A hagyományőrző programok ma is sokakat vonzanak: a leghíresebb talán a mohácsi busójárás, de a templomi búcsúk, hagyományőrző fesztiválok is színesítik a régió életét.
A színes kavalkád után pedig érdemes mártózni a harkányi gyógyvízben, vagy megkóstolni egy-egy finom villányi bort. Vagy egyszerűen csak sétálni, megmászni Somogyország és a Zselic lankás dombjait.
A régió állatokban is gazdag, a Duna ártereiben, a dombok sűrű gyertyán- vagy tölgyerdeiben sokféle madár, és négylábú bújik meg: fekete gólya, kócsag és szarvas is. A védelmet a Duna-Dráva Nemzeti Park biztosítja, melynek egyik legszebb része a Gemenci-erdő.
Az erdőkben hajdan nem csak az állatok találtak menedékre, hanem a betyárok, bujdosó szegénylegények is. Emlékük ma is él: a Vitorági-erdő szélén a virág mindig friss Pali betyár sírján. De a dombok között megbúvó falvak más kincseket is rejtenek: például az ibafai papot, vagy Szekszárd környéki települést, Hőgyészt – valaha innen elégítették ki az udvar hermelinprém-szükségletét. (A hőgy ugyanis apró, menyétszerű állatot jelent.)
A Dél-Dunántúl azonban nemcsak természeti értékekben, de történelmi, szellemi hagyományokban is gazdag. A költő-diplomata Janus Pannonius, aki egyben Pécs püspöke is volt, a 15. században elhozta a humanista-reneszánsz eszméket és kultúrát. De számtalan olyan emléket is találunk itt, ami a törökkel kapcsolatos.
A Zselici História-völgyben megelevenednek a zselici táj rejtett történelmi és regényes emlékei, kulturális értékei, a népélet múltja, históriája – a természeti értékekkel összhangban. Kikapcsolódási lehetőséget jelentenek a vadászat, a horgászat, a lovaglás, a lovaskocsikázás, a kerékpározás, a golfozás, a bányai és peterkei üdülőfaluk formálódása. A hatalmas erdők gazdag vadállománya kiváló lehetőség a vadászat híveinek. Kedvelt vadászlesek, vadásztanyák várják a már kialakított, de még bővíthető vendégkört és az érdeklődőket. A mikei, a kadarkúti, a petörkei, a zsippói, a Surján-völgyi halastó rendszerek, a térséget behálózó patakok már manapság is a horgászok kedvelt vizei.
A térség legromantikusabb programeleme – lóval barangolni az érintetlen természetben. Ideális helyszínek kínálkoznak a meglevő lovasprogramok bővítésére. Nemzetközi hírű a Kassai lovasíjász pálya, ahol rendszeresen rendeznek nemzetközi versenyeket. A természetbarátok, gyalogtúrázók számára ideális terep a Zselic. Rövid és hosszabb távú túrák bárhol, bármikor tehetők, de egyre népszerűbbek a zselici teljesítménytúrák is. A vadregényes táj és a sok kis település kerékpárral könnyen bejárható. Kiépített kerékpárutak mellett a kis forgalmú közutak és erdei utak kiválóan alkalmasak a programokra, a túrákra, a kikapcsolódásra és a vidék megismerésére.
Különleges látványosság lesz a Zselici vadvirágút. Horváth Béres János kaposszerdahelyi faszobrász kezdeményezése alapján a XXI. század tiszteletére huszonegy, a Zselicben honos vadvirágot ábrázoló faszobrot farag.
A millennium évében felavatandó vadvirágút a Kaposvár-Szenna-Szilvásszentmárton útvonalon tekinthető majd meg. A zselici kistérség, ahol Mátyás király is gyakorta megfordult, bővülő turisztikai programkínálattal, szeretettel várja az idelátogató vendégeket.
A Zselici Tájvédelmi Körzet Somogy és Baranya megyékben a Dunántúli-dombság nagytájon belül a Zselici kistáj északnyugati részén található.
A zselici táj kialakulása
A zselici táj jellegzetességét a széles, lapos dombhátakat borító, összefüggő erdőségek adják. A települések többsége az átlagosan 200-250 méter tengerszint feletti dombok lábánál futó patakok mentén létesült. A legmagasabb pont a tájvédelmi körzet keleti részén 358 méterrel a Hollófészek.
Annak ellenére, hogy nem egy markáns hegységről van szó, a Zselic élővilágának kialakulásában az éghajlati elemek keveredése a legmeghatározóbb elem. Egyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, hogy nyáron hűvösebb, csapadékosabb nyugati, északnyugati légtömegek befolyásolják, télen mediterrán hatást hozó légtömegek érkeznek, délről, délnyugatról. A tavaszi-őszi csapadékmaximumoknak is köszönhető, hogy a Zselicben egyedülálló erdővadon alakult ki. A középkorban több kisebb irtásfalu is megtelepedett, az emberek makkoltatással, méhészettel foglalkoztak. Az erdőpusztulás felgyorsulását a német telepesek megjelenése okozta, akik magukkal hozták a hamuzsír főzés tudományát, majd fokozatosan elterjedt a szénégetés és a gyorsfolyású patakokra egyre több kis fűrészüzem is települt. A tájvédelmi körzet jelentős méretű és minőségű erdővagyona 1976-óta védett, mintegy 10.500 ha nagyságú területen és kitettségtől függően más és más élővilágot rejt.
Táji értékek
A zselici táj jellegzetes tájképét a széles, lapos dombhátakat borító, nagy, összefüggő erdőségek adják. Kaposvár és Szigetvár között a mintegy 45 kilométer hosszú, többnyire dombhátakon haladó, történelmi idők óta használatos földúton járva a távolság felét még ma is szinte összefüggő erdőségben tehetjük meg. A zselici települések többsége a patakok völgyeiben létesült, ahol a lakosság a környező nedves réteket kaszálta, a szántóföldek és legelők pedig a lankásabb dombok
lejtőin helyezkedtek el. A meredek, szabdalt felszínű oldalakat az ember nem tudta megművelni, így azok napjainkig erdők maradtak.
Északról, a Balaton felől közelítve a Zselic dombvidéke hirtelen, meredeken magasodik fel a Kapos folyó völgyéből. Délről közeledve a Drávasík alföldi jellegű tájából alig észrevehetően, lankásan emelkedik ki. Ha nyugat felől érkezünk, akkor a belső-somogyi homokvidék enyhén hullámos felszíne után a magasságkülönbségek hirtelen megnövekednek, határozottan dombsági jellegű táj tárul a szemünk elé. Kelet felé a zselici erdők a mecseki erdőkkel összefüggő erdőrengeteget alkotnak, a két tájegységet csak a Baranya-csatorna – észak felé kiszélesedő, egyébként keskeny – völgye választja el egymástól. A Mecsek-hegységből nézve széles, lapos, erdővel borított dombhátak jellemzik a Zselici-dombságot.Jellemző tájképi elemek a meredek falú lösz-szurdokok, helyenként homokkőkibúvásokkal.
A települések közelében a régóta használt földutak lassanként löszmélyutakká alakultak. A meredek löszfalak lepusztuló kőzetanyaga meszes konkréciókat, löszbabákat tartalmaz, melyek a vízmosások alján megfigyelhetők.
Egyedi táji értékek a területen található gémeskutak, kőkeresztek, magányos idős fák és fasorok, hagyományos rakodók, magtárak.
A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet 1991-ben lett védetté nyilvánítva, területe 7832,7 hektár. Ebből fokozottan védett 499 hektár. A Tájvédelmi Körzet a Dunántúli-dombvidék nagy tájának a nyugati felében a Belső-Somogy középtájon helyezkedik el. Keleten a Külső-Somogy és a Zselic, nyugaton a Kelet-Zalai dombság határolja a Dunántúlnak ezt a Balaton és Dráva között fekvő részét.
A területen fellelhető vízfolyások a Balaton vízgyűjtő területéhez tartoznak. Legjelentősebb ilyen a Boronka-patak. Bár domborzati viszonyai alapján majdnem sík vidék, növényvilága mégis rendkívül változatos. Az éghajlat elsősorban a gerinctelen állatoknak kedvez. Az eddigi kutatások eredményeképpen sok védett kérész, sáska, lepke, bogár, erdei hangya, zengőlégy, fürkészlégy, pók és szitakötő fajt fedeztek fel.
A területen az első világháború után a Hunyadiak létrehozták a gazdasági kisvasutat, kialakították a halastórendszert és bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A nagyrészt erdők borította, vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre melyet 1956-ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek. Az erdőben ismét éledeznek
a hajdani puszták; Cserfekvés, Virágospuszta, Szőkepuszta, Háromház, Kopárpuszta, Kakpuszta.
Az országos kék túra útvonala, valamint a Mesztegnyőről induló, egykori gazdasági vasút a terület felfedezésének legnépszerűbb módja.
A természeti értékek mellett a vonzerők másik csoportját az ember alkotta vonzerők képezik, amelyek évtizedek, évszázadok, évezredek alatt alakultak ki, vagy hozták létre. Ezek közé tartoznak a kulturális sajátosságok és emlékek, az épített környezet. A terület a somogyi tájra jellemző műemlék, vagy műemlék jellegű templomokkal, kastélyokkal, kúriákkal, múzeumokkal rendelkezik.
- április 25-i hatállyal alakult meg a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet. Ezzel oltalom alá került hazánk utolsó, még nem védett karszt-területe is. Az újonnan kihirdetett Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet a Pécs-Abaliget-Bükkösd- Cserkút által határolt területen helyezkedik el 10315 ha kiterjedésben. Magába foglal több korábban létrehozott természetvédelmi területet, így a Jakab-hegy TT, Melegmányi-völgy TT, Pintér-kert TT, Abaligeti- barlang felszíne TT területét, valamint a Kőszegi-forrás erdőrezervátumot. Helyi jelentőségű védett természeti területek közül a legjelentősebb a Pécsi Parkerdő, amely része lett az új tájvédelmi körzetnek.
Geológiai értékei közül kiemelekedik a TK délnyugati részén elhelyezkedő Jakab-hegy és környéke. A meredek déli lejtők látványos morfológiai elemei a kipreparálódott konglomerátum tornyok, a Babás szerkövek, illetve a Zsongorkő természetes kilátópont. Az észak felé lejtő területen található a Nyugat-Mecseki karszt, amelyet zömében jól karsztosodó középső-triász mészkőből épül fel. A felszíni karsztjelenségekben (töbrök, víznyelők, források) terület látványossága a Melegmányi és a Nagy-mély-völgyben található mésztufa lépcsősor is. A Melegmány a Mecsek egyik gyöngyszeme töbrök, víznyelők, mésztufagátas vízesések, zúgók, tavasszal a medvehegymatenger. A területen található több mint száz barlang közül 5 fokozottan védett. A leghosszabb és egyben legismertebb a turisták számára is kiépített, mintegy 1,5 km hosszú Abaligeti-barlang.
A terület flórája szubmediterrán jellegű erre utalnak olyan, elterjedt védett növényfajok mint például a piritógyökér vagy a szúrós csodabogyó is. A meredek, száraz, déli oldalakon virágos kőrises-molyhos tölgyes bokorerdők, a tetőkön zömében illír gyertyános tölgyesek, míg az északi oldalakon és a hűvös völgyekben bükkösök a jellegzetes erdőtípusuk. A déli oldalakon kisebb sziklagyepfoltok, az északi hegylábnál nedves kaszálók fokozzák az élőhelyek változatosságát. Növénytani értékek közül- a teljesség igénye nélkül- kiemelhetünk több hazai orchideafajt (majomkosbor, szarvasbangó, méhbangó, bíboros sallangvirág), a pécsi zergevirágot vagy a havasi tisztesfüvet is.
Az állatvilág is számos, védett fajjal rendelkezik. Az ízeltlábúak közül meg kell említeni a gyepterületekre jellemző magyar tarszát és a karsztvidék völgyeiben előforduló mecseki tegzest és sárgafoltos hegyi szitakötőt. A madárvilágra alapvetően a lomberdei fajok a jellemzőek, pl. a hegyi billegető és a kis légykapó. A hegyi kaszálókon erős populációja van a fokozottan védett harisnak is. Az emlősfajok közül kiemelkedően sok denevérfajjal találkozhatunk, mint például a csonkafülű denevér, kis- és nagy patkósorrú denevér. A denevérek életét Abaligeten egy tematikus kiállítás is bemutatja. (Denevérmúzeum)
A védetté nyilvánítás célja a területen megtalálható védett és ritka fajok és társulások megőrzésén túl az is, hogy a Tájvédelmi Körzetben folyó gazdálkodás természetkímélő irányba mozduljon el. A bemutatásnál nemcsak a természeti, de a kultúrtörténeti értékek is nagy hangsúlyt kapnak, mint például a jakab-hegyi Pálos kolostor romjainak helyreállítása. Ugyanakkor hatékonyabban ajánlható egy falusi szálláshely, ha tájvédelmi körzet határán fekszik, vagy ha színes nemzeti parki programok kapcsolódnak hozzá. Ezért nagy jelentőségű, hogy a Mecsek újabb, tízezer hektáros része került védelem alá, legalább 11 önkormányzatnak kínálva így az idegenforgalom fellendülésének lehetőségét.
A területen számos Árpád kori templom is meglátogatható pl. Cserkút, Kővágószőllős.
Amennyiben több idő van kirándulásra, látogassa meg a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetet is.
A Duna jobb partján ártéri erdők, gemenci kisvasút, Nyéki-Holt-Dunaág, Mohács. A Dráva bal partján Barcsi Borókás, Dráva-szentesi üde rétek, Babócsa, Holtágak, ártéri erdők, morotvatavak. A két folyó egyre közelebb kerül egymáshoz, de még mielőtt Magyarországot elhagyva egymásba futnának. A Duna-Dráva Nemzeti Parkban gyönyörű részeket járhatnak be az utazók.
A Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységei
Gemenc
A Duna-menti síkságon, a Sárközben található Gemenc morfológiáját és genetikáját tekintve az Alföld szerves része. A területet átszövik a “fokok”, melyek részben természetes, részben mesterséges keskeny csatornák. Ezeken keresztül biztosították hajdan a belső területek elárasztását, mely területeket a fokok híján a víz óriási rombolással öntene el. A folyó ártéri szukcessziójának főbb stádiumait a bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, tölgy-kőris-szil ligeterdők jelzik. Különlegességük a Csepel-szigettől az Al-dunáig élő, endemikus fekete galagonya. Megtalálható itt a nyári tőzike, a ligeti szőlő, a dunai csillagvirág, és a borostás sás. Állatvilágának kiemelkedő értékei a védett jégmadár, a fokozattan védett rétisas, fekete gólya és kerecsen sólyom. Gyakoriak a nagyvadak: gímszarvas, dámvad, vaddisznó, ezért a Gemenc hazánk mindmáig egyik legjelentősebb vadászterülete. A festői szépségű, háborítatlan táj az idegenforgalom számára is nyitott.
Béda-Karapancsa
A Béda-Karapancsa a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő értéket képviselő élőhelyeit foglalja magába. Itt van hazánk rétisasok és a fekete gólyák által “legsűrűbben lakott” területe. A háborítatlan ártéri erdők mélyén zavartalanul pihennek meg a gémfélék, kis és nagy kócsagok, kanalas gémek. Ligeterdeiben kockás liliom, jerikói lonc és fürtös gyűrűvirág is előfordul. A mocsárrétek, legelők növényei a réti iszalag és mocsári aggófű. A Mohácsi-szigeten található Riha-tó különleges értéke a kis kócsagok és a bakcsók fészkelő telepe.
Dráva
A Dráva és mellékfolyóinak árterét, valamint a holtágakat galériaerdők kísérik. A folyó halállománya rendkívül gazdag, közöttük ritka fajokkal. A Dráva homok- és kavicspadjainak kiemelkedő jelentősége van, hiszen a part mentén élő madarak kedvelt tartózkodási és költési helyei. A lefűzött morotvák nádasaiban népes szürkegém, bakcsó, kis kócsag telepek húzódnak meg. A dús lombú erdőkben fekete gólyák, rétisasok fészkelnek. A Dráva-mente hazánkban egyedülálló növényfajoknak és társulásoknak ad otthont; itt él a hármaslevelű szellőrózsa, a hármaslevelű fogasír, a pofók árvacsalán és még számos egyedülálló faj.
Bemutatóhelyek
Történelmi Emlékhely (Mohács-Sátorhely)
Emlékhely hol emlékezni lehet és kell tizenhatezer magyar katonára, II. Lajos királyra, 1526-ra, amikor a Szulejmán török szultán által vezetett török had teljesen megsemmisítette a magyar sereget. A magyar tömegsírokat magába foglaló emlékhelynél olvasható információs táblák ismertetik ezt a történelmi fordulópontot, a szépen gondozott sírkertekben számos alkotó művészi kopjafái láthatók.
Trófea Múzeum (Bárányfok)
A Duna menti ártér kialakulását és élővilágát, ezt a gyönyörű, vadakkal és halakkal teli világot mutatja be a Trófea Múzeum, amely a gemenci kisvasút bárányfoki állomástól gyalogosan közelíthető meg.
Abaligeti-gyógybarlang
A Mecsek-hegyhát vidéken Pécstől 15 km-re található a Dél-Dunántúl egyetlen látogatható barlangja. Érdekességét a víz eróziós tevékenysége következtében kialakult sziklaformák és a kanyargós járatrendszer adja. A főágat végig tiszta vizű patak kíséri. A barlang mellett kialakításra kerülő bemutatóhely a denevér életmódját, fajait tárja a látogatók elé 2004-től.
Tanösvények a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság területén
Gemenc
Bárányfoki tanösvény, Malomtelelő-tó tanösvény, Nyéki Holt-Duna tanösvény, Fotóturisztikai tanösvény, szeremlei-Holt-Duna tanösvény
Béda-Karapancsa
Újmohácsi tanösvény, Nagypartosi tanösvény
Dráva
Őrtilosi tanösvény, Mérus-erdő tanösvény, Erzsébet-sziget tanösvény, Drávaszentesi Üde Rétek tanösvény, Barcsi Borókás tanösvény, Csomoros-sziget tanösvény, Kormorános-erdő tanösvény, Boros-Dráva tanösvény
Mecsek
Vár-völgyi Geológiai tanösvény, Óbányai Pro Silva tanösvény, Abaligeti Denevér tanösvény, Orfűi Vízfő tanösvény, Kismély-völgyi tanösvény, Kis-réti tanösvény, Tüskés-réti tanösvény, Mókus tanösvény, Rotary Tanösvény, Tubes-Misina-Flóra-pihenő tanösvény, Jakabhegyi tanösvény, Sikondai tanösvény
Zselic
Sas-réti tanösvény, Ezüsthárs tanösvény, Nagymátéi tanösvény
Tolna
Paksi Ürge-mező tanösvény, Sötét-völgyi tanösvény
Villányi-hegység
Templom-hegyi tanösvény, Szársomlyó tanösvény, Csodabogyó tanösvény
A magyar borászat újjászületésében a Dél-Dunántúl, de kiváltképpen Villány úttörő szerepet játszott. Sikere látványos, elmondhatjuk, hogy legfejlettebb borvidékünk a Villányi. Sikerét egyesek a nagyüzemi termelés alatt összeszokott kiváló szakembereknek, mások az idetelepült svábok kitartásának tulajdonítják. A borvidék két részre tagolódik, keleti felén, Villány környékén a vörösborok, míg nyugati részén, Siklós térségében a fehérborok dominálnak. A szubmediterrán hatás ezen a borvidéken a legjellemzőbb. A korai tavasz, a hosszú nyár, a talaj adottságai e hon legszebb vörösborait adják.
Az itteniek – Kékoportó, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir – nehéz, testes, intenzív illatú, magasabb alkoholtartalmú borok. A fehérborok közül kiemelkedő az olaszrizling, a hárslevelű, a tramini, a chardonnay. Ez hazánk legmelegebb, legnaposabb borvidéke, hosszú száraz nyarakkal és tenyészidővel. Talaja a Villányi hegység mészkövére rakódott vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz.
A borvidék települései
Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Kistótfalu, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Túrony, Villány, Villánykövesd
Ezen a területen különösen sokféle gyümölcs terem: ilyenek a körtefajták, az almafajták (pl. metszett, porcogó és tökalma), a szilva. Nagy részén még ma is találhatók szőlőskertek.
A zöldségtermesztés pedig sokféle friss gyümölcsről gondoskodott.
Az itt található folyók, s azok árterületei gazdag halzsákmányt biztosítottak a lakosság számára. Harcsa, csuka, ponty, keszeg, csík és a rákfélék is bőven kerültek az asztalra.
Emellett az erdők területén mód nyílt a különböző növényfélék gyűjtésére is.
Jelentős alapanyag a dara, amely készülhetett búzából, árpából és zabból is. A hajdina is a fő terményekhez tartozott főleg az ínséges időkben. Régen hurka töltésére is használták.
Zsírt és olajat is használtak az ételkészítéshez. A régi olajütők kendermagból, napraforgóból, tökmagból és repcéből nyerték az olajat. Legfinomabb volt a tökmagolaj, amelyet elsősorban a böjti időszakokban alkalmaztak.
Az itt lakók mindig egyszerűen étkeztek. A táplálkozásban azokat az alapanyagokat használták fel, melyeket a táj adott.
Otthon a legidősebb asszony feladata volt az étrend összeállítása és az ételek elkészítésének módja is.
A vazfazekakban elsősorban levest főztek. Régi sütő-főző edény a „szarvasláb”, amely szarvval ellátott peremes, kerek vaslemez négy lábbak. Ugyancsak ritkaság száma ment a „tűzfévaj” használata. Ez kétágú lábakkal rendelkező lyuggatott állvány volt.
Sokféle tejterméket fogyasztottak leves formájában is. Szerették a főtt tésztákat, valamint a tejfölös – paprikás kenyeret. Régi lakomák étele volt a tört lencse.
A dödölle, gánica ezen a vidéken is elterjedt. Hajdinát csak az ormánsági területen használtak. A töltött káposzta elődjének tekinthető a gombócos káposzta, mikor a káposzta közé csak húsgombócokat helyeztek. A mákos guba itteni neve gubó, bobályka, bubóta, régen kelt tésztából sodrással készítették.
Kenyérsütéskor készült a komlós búzakenyér, a szegényebbeknél a kukoricás kenyér. A kedveltebb volt a kenyér mellett a lángos. Készítettek a kenyértésztából pompost is. A pompost egyben sütötték ki vastagra lapítva. Tejjel vagy tejföllel meglocsolva melegen ették. Az új kenyér sütésénél ezt a süteményt az első jelentkező koldusnak adták.
A kútban kőtt, kútban kelt onnan kapta a nevét, hogy ruhába téve a kútban keltették meg.
Az Ormánság legjellegezetesebb ételei a főtt perec /ünnepi sütemény/, és a fehér hurka, csurka. Ez utóbbit kukoricakásával töltötték, a fehér, azaz a vastagbélbe. A hal régebbi tartósitási módjai a szárítás, a füstölés és a hordóban való sózás.
A töltött káposzta itteni elnevezése szármány, szármányt.
A németek táplálkozása takarékos, általában azt fogyasztották, amit megtermeltek. Ünnepi étel a borleves, mely többféleképpen is ízesíthető. Készítettek tojáspörköltet és babos metéltet /kifőtt tészta összetört babbal/ is. További jellegzetes ételük a gömböc, vagy szajmóka.
Receptek:
Toros káposzta
Hozzávalók: 75 dkg savanyú káposzta, 2 dl kukoricadara, vagy árpagyöngy, 30 dkg darált sertéshús, 1 nagy fej vöröshagyma, , só, fűszerpaprika, 10 dkg szalonna, 5 dkg zsír, 1 gerezd fokhagyma, 1 tojás.
Elkészítése: Külön megfőzzük a kukoricadarát állandó keverés mellett, vagy az árpagyöngyöt. A sertéshúst kockára vágjuk. Vöröshagymán átpirítjuk a húst a fűszerpaprikával együtt. Hozzákeverjük a savanyú káposztát és a megfőzött árpagyöngyöt. Tejföllel tehetjük még finomabbá.
Dödölle, hajdinás dödölle, gánica
Hozzávalók: 10-12 szem burgonya, 25 dkg hajdina, kevés só, 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír.
Elkészítése: A megtisztított burgonyát kockára vágva megfőzzük, majd áttörjük. Beleöntjük a szintén megfőzött hajdinát, jól összedagasztjuk. Közben óvatosan melegítjük, hogy le ne ragadjon. Szépen megpirítjuk. Tetejére zsiradékban megpirított hagymaszeleteket helyezünk.
Kútban kőtt
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg kristálycukor, 10 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 1 dl tej, 2 dl tejföl, 23 tojássárgája, csipet só.
Elkészítése: az élesztőt kevés liszttel és cukorral tejben felfuttatjuk. A vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a kovászt, a tejfölt, a tojássárgáját, a kevés sót és lágy tésztává alakítjuk. A tésztát meglisztezett ruhába tesszük, majd az egészet hideg vízbe, kútba tesszük pl. egy vödörbe süllyesztve. Addig kelesztjük, míg fel nem jön. Deszkára kiborítjuk, rudakra vágjuk, kristálycukorban megforgatjuk és kizsírozott pléhen a kifliket közepes tűzön megsütjük.
Mákos gugó, bobályka, bubóta
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 evőkanál méz, 3 dkg cukor, 5 dkg zsír, 2 egész tojás, só, 8 dkg darált mák.
Elkészítése: Az ismert módon kelt tésztát készítünk. Kelesztés után kis hengereket formázunk belőle, tepsibe rakjuk és megsütjük. Ha kihűlt, karikára vágjuk, olvasztott mézzel és darált mákkal ízesítjük.
Gemenc a Duna árterülete, mely 30 km hosszan húzódik a folyó mentén. Lefűződött holtágak, tocsogós rétek, nádasok, ligeterdők és apró tavak mozaikja: ez ma Európa legnagyobb összefüggő ártere. 1996 áprilisától a Duna-Dráva Nemzeti Park része.
A Duna szabályozása folytán kialakult belső tavak, holtágak, mocsarak, bozótosok és rétek világát sűrű, dús ártéri vegetáció teszi különlegessé. A buja aljnövényzet bő táplálékot és búvóhelyet nyújt az itt őshonos gímszarvasnak és vaddisznónak. A terület hírnevét eredetileg az itt élő magas genetikai és vadászati értékű szarvas állomány biztosította. A mélyebben fekvő területek jelentős része a Duna magas vízállásakor elöntésre kerül. Az elöntött területek, belső tavak jó szaporodási feltételeket biztosítanak a gazdag halállománynak, és táplálkozó helyet a védett vízimadarak tömegeinek. Az őserdő jellegű dús vegetációban az elmúlás és az egymás melletti lét egyedülálló.
Az erdei kisvasút Bárányfok és Pörböly között mintegy 30 km hosszúságban járja be az erdőt. A Sió-csatorna torkolati zsilipjétől, az Árvízkaputól induló sétahajóról bepillantást nyerhetünk a Duna és a holtágak gazdag vízivilágába. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által kialakított tanösvények (Bárányfok, Malomtelelő-tó, Pörböly), madármegfigyelő tornyok és bemutató helyek a terület megismerésének számos lehetőségét nyújtják.
Gemenci Kiránduló Központ, Szekszárd – Bárányfok
A kisvonat 30 km hosszúságban járja be az erdőt a nyiladékokban és a tisztásokon, olykor szarvasok, vaddisznók láthatók. A kisvasútra jegyet váltani és felszállni a Szabadidőközpontnál lehet. A vonat naponta közlekedik május 1-től október 31-ig.
A Kirándulóközponttól indul a Gemenci Tanösvény, mely mintegy 2,4 km hosszú, rajta 6 db információs tábla található. A tanösvényt végigjárva a látogató az alábbi témaköröket ismerheti meg: Gemenc története és földrajza, növényvilág, állatvilág, erdészet, természetvédelem. Gyalogosan a tanösvény kb. 1 óra alatt bejárható. A kishajó mintegy 60 perces kikapcsolódást ígér a Dunán és holtágain haladva. A fedélzetről bepillantást nyerhetünk a Gemenci erdő gazdag vízvilágába.
A Trófea Múzeum vörösfenyőből készült épületét Frigyes főherceg a millennium idején vadásztrófeái bemutatására építette. 2003 szeptemberében “Élet az ártéren” címmel állandó kiállítás nyílt a múzeumban, mely bemutatja a Duna-Dráva Nemzeti Park természeti értékeit és a hagyományos ártéri gazdálkodást.
A Trófea étterem jellegzetes belső atmoszférájával, hal- és vadételeivel és a híres Szekszárdi Borvidék tájjellegű boraival igazi gasztronómiai csemege.
A lovakat kedvelő fiatalokat erdei iskola és óvoda, gyermek és felnőtt lovaglás, lovaglás-oktatás, sétakocsikázás és hintózás várja.
A szekszárdi szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a kelta időkig vezetnek vissza. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű.
A borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A dombvonulatok által közrefogott völgyekben, völgykatlanokban kialakuló mezo- és mikroklíma kiválóan alkalmas a szőlő és különösképpen a vörös borszőlők termesztésére.
A Szekszárdi dombvidék felszínét mindenütt lösz fedi. A dombvidéket rendkívüli formagazdagság jellemzi, amit a lösz változatos lepusztulási formái (löszmélyút, lösz-szakadék, löszcirkusz, löszpiramis, lösz szurdik, stb.) még szabdaltabbá teszik.
Korábban a termőtáj fő fajtája a Kadarka volt. Egyeduralma csak az 1960-as években elindult nagyarányú telepítések idején tört meg. Helyét az elmúlt 30-40 évben fokozatosan a magas művelésen is biztonságosan termeszthető vörös borszőlő fajták vették át (Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot).
A borvidékre a lágy vagy harmonikus fajtajelleges fehér borok, illetve a mély színű testes bársonyos fűszeres zamatú kitűnő minőségű vörös borok jellemzőek. Eger mellett csak a Szekszárdi borvidéken alkalmazható a Bikavér megnevezés. A Szekszárdi Bikavért hagyományosan a Kadarka, a Kékfrankos és a Kékoportó borok házasításával készítették.
A borvidék összes területe: 6 964 ha.
A borvidékbe tartozó települések száma: 13.
A táj különlegességeként több szemet gyönyörködtető, ínycsiklandó, fenséges specialitás említhető, mint például a gemenci szarvasborda kadarkamártással, a tárkonyos bárányleves, a decsi szagos szőlős rétes. Szólnunk kell természetesen, a halászléről is, amit elsősorban Pakson és Dunaföldváron ajánlunk kóstolásra.
A dunai halászlét egy fázisban készítik, azaz alaplé készítése nélkül, egyszerre főzik meg a halat.
A másik különbség a főzőedény, a bogrács formája: a dunai halászlét befelé ívelő, míg a tiszait kifelé hajló formájú bográcsban készítik el. Ez sokak szerint befolyásolja a felszálló gőzök távozását, s ezáltal meghatározza a halászlé ízét.
A dunai halászlevet tésztával fogyasztják. A halételek közül kiemelkedik a keszeg sütése, melyet paprikás lisztbe mártva készítenek el. Laktató étel a harcsapörkölt túrós csuszával. A csuszáscsibe hétköznapi eledel, melyben a csirkepörköltet csipetkével főzik össze.
Kenyértésztából a házi kenyéren kívül sütnek lepényt, lángost és bátai tejfölös lepényt. Ez utóbbi ízesítése tejföllel, borssal, esetleg szalonna-, vagy kolbászdarabokkal történik.
Számos kásafélét főznek tejben, vagy vízben pl. krumpliból, kölesből, hajdinából, babból. Édesen, vagy tepertőpörccel, sósan tálalták ezeket az ételeket.
Igazi különlegesség a tejfölös, borsos kalács, tejfölös bütök, amely a régi, hagyományos lakodalmak elmaradhatatlan része. Eredetileg a tészta édeskés, mellyel a borsos-tejfölös öntet érdekes összhangot alkot. A kalácsot gömbölyűre formázzuk, s még melegen megmártogatjuk a sós öntetben. Letakarva hagyjuk kihűlni. Más nagyobb, egyházi és családi ünnepeken is készítik.
A húsételek közül kiemelkedik a kakaspörkölt, Kakasdon minden évben rendeznek kakaspörköltfőző versenyt.
A németek egyik jellegzetes étele a káposztás kolbász.
A hagyományos sárközi lakodalom ételsora a következő: vacsora húslevessel kezdődik, kockatésztával és a levesben egybe főzték meg a tyúkot. A leveshúst tormával vagy paradicsomszósszal ették. Másodiknak sertéspörkölt következett csipetkével és töltött káposztával folytatódott. Ezután kemencében sült tyúkot és disznót tálaltak fel kenyérrel.(A húst vagy bádogtepsiben vagy vaslábasban sütötték.) Végül hosszú kalács (diós, mákos), rétes (túrós, meggyes, szőlős, diós, mákos, lekváros) és kuglóf zárta a sort. Újabb tészták a tejfölös-borsos kalács, esetleg a pörkölt torta és az apró sütemények. Éjszaka töltött káposztát szogálnak fel.
Receptek:
Harcsapörkölt túrós csuszával /Malagurszki Lajosné Gájer Mária receptje/
Hozzávalók:Pörkölt: 3 kg harcsa, 30 dkg füstölt szalonna, 3 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 cseresznyepaprika, 1 evőkanál édes őrölt paprika, 1 kávéskanál Vegeta vagy 1 evőkanál só, bors
Túrós csusza: 4 tojásból, fél kiló lisztből egy csipet sóval tésztát készítünk, nagy kockára vágjuk.
Elkészítése: A kockára vágott szalonnát megpirítom, majd hozzáadom a kockára vágott vöröshagymát, fokhagymát, egy kis borsot és sót ( a többi sót a halra rakom). Amikor a hagyma megdinsztelődött, belerakom az őrölt paprikát, a szeletekre vágott harcsát és annyi vizet, hogy ellepje. Nagy lángon forralom, de ügyelni kell arra, hogyne keverjük, csak rázzuk a lábast, mert összetörik a hal. Forrás után kb. 35-40 percig közepes tűznél főzzük. Közben hozzáadjuk a vegetát, a cseresznye paprikát és ízlés szerint a sózzuk.
Túrós csusza elkészítése: A tésztát sós vízben kifőzöm. A zsírt, a tejfolt és a túrót egy lábasban megmelegítem, majd összekeverem a tésztával. Az így elkészített túrós csuszára merem azután a harcsapörkölt szaftját.
Sült keszeg
Hozzávalók: 4 db nagyobb keszeg, só, 2 evőkanál liszt, 2 evőkanál pirospaprika.
Elkészítése: A keszegeket mosás után beirdaljuk. A bevágásokba lehet fokhagymapépet helyezni. Besózzuk, paprikás lisztben megforgatjuk, s forró zsiradékban szép pirosra, alaposan átsütjük.
Csuszáscsibe
Hozzávalók: 1 egész csirke megtisztítva, 1 közepes fej hagyma, 1evőkanál zsír, 2-3 evőkanál őrölt paprika, 2 piros hüvelyes paprika, őrölt bors, só.
Elkészítése: A csirkét feldaraboljuk, a hagymát megtisztítjuk és a zsírban megpirítjuk. Félrehúzzuk a tűzről, beletesszük az őrölt paprikát és átkeverjük. Azután rátesszük a hagymára a csirkehúst és ezzel is jól átkeverjük. Felöntjük vízzel, megsózzuk és felforraljuk. Amikor a habját elforrta, beletesszük a hüvelyes paprikát. Amíg megfől a hús, csipetkét készítünk.
Csipetke: 2 egész tojás, csipetnyi só és annyi liszt amennyit a tojások felvesznek. Közepes keménységűre gyúrjuk, kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, apróra csipkedjük. Amikor a csirkehús megfőtt, ízlés szerint borsozhatjuk, ha kell sózzuk. Beletesszük a húshoz a csipetkét, óvatosan átkeverjük, hogy ne törjük össze a húst. Mikor feljön a csipetke az étel tetejére, levesszük a tűzről és tálalhatjuk.
Tejfölös, borsos kalács
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dl tej, 5 dkg élesztő, 1 db kockacukor, őrölt fekete bors. só. A borsos tejfölhöz: 1 evőkanál zsír, vagy olaj ,5 dl tejföl,őrölt fekete bors, só.
Elkészítése: Az élesztőt 1 dl langyos tejben felfuttatjuk úgy, hogy előtte a kockacukrot is feloldottuk benne. A lisztet egy mély tálba szitáljuk, 1 kanál sót rászórunk, a közepébe mélyedést készítünk, a felfuttatott élesztőt beleöntjük. Hozzákeverünk annyi lisztet, hogy ne legyen “folyós”, majd az így elkészült kovászt legalább fél órán át kelni hagyjuk.
Ezután rászórunk 1 kiskanál őrölt borsot, és hozzáöntünk annyi langyos tejet, amennyit a liszt felvesz. Kb. 15 percen át dagasztjuk, ezután 1 órán át pihentetjük.
A gyúródeszkát meglisztezzük, és a tésztát ujjnyi vastagra nyújtunk rajta. Éles késsel ujjnyi széles csíkokra vágjuk. Ezeket egyenként kicsit belisztezzük, a két tenyerünk közt megsodorjuk, majd összefonjuk vagy karikára hajtjuk. A fonatokat kizsírozott vagy margarinnal kikent, liszttel meghintett tepsibe rakjuk. A tetejüket bekenjük a tejes tojássárgájával, a tepsiben még fél órán át pihenni hagyjuk.
Előmelegített sütőben, közepes lánggal kb. 30 perc alatt aranybarnára sütjük.
Közben az olvasztott zsírt (vagy olajat) a tejföllel összekeverjük, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk. Ehetjük úgy, hogy a kisült kalácsot a tejfölbe mártogatjuk, de tányérra is tehetjük, ahol jól megöntözzük vele.
További információk www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform