Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város már az őskorban lakott hely volt. A város határában csaknem hatezer éves lelet-együtteseket tártak fel.
A város és környéke korábban a Hód-tó, valamint az ahhoz kapcsolódó vízrendszer által volt övezve. A lakosság a halászatból, kereskedelemből és földművelésből élt.
Korábban Hód és Vásárhely két különálló falu volt, majd a 15. században az említett két falu és Ábrány összeolvadásából jött létre ez a tipikus, alföldre jellemző nagy határú mezőváros.
A török hódoltság idején a falu és környéke szinte teljesen elnéptelenedett, csak a török kiűzése után indult meg a lassú visszatelepülés.
A ’90-es évek közepére Hódmezővásárhely fejlődését hazai és nemzetközi szinten is díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Európa Díjat kapott a város, csatornázás terén messzemenő eredményeket ért el. Új szennyvíztisztító telep létesült, kialakulóban van egy, a város nagyobb létesítményeit, intézményeit összekapcsoló informatikai hálózat.
Hódmezővásárhely jövőbeni fejlődése körvonalazódni látszik, a városban fedett uszoda, valamint gyógyszálló építése kezdődik meg ez év őszétől.
Hódmezővásárhely idegenforgalmi szempontból nagy természeti kincse az a termálvízkészlete, amely a városi strandfürdőt táplálja és oly sok vendéget csábít nyaranként a városba.
A város további eredményes és kitartó munkával és erőfeszítéssel elérheti, hogy a Dél-alföldi régió egyik legkiemelkedőbb és legdinamikusabban fejlődő településévé válhat, amelyre méltó módon büszkék lehetnek a város polgárai.

Görögkeleti templom

A 17. század második felében a török elől menekülő görögök a városban is letelepedtek. Templomépítésre II. József türelmi rendeletének megjelenéséig nem gondolhattak. Ezután is csak torony és harang nélküli templomot emelhettek. Így az 1783-ban elkészült épülethez csak 1806-ban állítottak tornyot.
Az egyhajós barokk templom nyugatra néz, az oltár a toronybejárattal szemben helyezkedik el.
Aranyozott, faragott ikonosztáza (1786 körül) copf és későrokokó elemekkel díszített. Az itt látható ikonok nagy része nem helyi alkotás, hanem a Balkánról származik. A bizánci tradíciók mellett barokk stílus és olasz hatás is érződik rajtuk. A templom legértékesebb ikonját, Szent Naum képét biztonsági okokból Szentendrére szállították.
Mária-trón, a Püspök-trón, a különösen gazdagon díszített Királykapu, a tölgyfából készült padok a magyar copf stílusú bútorművesség jeles alkotásai.
Kegytárgyai közül a legbecsesebb a Velencéből származó (1770-es évek) görög nyelvű és az 1704-ben Moszkvában kiadott egyházi szláv nyelvű szertartáskönyv.

Cím: Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János u. 7.

Zsinagóga

Az 1834-ben lakóházból átalakított imaház helyett 1852-1857-ben Busch Miklós új templomot építtetett. A szegedi Müller Miksa tervei alapján 1906 és 1908 között alakították mai formájára. Az előkert megfelelő rálátást biztosít az épületre.
A mór stíluselemeket is felhasználó eklektikus, impozáns térhatású templom jellegzetes szecessziós díszítésű. A bejáratot óriásivá növelő kör alakú üvegablak uralja a homlokzatot, melyet hármas ív zár, kőtáblával a tetején.
A két oldalon emelkedő Dávid-csillaggal díszített kupolák sajátos egyéni jelleget kölcsönöznek az épületnek. A szobordíszeket Balla József készítette. A templombelsőbe narthexen (előcsarnok) keresztül léphetünk, ahol a karzat mind a négy oldalon körbefut.
A frigyszekrény mögött van a kórus karzata.
A zsinagóga telkének Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, amely a hitközség imaháza.

A régi városháza a 19. század elején épült. A földszintes épület az önálló törvényhatósági jogú város (1873) közigazgatási hivatalainak megnövekedésével szűknek bizonyult.
Az új városháza tervpályázatát 1890-ben írták ki. Az első díjat Pátria jeligéjű pályázatával Ybl Lajos(1855-1934) nyerte el. Az ünnepélyes alapkőletétel 1892. április 12-én volt, megnyitására 1894. január 18-án, díszközgyűlés keretében kerül sor. A harangot a budapesti Walser cég készítette.
Háromszögletű és félkörív alakú ablakpárkányok, rokokós fűzérek, ballusztrád, rusztika díszítik a főhomlokzatot.
A főbejárat lépcsőházának fordulójában áll Pásztor János Fahonvéd szobra, fölötte három ólombetétes színes üvegablak látható. A díszterem bútorzatát a Dózsa testvérek készítették. Falán az alábbi nagyméretű festmények láthatók: gróf Bercsényi Miklós, Deák Ferenc, Erzsébet királyné, Ferenc József király, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc.

Egy különleges kiállítás nyitotta meg kapuit 2006. július 7-én Hódmezővásárhelyen.
Az Emlékpont elsőként Magyarországon egy város történetén keresztül mutatja be, hogy mit jelentett az itt élők számára az 1945-től 1990-ig tartó “szocialista” korszak.
A legkorszerűbb kiállítási-, és múzeumpedagógiai eszközök segítségével elevenednek meg azok a történelmi folyamatok, amelyek Hódmezővásárhely és környéke lakóinak életét meghatározták ebben az időszakban. A három évszázad építészeti jegyeit magán viselő épületben létrehozott kiállítás, így egyben város- és korszaktörténeti is. A kor szemtanúival készített másfél száz beszélgetés bekerült a kiállítási anyagba, ők maguk mondják el, hogy hogyan változott meg életük, hogyan forgatta ki sorsukat gyökerestül a szocialista kísérlet időszaka.
A látványos és magával ragadó 800 négyzetméteres kiállítás 9 terme a legkorszerűbb múzeumi eszközökkel került berendezésre. Az intézmény 81 férőhelyes előadóterme konferenciáknak, filmbemutatóknak és előadásoknak ad otthont.

Az Alföld első ártézi kútja, eredetileg a piactéren (Kossuth tér) állt. Nevét az egykori Bakay-házról kapta. Zsigmondy Béla (1848-1916) fúrta 1880-ban.
A kút percenként 66 liter vizet adott. Belák János városi főmérnök tervei alapján Áprily János és Sternberg Adolf készítette a négyszögletű medencét, közepére a díszes oszlopot. Az oszlop tetején vasból készített üvegezett petróleumlámpa, az alsó részén négy oroszlánfej látható.
1963-ban lebontották, vize már korábban kiapadt. A centenáriumra újra felállították, sajnálatos módon azonban nem az eredeti helyére.

A 1960-as években merült fel egy önálló galéria felépítésének gondolata a vásárhelyi és az alföldi képzőművészet széleskörű bemutatására. Az 1970-es évek végén megüresedett az egykori Ógimnázium emeleti része. Az elodázhatatlan felújítási munkálatok befejeztével 1985. szeptember 30-án nyílt meg az Alföldi Galéria a nagyközönség számára.
A galéria 1945-ig ad áttekintést az Alföld festészetéről és szobrászatáról. A folyósón Medgyessy Ferenc terrakottái sorakoznak. Az első teremben a 19. század magyar festőinek képei láthatók, többek között: Bihari Sándor, Fényes Adolf, Gosztonyi József, László Fülöp, Lotz Károly, Mednyánszky László. Három terem mutatja be Tornyai János művészetét. Itt találjuk a Juss, Vihar, Gémeskút, Csokorkötő című képeit. A képeket Pásztor János két bronz szobra egészíti ki.
A további termekben Aba Novák Vilmos, Darvassy István, Endre Béla, Iványi Grünwald Béla, Kallós Ede, Koszta József, Nagy István, Rudnay Gyula, Szabó Iván, Tóth Menyhért, Vaszary János művei sorakoznak. A sort Izsó Miklós Búsuló juhásza zárja.
Az egykori református főgimnázium klasszicista épülete 1820 és 1822 között épült. Tetejére kis harangtorony került. 1882-1883-ban nyugat felé eredeti stílusában kibővítették. Az emeleti ablakok félköríves, a földszintiek – a középső kivételével – egyenes záródásúak. A szintek között díszített párkányzat fut végig. Az 1897-es ismételt átépítéskor a harangtornyot lebontották. Az Ógimnázium nevet az új gimnáziumi épület felépítése után, 1897-ben kapta. A homlokzat márványtáblái az építésre vonatkozó adatokról tájékoztatnak.

A református templom és lelkészlak terveit Borsos József készítette. Az építéssel Katona Gyula és Strucskó József építőmestereket bízták meg (1910). A templom vasbeton bolthajtással, jellegzetes préstégla díszítéssel készült.
A templomkertben látható a második világháború susáni áldozatainak emléktáblája. (Borsos József (1875-1952) Hódmezővásárhely főmérnöke, majd Debrecen főépítésze. Tornyai János és Pásztor János barátja. Debrecenben a krematóriumot, református templomot, stb. építette. Sándy Gyula stílusát folytatva alakította ki jellegzetes téglaépítészetét.

Az 1879-es szegedi nagy árvíz után kezdtek hozzá a város körüli körtöltés kiépítéséhez. Észak felől földből 17,5 km, a déli részen téglából egy 3 km hosszú gátfalat emeltek.
Az egykori Hód-tó partvonulatát követő kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcáknál lévők maradtak fenn.
Az árvédelmi fal városképi jelentőségű építmény. A Bocskai utcától a Tarján végig húzódó, népies nevén “kőfal” az alföldi városok között egyedülálló látványosság.

További információk: www.hodmezovasarhely.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »