Hortobágy

Hortobágy

A Hortobágy-puszta igen tágan értelmezhető földrajzi meghatározás. Neve a debreceni szójárásban és a magyar irodalmi nyelvben alig százötven esztendővel ezelőtt terjedt el. Oklevelesen bizonyíthatóan csak a XIX. század húszas-harmincas éveiben kezdték használni a Debrecen tulajdonában levő, a Hortobágy folyó melletti pusztabirtokok és legelők megjelölésére a Hortobágy-puszta gyűjtőnevet. Nevének eredete régóta foglalkoztatta a kutatókat. Ma már bizonyos, hogy a Hort és a Bágy földrajzi nevek összevonásából, együttes használatából keletkezett, s eredetileg magát a folyót jelentette, s a Hortobágy folyónév elnevezése ragadt rá a környező pusztákra. A török hódítás előtt falvakkal sűrűn betelepült volt, s a falunevek a Hortobágy-puszta egyes határrészneveiben éltek, s élnek tovább mind a mai napig.

 Hortobágy a debreceni határ feldarabolásakor (1952) előbb Balmazújvároshoz került, majd 1966-ban önálló község lett. A fiatal település és környéke ma kiemelt idegenforgalmi központ – többnyire ide érkezik először a pusztára kíváncsi utazó, innen indul a Hortobágy nevezetességeinek, értékeinek felfedezésére. Tegyük hozzá: fontos hely volt ez mindig. Itt áll a Nagyhortobágyi csárda, s itt tartották századokon át a híres hídivásárokat is.
Maga a település egyébként a legcsekélyebb mértékben sem viseli magán a Hortobágy életmódbeli, néprajzi, építészeti hagyományait. A község évtizedeken át elsősorban a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lakóhelyéül szolgált, ha úgy tetszik, szocialista falu volt, az 1960-as, 70-es évek vidéki építészetére jellemző típusházakkal, szabályos utcarendszerrel, korán kiépített teljes infrastruktúrával. Szerencsére a csárdát és annak környékét nem tüntette el az akkoriban olyannyira jellemző átalakítási ambíció.
A Hortobágy, vagy ahogyan korábban, főleg a XX. század első felében nevezték, a Nagy-Hortobágy-puszta, sajátos földrajzi tájegység. A magyar föld legtágasabb legelőterülete, amely a magyarság sajátos szokásrendet tartó egyik jellemző ősfoglalkozását, az állattenyésztést annak számos régi vonásával és formájával századokon át megőrizte. A Hortobágy-puszta legnagyobb része a történeti debreceni határhoz tartozott, de a mintegy 2300 négyzetkilométert felölelő tájegység ettől jóval kiterjedtebb, nyugaton átnyúlik a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megye területére is.
Az itt folyó nagyarányú állattartás révén nélkülözhetetlen szerepet játszott Debrecen város gazdálkodásában, csakúgy, mint az egyes cívisgazdák gyarapodásában. A vízrendezés előtti Hortobágy alapvetően különbözött a maitól, árvizek öntözte területe kiválóan alkalmas volt a nagyállatok – mindenekelőtt az igénytelen magyar szürke – tartására. Hajdú megye megszervezésekor (1876) a területrendezés körüli viták során is fontos szempontja volt a debrecenieknek, hogy a Hortobágy nem tartozhat idegen törvényhatósághoz (adott esetben Szabolcshoz), mert az a városnak komoly hátrányokat okozhatott volna.
A debreceniek gazdasági és igazgatási központja előbb Ohaton, majd Mátán volt, s az inspektor innen foganatosította a Debrecen városa által hozott határozatokat, szabályzatokat. A megszerzett és bérelt pusztabirtokok területét a debreceniek a jószágtartással összefüggésben már igen korán szállásokkal, tanyákkal népesítették be. Az első szállások kezdetleges építmények – földbe vájt kunyhók, karámok, hodályok, nádkosarak – voltak, de a célnak megfeleltek. Debrecen városának ugyanis a nagyarányú állattartás miatt nem állott érdekében a török hódítás alatt elpusztult falvak újraélesztése. A hortobágyi puszta földjének művelése a korábbi századokban sohasem volt jelentős. Legeltetésre is alig volt alkalmas, mivel a legelő változó állapota, egyszer a szélsőséges időjárás, máskor a Tisza féktelen áradása, s az azt szinte rendszeresen követő, s a jószágok között pusztító dögvész erősen befolyásolta az állattartást.
A Tisza szabályozásán kívül az 1891. augusztus 5-én átadott vasútvonal változtatta meg legjobban a puszta képét. A vasút új gazdasági lehetőségeket hozott, meggyorsította a fejlődést. Segített abban is, hogy 1892-től a hídivásárt (a június 20-át követő napokon) hivatalosan is megrendezhették. A hatóságok szemében szerfelett gyanús, úgynevezett zöldvásárok már ezt megelőzően is rendszeresek voltak.
A történeti debreceni határ 1952-ben történt, máig vitatható feldarabolása egy sor új község létrejöttét segítette elő, másrészt a régebbiek gyarapodását is szolgálta. A Hortobágy számára végzetes veszedelmet jelentett az 1950-es években eluralkodott szemlélet, amely mennyiségi mutatók révén próbált nagyon is vitatható gazdasági eredményeket felmutatni. A szocialista tervgazdálkodás délibábja virágzó szántóföldeket, gyapotmezőket álmodott a végtelen legelők helyén. A szomorú eredményt a táj máig látható, eleven sebei jelzik.

A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, vagyis nem az erdők kiirtása és a folyószabályozás eredményeként jött létre. Az 1973-ban létrehozott első magyar nemzeti park az ország legnagyobb védett területe (82 ezer hektár). Jelentős része Bioszféra Rezervátum, egynegyede pedig a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védettséget is élvez. A Hortobágy kimagasló tájképi értékekkel rendelkezik.
A délibáb forró nyári napok látványossága, amikor olyasmit látunk a tájban, ami nincs is ott.

A folyószabályozások előtti vízivilág képét mutatja a Tisza-tó, a 70-es években létesített víztározó. Három öblében jól megférnek a vízimadarak, a horgászok, sőt még a zajosabb vízi sportokat kedvelő nyaralók is.
A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták a Hortobágyon, melyből 152 fészkel is a Nemzeti Parkban.
Az egyik legnagyobb látványosság kétségtelenül az őszi daruvonulás. E fajból, mely egyúttal a Park címermadara is, októberben több tízezer példány is megfigyelhető amint éjszakázó helyükre húznak a puszta fölött.

A puszta egyhangúságát a több ezer éve itt élt nomád népek halomsírjai és őrhalmai, a kurgánok, népi nevükön kunhalmok itt törik meg.
Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovakat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Szép számmal található ezen a vidéken a szívós, igénytelen rackajuh és a szürke marha. Kevésbé ősi fajta a jó szalonnájú mangalica disznó, illetve a nóniusz ló. Ez utóbbi őse a XIX. század elején Normandiából került a Hortobágyra. A látogatót ámulatba ejti a csikósok ügyessége és a vágtázó ménes látványa.

Hortobágy település idegenforgalmi központjában, a Nagycsárda egykori Szekérállásában kapott helyet a pásztorkodás történetét, tárgyi emlékeit bemutató Pásztormúzeum.
A Budapestet Debrecennel összekötő út részeként a Hortobágy folyón 1827-ben kőhíd épült, melyet boltíveinek száma alapján Kilenclyukú hídnak keresztelt el a népnyelv.
A Nemzeti Park védett növény- és állatvilágának megismerését négy bemutató terület és tanösvények segítik.
A rendszeres programok közül legismertebb a Nemzetközi Lovas Napok és az augusztusi Hídi-vásár.

A község műemlékei közül a leghíresebb a Kilenclyukú híd melyet a fahíd elődök után 1827-ben Povolny Ferenc tervei alapján kőből építettek meg klasszicista stílusban. 1833-ban készült el. A híd hossza 167,3 m, szélessége 6,85 m. A boltívek nyílása 76,77 m. Magassága a meder fenekétől 7,9 m. A népi monda szerint ? ?Egyszer Ruzsa Sándort a Csárdában a pandúrok el akarták fogni, de Ő felpattant a lovára és mivel nem volt híd a folyón 9 szeretője állt a folyó vizébe és a hátukon ugratott át, így menekült meg.? ? ezért van 9 lyuk a híd alatt. A ma 169 éves híd hősiesen állja a XXI. század közlekedés kihívásait.

Hortobágyi Nemzeti Park Látogató- és Oktatóközpont

A hortobágyi puszta élővilágának gazdagságát bemutató komplett, interaktív, multimédiás eszközöket felhasználó és hangulatos belsőépítészeti megoldásokat alkalmazó kiállítás két szinten.
Vezetett túrák, erdei iskolák, szakmai programok szervezése.
A legújabb technikai eszközöket felsorakoztató oktatóterem.
Modern 90 fős konferencia, valamint kiegészítő tárgyalótermek.
Vetítőterem.
Információs iroda, kiadványok, ajándéktárgyak értékesítése.

Hortobágyi Pásztormúzeum

A Pásztormúzeum kiállításának célja bemutatni a pásztorok életének legfontosabb elemeit.
A kiállítás nagyban kapcsolódik az épület alapvető funkciójához, ugyanis az eredetileg szekérállásként funkcionált, ahol a hídi vásárok idején a vásározók jelentős része a hortobágyi pásztorokkal együtt megfordult.

Hortobágy-halastavi bemutató terület kisvasútja
Hortobágy-Halastó

A közel 2000 ha halastórendszer Közép-Európa legnagyobb madárnyugvó és pihenő helye, ahol az elmúlt 30 évben közel 300 madárfajt regisztráltak. A Halastavi Kisvasúttal kényelmesen elérhetőek a távolabbi tavak is.

Mátai Ménes

A Mátai Ménes 300 éves múltra tekint vissza, Európa tradicionális ménesei közé tartozik. Törzsistállói munkaidőben szabadon látogathatók. Legnépszerűbb programja a pusztakocsikázás, mely keretében a vendégek természetes környezetükben találkozhatnak a nóniusz ménessel, a magyar szürke és bivaly gulyával, a rackanyájjal, a mangalica kondával, illetve az ezeket őrző csikósokkal, gulyásokkal.

Meggyes Csárdamúzeum

A Meggyes csárda az ármentesítések előtti rétségek és mocsarak maradványait őrző Egyek-pusztakócsi mocsarak bemutató-terület jeles kultúrtörténeti emléke. A Meggyes-halom tövében álló, azonos nevű erdő keretezte épület egyik utolsó hírmondója a múlt század közepén működő közel negyven hortobágyi csárdának.
A csárdamúzeum három helyiségének kialakítása és belső berendezése a Meggyes csárda századfordulós életét és hangulatát idézi vissza.

Nyugati Fogadóház

A Fogadóház galériájában berendezett kiállítást a Hortobágyra jellemző kézműves mesterségek élőképszerű megjelenítése teszi egyedülállóvá. Megtalálható itt szíjgyártó, fazekas, csizmadia, kovács, fafaragó, szövő, szűr és subakészítő, valamint kosár és gyékényfonó mesterek műhelyének korhűen / XIX. sz.- XX. sz. forduló/ berendezett mása, amelyhez egy érintőképernyős számítógép kapcsolódik

Bemutató területek:

Hortobágy-halastavi tanösvény – kiemelkedő fontosságú vízimadár élőhely.
Bejárható gyalogosan, kerékpárral, kisvasúttal.

Egyek-pusztakócsi mocsarak – újjáélesztett mocsárvilág.
Állomásai: Nyugati Fogadóház (kézműves kiállítás) – fekete-rét mocsár (pallóút) – Górés tanya (nyílt tanyaudvar, madárrepatriáló, kunhalom)
Bejárható gyalogosan és kerékpárral.

Szálkahalmi bemutató terület – szikes és löszpusztai növények, állatok, szárnyékerdő, kunhalom.
Bejárható gyalogosan.
Belépőkártya rendszer:

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő területekre, tanösvényekre (Szálkahalmi tanösvény, Hortobágy-halastavi tanösvény, az Egyek-Pusztakócsi mocsarak tanösvény, ) történő turisztikai célú belépés csak belépőkártyával lehetséges, amely belépési engedélynek minősül.

Szákhalmi tanösvény (33-as főút 79. km)
3-4000 évvel ezelőtt az itt élő nomád népek több halmot (kurgánt, helytelenül kunhalmot) építettek. Az itt lévő kurgánról kapta nevét a tanösvény, valamint a kiállítóházként funkcionáló őrház is.
A bemutató-területen elsősorban a szikes pusztákra jellemző növényeket, növénytársulásokat figyelhetünk meg. Jellegzetes még a telepített szárnyékerdő, mely otthont ad nemcsak egy jelentős vetésivarjú-telepnek, hanem az elhagyott fészkekben költő kévércséknek is.
Információ: 52/529-935

Etyek-pusztakócsi mocsarak kerékpárút (33-as főút etyeki leágazás)
Az Etyek-pusztakócsi mocsárvilág valóságos vízimadár-paradicsom. Aki vállalkozik a kerékpártúrára, vagy egy hosszabb sétára, az a madárfigyelő-helyeken kívül eljuthat a Nyugati Fogadóházba, a Meggyes Csárdamúzeumba, a Górés-tanyára, ahol madárrepatriáló-telepet és a Filagória kurgánt is megnézheti.
Információ: 70/231-40732/529-935

Hortobágy-halastó tanösvény (33-as főút 64-65. kilométerkő között)
A mintegy 200 hektár kiterjedésű terület kiemelkedő fontosságú vízimadárvilága révén vált nemzetközileg is elismert Ramsari-területté. A tavak környékén felállított magaslesekkel várja a bemutató-terület az ide látogatókat.
Információ: 52/529-935

Tisza-tavi tanösvény (Tisza-tó)
A tó jelenleg tájképileg és élettérként nagyrészt a folyószabályozások előtti időket, árvízjárta területeket reprezentálja, s mint ilyen, meghatározó szerepe van a madárvonulásban és fészkelő helyként is. Az ide látogatók számos túraútvonal közül választhatnak.
Információ: 59/353-0

 TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:   www.hortobagy.hu

 www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »