Ópusztaszer

Ópusztaszer a magyarság történelmének, múltjának, identitás-tudatának fontos helyszíne. P. Dictus Magister tudósítása szerint Árpád és a vezérek itt ejtették szerét az ország minden dolgának. A 18-19. századtól „első országgyűlésként” is emlegetik az eseményt.
Az Emlékparkban számos látnivaló, program várja az ide érkező emlékezni, művelődni, ünnepelni, pihenni, kirándulni vágyókat. A terület nagysága lehetővé teszi nagyobb tömegeket megmozgató rendezvények (íjásztalálkozó, motoros találkozó, betyár-napok) lebonyolítását is. Az egykoron nagy hírű középkori szeri monostor fontos, szimbolikus hely, hiszen a középkor őrizte meg, s adta tovább a honfoglalás itteni eseményeit. Mellette található a millenniumi Árpád-emlékmű. E kettőt kapcsolja össze a szeptemberi „Szobori búcsú” , a hely olyan ünnepe, amely a magyarság-tudatot és a keresztény örökséget együtt képes megjeleníteni.
A szabadtéri néprajzi gyűjtemény épületei között járva, azokba bepillantva megismerheti az ide látogató a szegedi nagytáj parasztságának hétköznapjait és ünnepeit. Csete György jurta-házai Magyarország erdeit, a hazai erdőgazdálkodás történetét, az erdészek életét, valamint a fa kitermelését és megmunkálását mutatják be. A főépületben, a Rotundában kapott helyet a magyar kreativitást és alkotóképességet jól jellemző, a maga nemében egyedülálló Feszty-körkép, a magyar nemzeti romantika monumentális alkotása, az Emlékpark legfőbb vonzereje. Ugyanitt találhatóak az állandó és a folyamatosan megújuló időszaki kiállítások is. Többek között a „Szer monostora és kora” című tárlat, ahol az egykor nagy hírű középkori monostor és Szer mezőváros feltárásakor előkerült leletanyagokat tették közzé. A földszinten a további állandó kiállításokat megtekintve a magyarsággal rokon népekről, a világ más körképeiről, illetve a körkép restaurálásáról lehet információkat szerezni. A honfoglalás 1100. évfordulójára készült el az első emeleten a „Promenád 1896” elnevezésű viselettörténeti bemutató. A kiállításon a két promenád – nagyvárosi, kisvárosi – képes felidézni a XIX. század végének hangulatát.
A Nomád Park az eurázsiai puszta népeinek világát idézi fel régészeti leletek, néprajzi párhuzamok alapján. Lovasbemutató eleveníti fel honfoglaló őseink legendás harcmodorát, de a lovas pályán a vállalkozó kedvű vendégek lovagolhatnak, íjászkodhatnak. A tóparton a tiszai fafeldolgozás története került bemutatásra, a gátőrházban pedig egy terepasztalon fény- és hangjáték mutatja be az 1879-es, Szegedet romba döntő nagy árvizet, melyet a környékbeliek Rózsa Sándor bosszújaként emlegettek. Több mint negyven szobor és térplasztika látható az Emlékpark területén.
Hagyományőrző programok, ünnepek, alkalmi rendezvények kínálnak igazi felüdülést kicsinek és nagynak, testnek és léleknek, magyarnak és külföldinek egyaránt. A Nemzeti Történeti Emlékpark a tanulmányi kirándulásoknak is tökéletes célpontja. A diákok több interaktív múzeumpedagógiai foglalkozás közül választhatnak, sőt részt vehetnek egy múltidéző tanórán is, a tanyasi iskolában. A több napra érkezőket a megújult Szeri Kemping takaros kis faházai várják.

Ópusztaszer a magyarság történelmének, múltjának, identitás-tudatának fontos helyszíne. P. Dictus Magister tudósítása szerint Árpád és a vezérek itt ejtették szerét az ország minden dolgának. A 18-19. századtól „első országgyűlésként” is emlegetik az eseményt.

A terület nagysága lehetővé teszi nagyobb tömegeket megmozgató rendezvények (íjásztalálkozó, motoros találkozó, betyár-napok) lebonyolítását is. Az egykoron nagy hírű középkori szeri monostor fontos, szimbolikus hely, hiszen a középkor őrizte meg, s adta tovább a honfoglalás itteni eseményeit. Mellette található a millenniumi Árpád-emlékmű. E kettőt kapcsolja össze a szeptemberi „Szobori búcsú”, a hely olyan ünnepe, amely a magyarság-tudatot és a keresztény örökséget együtt képes megjeleníteni. A szabadtéri néprajzi gyűjtemény épületei között járva, azokba bepillantva megismerheti az ide látogató a szegedi nagytáj parasztságának hétköznapjait és ünnepeit. Csete György jurta-házai Magyarország erdeit, a hazai erdőgazdálkodás történetét, az erdészek életét, valamint a fa kitermelését és megmunkálását mutatják be.

A főépületben, a Rotundában kapott helyet a magyar kreativitást és alkotóképességet jól jellemző, a maga nemében egyedülálló Feszty-körkép, a magyar nemzeti romantika monumentális alkotása, az Emlékpark legfőbb vonzereje. Ugyanitt találhatóak az állandó és a folyamatosan megújuló időszaki kiállítások is. Többek között a „Szer monostora és kora” című tárlat, ahol az egykor nagy hírű középkori monostor és Szer mezőváros feltárásakor előkerült leletanyagokat tették közzé. A földszinten a további állandó kiállításokat megtekintve a magyarsággal rokon népekről, a világ más körképeiről, illetve a körkép restaurálásáról lehet információkat szerezni. A honfoglalás 1100. évfordulójára készült el az első emeleten a „Promenád 1896” elnevezésű viselettörténeti bemutató. A kiállításon a két promenád – nagyvárosi, kisvárosi – képes felidézni a XIX. század végének hangulatát. A Nomád Park az eurázsiai puszta népeinek világát idézi fel régészeti leletek, néprajzi párhuzamok alapján. Lovasbemutató eleveníti fel honfoglaló őseink legendás harcmodorát, de a lovas pályán a vállalkozó kedvű vendégek lovagolhatnak, íjászkodhatnak.

A tóparton a tiszai fafeldolgozás története került bemutatásra, a gátőrházban pedig egy terepasztalon fény- és hangjáték mutatja be az 1879-es, Szegedet romba döntő nagy árvizet, melyet a környékbeliek Rózsa Sándor bosszújaként emlegettek.

Több mint negyven szobor és térplasztika látható az Emlékpark területén. Hagyományőrző programok, ünnepek, alkalmi rendezvények kínálnak igazi felüdülést kicsinek és nagynak, testnek és léleknek, magyarnak és külföldinek egyaránt.A Nemzeti Történeti Emlékpark a tanulmányi kirándulásoknak is tökéletes célpontja. A diákok több interaktív múzeumpedagógiai foglalkozás közül választhatnak, sőt részt vehetnek egy múltidéző tanórán is, a tanyasi iskolában

A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű kört formázó panorámakép a festői eszközök, a művészi fantázia segítségével és nézői képzelőerejének jóvoltából idézi fel történelmünk 11 évszázaddal ezelőtti eseményének, a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját.
Feszty Árpádot több festőtársa segítette a két évig, 1892-től 1894-ig tartó alkotómunkában: a tájképi részleteket Mednyánszky Lászlónak, a lovas csatajeleneteket Vágó Pálnak köszönhetjük.

Az országgyűlés az 1896. évi VII. tc-ben örökítette meg a honfoglalás ezredik évfordulóját. A VIII. tc.(„a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről”) rendelkezik a pusztaszeri emlékműről, mely Kallós Ede szobrász és Berczik Gyula építész közös alkotása.
A távolba tekintő vezért szablyával – a magyarok sajátos fegyverével – a kezében helyet foglalva láthatjuk. Azt a pillanatot örökíthette meg a szobrász, amikor Árpád és a vezérek ezen a helyen sátrat verve, 34 napon keresztül az ország szokástörvényeit rendezték. Árpád itt magányosan, egyedül, ülve a távolba tekint. Háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, mintha a jövőbe nézne, az „Örök Város”, Róma felé. Az építményen látható szobrok újrafaragottak. Árpád vezér eredeti szobra a Rotundában, látható, az “igazi” oroszlánok az emlékműhöz igyekvőket köszöntik az Árpád-tér bejáratánál.

Az Erdők temploma (1991-1998) tíz, két ötös blokkra tagolódó pavilon, amely az „Erdő és az ember” című kiállításnak ad otthont. Az első három az erdő kialakulását és Magyarország erdeit, a következő két egymásba nyíló pavilon a hazai erdőgazdálkodás történetét mutatja be. A második egység első pavilonja időszaki kiállítások helye, a hetesben a századforduló erdészeinek élete elevenedik meg. A nyolcadik épületben a fa kézi erővel történő kiemelését és megmunkálását ismerhetjük meg. Míg a kilencedik pavilon a fának a közlekedésben és a szállításban betöltött szerepét tárgyalja, addig az utolsó hazai példákon keresztül igyekszik érzékeltetni építészetben betöltött szerepét.

A pavilonokkal szemben álló dombon a kéttornyú ökumenikus kápolna várja az elcsöndesedni, imádkozni vágyókat.

 Szabadtéri Néprajzi Múzeumrész:

A XVIII. században indult meg a török időkben elnéptelenedett, és legeltetéssel hasznosított puszták betelepülése. Előbb ideiglenesen lakott szállások, majd tanyák épültek a város környéki pusztákon. Az 1900-as évek legelején már igen jelentős a tanyai lakosság aránya, példaként említhetjük Hódmezővásárhelyt, ahol a népességnek csaknem 40 százaléka számított ekkor tanyán élőnek.
A mezővárosi-tanyai megoszlás indokolta, hogy e kétfajta életvitel, paraszti kultúra változatait mutassa be az ópusztaszeri Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, kiegé­szítve a köz- és a közösségi élet tipikus helyszíneivel.

Tanyai iskola
Elsőként, mindjárt a múzeumfalu főutcájának kez­detén a közeli Pusztaszer árpádhalmi tanyai iskolájá­ban ülhet század eleji padba a vendég. A száz évvel ezelőtti népiskolai törvény előírásai szerint kialakított tanteremben osztatlan tanítás folyt. Együtt tanultak kicsik és nagyok, sőt, a kor szoká­sa szerint felnőtteknek is tartottak benne előadáso­kat, egészségvédelemről, a gazdálkodás kérdéseiről. Minthogy templomépítésre kevés tanyaközpont ál­dozhatott, e tanyai iskolák a vallási élet színterei­ként is szolgáltak. Mellőlük elmaradhatatlan volt a kereszt és a harang, amelyek a tanyai gazdák adományaiból állíttattak. Aki kíváncsi, milyen lehetett az egykori nebulók élete, részt vehet a „Volt egyszer egy oskola” elnevezésű tanórán, ame­lyet felnőtt és gyerek csoportoknak egyaránt ajánlunk.

Szegedi tanya
Az iskolával szemközti tanyai porta eredetije egykor a szegedi határban állt. A XIX. század kö­zepére jellemző szoba – konyha – szoba – kamra osztású ház homokon gazdálkodó család két generációjának adott otthont. A mintaként kiválasztott mórahalmi tanya lakóépületének pontos mása épült meg Ópusztaszeren, ügyelve arra, hogy még az építőanyagok kora is megegyezzen a rekonstruált épület korával. A tanya és belső berendezése az 1900-as évek elején tipikus családmodell – korosodó szülőkkel együtt élő családos fiuk – otthonául szolgált. A lóistállóban a szénatartó fölé priccset eszkábáltak, ahol kisparaszti gazdaságban a legényfiú éjszakázott. Az istállóval egy födél alá épült kocsiszínben a mezei munka eszközeit tartották. Az 1910-20-as évektől itt állt a féderes „nagyatádi kocsi” is, ami a homoki parasztok piacozó és ünneplő kocsija volt. A tanyához kb. 15 holdas állattartó, nö­vénytermesztő, önellátó, de piacra is termelő gazdaság tartozott, szőlőt és konyhakertet ennek az életvitelnek a szem­léltetésére telepítettek a tanyához.
A Szeged-környéki híres fűszernövény, a paprika szárítására használatos góré – ahol a füzérek eső­től védve szikkadhattak – Domaszékről került a tanya udvarára.

Széldarálók
A szegedi tanya mellett áll a mártélyi és a mindszenti ha­tárból áttelepített két széldaráló, a szomszédos erdőből kilátszik a nádtetős juhhodály.

Szentesi tanya
A következő tanyát, amely a XIX. század végéről való, Szentes-Magyartésről telepítették az emlékparkba. Kint, az udvar közepén gémeskút ágaskodik vályú­val. A házzal szemben a hármas rendeltetésű ól áll, disznó, tyúk és liba nevelkedett benne. A vályogfalú kerekól jellegzetes melléképülete a szentesi tanyának. A gabonatermesztő-állattartó (külterjes) gazdaság lakóépületébe lépve a vendég rög­tön látja, hogy református család hajlékában van. A nádtető alatt egy födél alá kerül a szoba, a konyha, a kamra, az istálló s még a kocsiszín is. Deszkaoldalú ereszet épült a bejárati ajtó elé, ami napközben mindig nyitva állt, hiszen a pitvarnak mondott konyhában sem ablak, sem üveges ajtó nem volt. A tűzhely itt már rakott, nem füstöli tele a konyhát. Lekvár- és szappanfőzés­re, disznóvágáskor és nagymosáskor vízmelegítésre a rézüstöt használták. A szoba is tele célszerű bútorok­kal, földje tapasztott-mázolt.

Olvasókör
A szomszédos épület a Hódmezővásárhely hatá­rából áttelepített, egykor az 1890-ben alakult Pusztafeketehalmi Olvasóegylet székháza. A tanyai olvasóköröket azzal a céllal hozták létre, hogy a várostól távol lakóknak művelődési, szórakozási lehetőséget teremtsenek. A 150-200 személyt befogadó terem alkalmas volt műkedvelő előadások, bálak, társas vacsorák meg­rendezésére. A nagyterem mellett volt az ivó, ahol az iccés italt mért a vendégeknek. Később ezt a falat elbontották és az italmérés a jelenleg is látható kony­hából történt. A ház végén található a gondnok szerény szoba-konyhás lakása, aki az ingyen szállásért takarította, gondozta az épületet. A vendégek szolgálatában állt az udvaron látható kemence-katlan és a kuglipálya is.

Csongrádi halász háza
Az olvasókör előtt található az egykori halászok világát bemutató csongrádi porta. A vízenjárók ma már védett, csongrádi Belsővárosában, a Gyík utca 16. szám alatt ma is áll az a mintaépület, mely nem ütött el számottevően a földműves családok házaitól. A boltíves pitar, a szabadtűz, a kemence, a szoba, a halászszerszámokat is tároló kamra érzé­kelteti: a halászat nem számított bőséges kenyérkere­setnek. A halász családja rákényszerült, hogy a ház körül veteményest gondozzon, szőlőt műveljen, nyáron el­járjon aratni, csépelni, a férfiember kubikusnak áll­jon. A halat jobbára azért fogták, hogy a piacon eladják – legfeljebb az apróhalat főzték, sütötték meg.

Iparos műhelyek
Az utca túloldalán egy Hódmezővásárhely határában, a XIX. század végén épült kovácsműhelybe nézhet be a láto­gató. Az önellátó parasztgazdaságoknak kovácsra, bog­nárra, szíjgyártóra a tanyavilágban is szüksége volt. Műhelyeik a forgalmasabb utakhoz települtek, s velük együtt gyakran más iparos, kézműves is dolgozott. (Mivel itt az iparos műhelyek be­mutatása volt a cél, e telken a lakóházat és mellék­épületeit elhagyták a tervezők.)

A műhelyek mögött álló kocsiszínben a környéken használt szekereket, kocsikat, kordékat tekintheti meg a látogató. (Talán nem mindenki tudja, hogy az ökör vontatta négykerekű a szekér, s mindent, amit ló húzott, ko­csinak neveztek!) A dorozsmai és a szegedi kocsigyártók a század­forduló táján alakították ki a festett kocsiknak azt a fajtáját, melyet rugóval (féderrel) láttak el. Elől-hátul bőrüléses, így személyszállításra, a hátsó ülést ki­emelve teherhordásra is alkalmas volt. Ezt széles körben „nagyatádi kocsi”-nak nevezték, és a módos gazdáknak díszesebb kivitel járt. A gyűjtemény különleges darabja a szege­di Hodács Andor kocsigyárában 1939-ben készült „szandlaufer” és a budapesti Kölber-féle kocsigyárnak egy 1928-ban készített hintója, mely 1950 előtt a csongrádi polgármester „szolgálati járműve” volt.

Makói porta
A Dél-Alföld megint más tájékára jutottunk a szomszédos portán. Itt a makói hagymatermesztők polgárosodásának tipikus jelei fedezhe­tők fel, hiszen a hagymatermesztés Makón és környékén az elszegényedett, zsellérsorba süllyedt családoknak a felemelkedés esélyét adta meg a XIX. század végén. A ház mintájául a Diós-família makói otthonát választották a telepítők, amely az Aradra vivő főúton található. A többszöri tulajdonosváltás itt fokozatos korszerűsítést, át­építést eredményezett, így lett cseréptetős, hajópad­lós, konyhája cementlapokkal burkolt, udvara téglá­val kirakott. Nincs már szabadtűzhely, a helyiségek pingáltak, az utcai ablakokat spaletta takarja, de a leg­szembetűnőbb változás, hogy a bútorok fényezettek.
Az ágyakat a falhoz, egymás mellé állítják, és a plüssta­karós cimbalom is a polgári jómód jele. Ami megmarad a régi házból, az a szülők festett bútorain, cseréptárgyain kívül csak a boglyakemen­ce, ami fölött télen szárad a dughagyma. A nemzedékek átalakuló szokásait szemléltető lakóházat a gazdasá­gi udvar melléképületei és a hombár, kotárka, tyúkól, gyökérmosó, gémeskút, füstölő, árnyékszék és disz­nóól egészítik ki.

Napsugaras ház
A Dél-Alföld népi építészetének híres ele­me, a napsugaras oromdísz ékessége a szeged-al­sóvárosi paprikatermelő család házának. Szorgalmas törpebirtokosok, 2-3 hold paprikaterméséből élő kis­parasztok világa született újjá a szegedi, Pásztor utca 63. számú ház emlékparkbeli párjával. Ere­detije a várost romba döntő nagyárvíz után, a Szegedi Királyi Biztosság típusterve alapján készült. A kiállítás a XIX.-XX. század fordulójának építészeti és lakáskultúráját, illetve a paprika ­termesztésének és feldolgozásnak a munkaeszközeit mutatja be. Ereszalja (téglaoszlopos gangja) a fölfűzött paprikacsövek szikkasztására szolgált.

Szatócsbolt és pékműhely
A készruhán és a lábbelin kívül alighanem min­dent árultak a falusi szatócsok. Az utcavégi, sarki épület eredetije a ma Szegedhez tartozó Tápén állt. A két világháború közti évtizedek jellegzetes köz­szükségleti cikkeit kínálta benne általában a kereskedő-tulajdonos felesége. A tápéi Fodor Dávid – pék­mester lévén – 1939-ben saját műhelyéből bővítette az árukínálatot. Az emlékparkbeli szatócs bolt természetesen mű­ködik és a pékségben is lehet kapni friss péksütemé­nyeket.

Községháza
Átellenben a tömörkényi községháza (1896) eklektikus épülete zárja a mezővárosokra jellemző ut­casort. A XIX-XX. századi közigazgatás do­kumentumait bemutató válogatás adja a skanzenbéli községháza kiállítását. A községi bíró és az adóhivatal szobáját a XX. század első felének jelleg­zetes hivatali bútorzatával rendezték be. Az épület másik szárnyában községi postahivatal és pos­tatörténeti kiállítás látható, amely bemutatja a postaforgalom és a távközlés fejlődését. A községháza melléképületében eredeti borbély­műhelyt és „hölgyfodrászatot” talál a vendég, mellette működik a skanzen fazekas műhelye. Az épület végében álló nádtetős színben áll a „vörös postakocsi”. A tűzoltószertár is itt kapott helyet – képet adva az önkéntes falusi tűzoltó­egyletek tevékenységéről, technikai fölszereltségéről.

Szentesi malom
A Szentes melletti, dónáti tanyaföldről átköltözte­tett szélmalom vitorlái ma már nem zúgnak. Eredeti helyén a négyszintes malom 1867-től őrölt. Földszintje a „lisztespad”, efölött van a „kőpad” két őrlőpárral, majd a „sebeskerékpad” és legfölül a „nagykerékpad”. Ipari műemlék az 1950-es évek óta.

Mezőgazdasági gépgyűjtemény
A kiserdő felé haladva az út a mezőgazdasági gépgyűjteményhez vezet. Legféltettebb darabja az 1893-ban készült gőzmobil, amellyel – párba állítva – az uradalmak hatalmas földtábláit szántották. (A gőzmobilra szerelt csörlő drótkötéllel vontatta az ekét a föld egyik végétől a másikig.) Emellett a gépgyűjtemény a paraszti gazdaság jellegzetes eszközállományát mu­tatja be.

Vasútállomás
A keskeny nyomtávú gazdasági vasút egy jellegzetes, század eleji állomása előtt álló szerelvény a gépgyűjtemény részének is tekinthető, de úgy is felfogható, mint amin – egyelőre gon­dolatban – elindulunk fölfedezni az alföldi táj erdeit, természeti értékeit.

Erdészház
Továbbhaladva a tornácos erdészház hívogatja a vendéget. A Bács-Kiskun megyei, pirtói erdőkerület imrehegyi erdészházában természetvé¬delmi kiállítás tablói mutatják be a – Homoki Nagy István „vadvízországi” filmjeiben megörökített – Fehér-tó megóvásának történetét. Külön termet ka¬pott a homoki erdők élővilágának a bemutatója, egy másikban a Tisza hullámterei mutatkoznak be. Az erdészház mögött, a szabadtéri erdei tanterem¬ben gyakran telepednek le diákcsoportok, de alkal¬mas ez a hely – a közelben levő főzőhelyekkel – kisebb rendezvényekre is. A tanterem mellől induló erdei tanösvény táblái természeti ismeretekkel gyarapítják a sétára vállalkozókat.

A középkor folyamán a térségnek igazi rangot a – valószínűleg – bencés monostor és templom adott, melynek legkorábbi elődje körül, a Tisza magas partján már a XI. században település virágzott. Minthogy királyi út mentén feküdt – mely a Balkánról Szegeden át Budára vezetett – erős gazdasággal bírhatott. Szer a XV. századra vámszedési és vásártartási joggal rendelkező, központi mezőváros lett. A törökök 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a tizenöt éves háború megpecsételte sorsát. A lakosság elmenekült, a törökök helyőrséget telepítettek a monostor maradványaiba. A XVI-XVII. század fordulójától már Puszta Szerként emlegették a területet. 1832-ben még biztosan állt a templom nyugati homlokzata és északi falmaradványa, amiről Pallavicini Ede festménye tanúskodik. A 19. század elején Katona József még egy zömök román kori tornyot is látott a lerombolt monostorból, „de mivel abba zsiványok és útonállók fészkelték magokat, és e temérdek síkságon, mintegy messze látó Hegy gyanánt szolgált, az emberi bátorságra való ügyelés a tornyot lerántatta.”

Az 1233-as beregi egyezmény az első hiteles írott forrásunk, amely az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség jelentős monostorát is megemlíti. Mivel a XII-XIII. század fordulóján élt e nemzetség talán legkiemelkedőbb alakja, Kalán pécsi püspök, aki III. Béla esztergomi udvarában a királyi kancellária vezetője és a kancellária megszervezője volt 1181 és 1183 között, ezért feltételezhető, hogy a XII. századi monostor jelentős építészeti változásai is neki köszönhetőek. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a néhány, megmaradt faragványon felismerhető a királyi udvar építőmestereinek keze nyoma. Elképzelhető, hogy Kalán Párizsban tanult, ugyanis tudományosan képzett férfi volt. Diplomáciai feladatokat is ellátott, amiért a pápa érseki palliummal tüntette ki, amely kizárólag személyének szólt. 1186-ban került a pécsi püspökség élére, 1193-tól pedig Béla király Dalmácia és Horvátország kormányzójává nevezte ki őt. 1204-ben esztergomi érsekké választották, de ezt a hivatalt csak egy évig töltötte be. 1205. augusztus 1.-je után már újra Pécsett találjuk, amit egy 1205-ben kelt királyi oklevél bizonyít, ahol a méltóságnévsor Kalánt már csak pécsi püspökként említi. 1214-ben fogadalmat tett ugyan keresztes had vezetésére, de valószínűleg idős kora miatt – ekkorra már a hatvanadik évét is betöltötte – nem teljesíthette azt. Püspökségében 1218 végén bekövetkezett haláláig maradt. Anonymus, aki a boldog emlékű Béla király jegyzője, közvetlen kapcsolatot tarthatott fenn a pécsi püspökkel. Így válik érthetővé az is, hogy az általa írt Gesta Hungarorum 40. fejezetében kiemelt szerepet kapott (Puszta)Szer.

1882-ben Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát felkérte kora legnevesebb régészét, Rómer Flóris bencés szerzetest, hogy az akkor még hét méter magasra emelkedő romok területén folytasson ásatást. Ennek eredményeit már 1883-ban kiadta Pusztaszer és az évezredes ünnepély címmel. Az 1970 és 1976 között, Trogmayer Ottó vezetésével végzett kutatások idején a monostor felszíni maradványai az 50-es évek tudatos pusztításai miatt már nem voltak láthatók. A régészeti ásatások nyomán azonban feltárult a monostor több periódusban megépített temploma, amely leginkább a Borsod megyében található boldvai templomhoz hasonlíthatott. Az első templom egyhajós volt, kőből készült, melyet később homlokzati toronnyal és sekrestyével bővítettek. A XI. század végén a szeri egyházat csaknem kétszeresére bővítették, valószínűleg az itt megtelepedő bencés szerzeteseknek köszönhetően. A templomnak ekkor nyugati szentélye is volt, amilyet Magyarországon eddig csak Pannonhalmán tártak fel. A kerek, pillérszerű emelvény a templom közepén az egykori keresztelőmedence alapja lehetett. Később, Kalán püspök idejében a templom háromhajós bazilikává bővült, amelyet freskókkal díszítettek és márványpadozattal láttak el. Ekkor újjáépült a szerzetesi kerengő is: U-alakja zárt, belső udvart fogott körül. Ez az időszak a monostor fénykora. A tatárjárás után a monostor megújult, de épületei szerényebbek lettek, a védőfalat pedig mély árok övezte. A monostortól délre húzódó sávban feltárt mezőváros leletei azt igazolják, hogy a település a XVI. század végéig lakott volt.

A monostor 2007-től a Szobori búcsú helyszíne is. Az első, szeptemberi ünnepi alkalomra díjat alapítottunk, „Szer Üzenete” néven. Olyan magyar embereknek szánjuk, akik nemzeti összetartozásunk, azonosságtudatunk erősítésén munkálkodnak, akik közösséget teremtenek. A díj egy – a monostor kerengőjéből származó – íjas, ezüst pecsétgyűrű másolata, amely a templom közepén elhelyezett emlékművön is látható.

• október 3-án újabb alkotással gazdagodott a romkert. Az egykor nagyhírű monostor jelenleg sajnos igen rossz állapotban lévő romjai új tartalmat nyertek. Ezen a napon „Szer Öröksége” néven Mátyássy László szobrászművész emlékművét avatták fel a Magyar Országos Közjegyzői Kamara – a királyi kancellária és ezzel együtt a hitelesítési eljárás mai örököseinek – támogatásával. Az alkotás a monostornak, a középkori latin írásbeliségnek, történetírásnak és az itt eltemetetteknek kíván méltó emléket állítani.

Akhal Ménes:

Az eredeti mongol és kazak jurták a ligetes tóparton úgy helyezkednek el, mint hajdanán a legelő ménesek mellett a jurtaszállások. A vendégek éjjel a nyitott jurtatetőn át láthatják a csillagos eget és hallják a lovak mozgásának neszeit, így a természettel harmóniában, a lovakkal testközelben pihenhetnek, ahogy egykor őseink, több, mint 1000 éve.
A jurta nem sátor. Az ember által készített lakóhelyeknek, hajlékoknak egyik ősi formája. Kelet-Mongóliától a Délorosz sztyeppéig, időlegesen még a Kárpát-medencéig is, az ősi szállástípusok közül a legnagyobb területen terjedt el. A jurtákban mécses világít és nincs fürdőszoba. A hideg-meleg vizes fürdőkabinok külön kerültek elhelyezésre a jurták közelében. Van egy nagy közös jurta, mondjuk, hogy társalgó, 30-40 ember kényelmesen elfér, középen nagy, nyitott tűztér, mellette büfé kocsi. A kazak és mongol jurtákban szőnyegek, heverők, takarók. Hatan férnek el legtöbben, hat jurtában 36, maximum 40 fő.

A szolgáltatásokról:
Három fő témakör van, amelyek köré a többi szolgáltatás csoportosul. Ezek a Lovastáborok, Lovastúrák és a Méneslátogatás és Lovasjátékok a Jurtaszálláson nevű programunk…

A többi szolgáltatás:

Szállás: eredeti Kazak és mongol jurták. Hatan férnek el legtöbben egy jurtában. Hat jurta áll rendelkezésre.
Tusolókabinok
50 férőhelyes közösségi jurta tűzrakó hellyel, 8 asztal+tálalóasztal
Nagyméretű sütőrostély
Bográcsakasztó helyek
Mosogató
Hűtőszekrény
Parkoló személyautóknak, autóbuszoknak
Tágas tér a szállás körül: ligetek tóparttal
Az étkezés megrendelhető.
Oktató kurzusok

További információk: www.opusztaszer.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform