Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza

Kiskunfélegyháza először Feledhaz néven Zsigmond király 1389-es oklevelében szerepel. Ekkor a király a középkori falut és a környékén lévő kun földek egy részét feleségének, Borbálának ajándékozta, ettől kezdve az itt élőket királynői kunoknak tekintették. A mezővárosi rangot 1774-ben kapta meg a település.
A török terjeszkedése miatt a XVI. század folyamán a megmaradt lakosság elmenekült, a terület pusztává lett, csupán legelőként használták, 1643-ban Kecskemét bérelte. Ezt a hatalmas félegyházi pusztát azután 1743-44-ben az észak-déli népmozgás során először római katolikus jászsági magyarok népesítették újra.
Félegyháza lakossága is részt vett a redemptió ban 1745-ben. Ide helyezték a Kiskun Kapitányság székhelyét 1753-ban, valamint a rab-ítélőszéket is Kiskunhalasról. Mária Teréziától mezővárosi rangot kaptak 1774-ben.
Az 1848-as forradalom követeléseit a helyi társadalom különböző rétegei eltérően fogadták, a honvédseregben kb. 300-an harcoltak, Kossuth Lajos is járt a városban, akinek emlékét azóta is ápolják. A megtorlás időszaka Haynau seregeinek 1849. VII. 28-i bevonulásával kezdődött, a fővezér az ótemplom plébániáján rendezte be főhadiszállását.

A helyi gazdasági tevékenység erejét mutatja, hogy céhbe tömörültek a szűcsök, szíjgyártók, nyergesek, csizmadiák, molnárok, mészárosok, és 1885-ben Holló József elnökletével ipartestület alakult. A lakosság nagy része mezőgazdasági termelésből élt, a szőlő- és gyümölcs- mellett a dohánytermesztés is meghonosodott. Híres volt a kiskunfélegyházi baromfi. Kiskunfélegyháza város saját területére 1887-ben alkotott szőlőhegyi szabályrendelete” megelőzte az első, 1894. évi hegyközségi törvényt. A kereskedők dolgát könnyebbé tette a várost érintő, 1854-ben megépült első vasútvonal.
Az 1900-as évek elejétől megerősödtek az oktatási intézmények, élénk társadalmi, kulturális élet folyt Kiskunfélegyházán. Helyi újságok jelentek meg, könyvnyomda alakult, a városi múzeum 1902-ben jött létre.
Az I. világháború ezernél több halottat “követelt” a várostól. A két világháború között – néhány középülettől és tanyasi iskolától eltekintve – alig gyarapodott a város. A II. világháború több mint 2700 életet követelt Félegyházától. A háború után jelentős társadalmi, gazdasági változások mentek végbe ezen a településen is.
Fedett uszoda, gyógy- és strandfürdő is működik itt. Termálvizét 1994-ben gyógyvízzé minősítették. Az itteni fürdőkúra a mozgásszervi betegségek idült szakaszában a gerinc és a perifériális ízületek kopásos elváltozásának kezelésére alkalmas.

A helység létezését először 1389-ben kelt királyi oklevél említi “Feledhaz” néven. E középkori falut és a környékén levő kun földek egy részét Zsigmond király feleségének Borbálának ajándékozta, ettől kezdve az itt lakókat királynéi kunoknak tekintették.
A gyorsan fejlődő város gazdasági életét a földművelésre és a nagymértékű külterjes állattartásra alapozta. Szélmalmok sora őrölte a jóminőségű gabonát, fejlődött a kereskedelem és a céhes ipar.
A városiasodó település tornácos, kúria jellegű, paraszt-polgári házait, fésűs beépítési módját, a század végén – a városközpontban és a Kossuth utcán – díszes emeletes házak, zárt soros építési mód váltotta fel.
A századforduló évtizedeiben Félegyháza “iskolavárossá” fejlődött, s jelentős részt vállat a régió tanító- és tanítónőképzésében, a gimnáziumi és ipari oktatásában.
Kiskunfélegyháza lakossága 1949-ben 31.470 fő volt. A városiasodás gazdasági alapját nagyobb részben továbbra is a mezőgazdaságban, kisebb részben az állami ipari üzemekben megtermelt jövedelem biztosította. Tovább fejlődött az infrastruktúra.

A Daru utcai szülőház 19. század közepén készült nádtetős épület, ahol 1879. július 19-én először látott napvilágot Móra Ferenc. 1971-ben felújították, és az író munkásságát bemutató emlékhellyé alakították.

Az egykori Petrovits-portán álló kőépület falán ma emléktábla hirdeti, hogy a legnagyobb magyar költő itt élte gyermekéveit. Az állandó kiállítás koszorús költőnk, Petőfi Sándor és korának helyi vonatkozású emlékeit mutatja be.
A költő ércszobra (Köllő Miklós székely szobrászművész alkotása)a Petőfi téren áll.

A Hattyú-ház kiviteli elkészítésére 1819 tavaszán Mayerhoffer János kapott megbízást. Az épületet 1819-20 közt építették föl.
A piactérre néző szép bolthajtásaival, a kissé előre ugró középrész hordozte tümpanonnal, benne a hattyút ábrázoló kocsmacégérrel, az oromzat tetején pedig aranyozott gombjával az épület a piactér igazi dísze volt. Ebben az épületben volt mészárszékbérlete egykor Petrovics Istvánnak. Jelenleg könyvtár.

A századelő legnagyobb vitáját kiváltó építkezése az új városháza terveinek megvalósítása volt, mivel az 1903-ban a szép, míves klasszicista épület helyére írtak ki pályázatot. Ezzel két táborra szakadt a város polgársága. Az új építését támogatókéra és a régi városháza lebontását ellenzőkre.
A vita az új épület kibontakozásával mindinkább halkult. A jelenlegi nagystílűbb, magyarosabb ízű, jobban városképbe illő, mint elődje volt.
A kissé különös színvilág és a stilizált növényi formakincs leginkább a díszterembe lépőket lepi meg. A szecesszió festődíszei, üvegablakai, belsőépítészeti megoldásai egységükkel hatnak a szemlélőre.
A külső falakon levő magyaros tulipános motívumok -ornamentika majolikadíszítés, mely a Zsolnay gyár terméke. Az új városháza a 45 méter magas tornyával a városközpont legszebb épülete lett.

A Nagy Posta út melletti egyik telkén épült fel 1794-ben mai formájában, az előzőt tűzvész pusztította el-a börtönépületet is magában foglaló Kiskun Kapitányság vagy Megyeház (Nagyház vagy Sárga ház) ma Kiskun Múzeum.
Barokk stílusú épület, de már leegyszerűsített formákkal, a homlokzaton a füzéres díszítés copf hatást mutat. A falsíkból erkély emelkedik ki, felette tümpanonnal lezárt alul kétszárnyas kapuzat, melyet körbevájatok és napsugaras rátétek díszítenek, s ezek adnak barokkos hatást. 1826-ban a rabok számára rendezték be a Szentháromság tiszteletére felszentelt kápolnát.
A Kiskun Múzeumot Szalay Gyula, a helyi gimnázium tanára alapította 1902-ben. Az egyre gyarapodó régiséggyűjteményt 1912-ben önálló épületbe, a későbarokk Görög-ház emeleti részébe, majd 1939-ben a mai helyére az egykori Kiskun Kapitányság székházába költöztették.

A település megközelíthető közúton: az M5-ös autópályán, az 5-ös autóúton Kecskemét és Kistelek között, Szentes felől a 451-es úton; vasúton: Budapest-Cegléd-Szeged, a Budapest-Lajosmizse-Kecskemét, az  Orosháza-Kiskunfélegyháza, a Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza vonalon.

További információk: www.kiskunfelegyhaza.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »