Szatmárcseke

Szatmárcseke

Szatmárcseke az ország leg észak-keletibb csücskében fekszik. A táj szépségét éppen hátránya adja, mivel nehezen megközelíthető, távol esik minden nagyobb településtől.
A történelmi, irodalmi nevezetességeinken túlmenően a Tisza, és az itt élők vendégszeretete vonzza az idelátogatókat. Gasztronómiai értékeik megőrzése céljából több állandó rendezvényt indítottak el.
Évente megrendezésre kerül a Nemzetközi Szilvalekvárfőző verseny, valamint a Cinkepuliszka-főző verseny, amelyekre – neves közéleti személyiségek mellett – egyre több érdeklődő látogat el.
1994. január 22-én, Országzászló avatásával a település hivatalosan is az ország keleti kapuja, illetve történelmi, kulturális turisztikai központja lett.
A település nevének keletkezésével kapcsolatban többféle hagyomány van, a legismertebb szerint: a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, a csetlésből lett Cseke. Mai nevét 1908-tól használják.
Első írásos emlékek még II. Béla király idejéből valók. A király által kiadott oklevél, mely a Cégényi monostorral kapcsolatos birtokviszonyokat rendezte, említi először Csekét. Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt, a Tisza szegletében, és az itt épített palánkvár évszázadokon át biztos menedéket nyújtott az itt élőknek. E palánkvár IV. Béla király idejéig fennállott, hiszen IV. Béla a tatárjárás után elrendelte e vár megerősítését. A későbbiek folyamán a vár hadászati jelentősége fokozatosan csökkent, hiszen a Tisza jobb partján mindenütt kővárak emelkedtek.
A Kölcsey-család neve már 1361-ben ismert volt, mivel ekkor adta birtokukba végleg ezt a vidéket Nagy Lajos király. Kölcsey Ferenc 1823. január 23-án itt írta meg a Himnuszt. Költészetének nyelvezete itt fejlődött ki, és ebben a kis szatmári faluban lett igazán költő.

Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető Szatmár vármegye első katanai félmérői 1782-85 között ezt jegyezték fel róla: A településen és körülötte levő víz áradáskor keletkezik, ingaványos, nem iható. A falu melletti erdő szétszórt, sűrűn benőve cserjéssel.

Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonban romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a fejfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A költő testét a visszaemlékezések szerint 1838. augusztus 25-én abba a kriptába temették. ahol öccse, Kölcsey Ádám aludta örök álmát.

További információk:

www.szatmarcseke.hu

www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »