Somogyvár

Somogyvár

Somogyvár és a Kupavár-hegyi történelmi emlékhely, a Balatontól délre, 26 kilométerre található. KUPAVÁR – Ópusztaszer és Mohács mellett – harmadik Történelmi Emlékhelyünk.A Balaton kiterjedt mocsárvilága miatt erre vezetett a római hadiút.Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteles helyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek – akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe – és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is.
Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a “nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt.
A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést.

Szent László királynak köszönhetjük, hogy az általa alapított (1091) – romjaiban is lenyűgöző – bencés apátság fénykorában a francia – magyar kultúra páratlan ötvözete lehetett. A király a franciaországi Saint-Gilles-i apátság szerzeteseit hívta ide.

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a “nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

A magyar és az európai szellem találkozásának köszönhetően ötszáz éven át Somogyvár az országrész szellemi – közigazgatási központja volt. A levert Koppány vezér ma élő utódai büszkék arra, hogy a szülőfalujuk egykor – nemes egyszerűséggel mondva – Somogyország közepének számított. A Szent István és Szent László korából örökölt országos politika Somogyvárt – mai fogalmaink szerint fél országrészt irányító – megyeközponttá tette. Méltán lett a feltárt rom – Pusztaszer és Mohács után – nemzetünk harmadik történelmi emlékhelye.

1972-ben kezdték meg az apátság régészeti feltárását. A munkák közel két évtizedig tartottak. Az alapítás 900. évfordulóján, 1991-ben nyitották meg a romokat a látogatók előtt. 1983-tól történelmi emlékhely.

1989 óta a település minden évben megrendezi a bazilikát alapító Szent Lászlóhoz kapcsolódó Kupavári Napok rendezvénysorozatot, melyen püspöki misét tartanak, majd színes programok várják az érdeklődőket.

A Kupavár-hegy nyugati lábánál tiszta vizű forrás oltja a szomjat. A Szentesica forrásnak egykor csodatévő, gyógyító erőt tulajdonítottak. A legenda szerint itt mosta meg kezét István király Koppány legyőzése után.
A forrás mellett 2001. május 26-án avatták fel a Koppány emlékművet Stamler Imre történész kezdeményezésére.

Somogyváron a Széchenyiek a múlt század elején építettek gyönyörű kastélyt, melyet 1870-ben gróf Széchenyi Dénes megnagyobbíttatott. A kastélyban hétezer kötetes könyvtár, nagybecsű családi krónika, értékes festmények, levéltár, régi bútorok voltak. A mai látogatónak somogyvári sétája során érdemes bekopogtatnia a Széchenyi-kastély ódon ajtaján, s a gyönyörű előcsarnokban megnézni az apátság rekonstruált makettjét. Ehhez egy kis szerencse is kell, ugyanis az apátság kicsinyített mása időnként más múzeumokban vendégeskedik. Az út olyankor sem hiábavaló, hiszen a lépcsőház művészi faburkolatának látványa, a lépcsőt szegélyező faragott díszek, a román stílusú motívumok ámulatba ejtőek. Készítőjük egy juhászlegény volt, akit a gróf taníttatott ki.

A Széchenyi-kastélyban ma speciális általános iskolát és nevelőotthont találunk. Az iskola 1946 óta működik. A kastélyban látogatókat is fogadnak. Nyaranta [a kollégiumi részben] vendégeket is fogadnak.

A kastélyt botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező – jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden.
A parkban található a Széchenyi-család klasszicista jellegű sírkápolnája, amely a XIX. sz. második felében épült.

A kastély és a park az iskola igazgatójának engedélyével látogatható.

További információk:

www.somogyvar.hu

 www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »