A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik. Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.
A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet. A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehér hímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.
Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfél százan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.
E vidéken a fő megélhetési forrás mindig a mezőgazdaság volt, a mérsékelt égövi éghajlat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce termesztésének kedvez. Korábban nagy hagyománya volt errefelé a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh tartásának.
Amilyen változatosak a vidék terepviszonyai, ugyanolyan sokrétűek az erdőtársulások. Törökkoppány környékének érdekessége, hogy itt a Magyarországon fellelhető fa- és cserjefajta nagy része megtalálható. Az uralkodó fafajok aránya szinte megegyezik az országos helyzettel. A falu ismert történetének kezdetén még egybefüggő erdőség borította a tájat, a faállományt a hódoltság utáni visszatelepedés idején kezdték irtani. A XX. század második évtizedére erősen lecsökkent az erdősültség, ám mára újból kiegyenlített a gazdálkodás. Koppány vidékén sok helyütt még ősi állapotokat mutat a talajszerkezet, ezért a szakemberek szívesen végeznek itt kutatásokat. A környék erdei vadban gazdagok, jó élőhelye van itt az őznek, a szarvasnak és a vaddisznónak. A vadgazdálkodásról a Sefagon kívül a helyi Íjász Vadásztársaság gondoskodik.
A római katolikus templom a Koppány völgy legjelentősebb műemléke. Az egyházi feljegyzések 1490-re teszik a szentély és a késő gótikus teremtemplom építési dátumát. Az egykori templom egyhajós, torony nélküli volt. Az épületet többször felújították. Búcsúnapját Katalinkor, november 25-én tartják. Közelében található egy török turbános sírkő, amely a hagyomány szerint a koppányi aga síremléke. 1999-ben egy fehér márvány csorgókutat avattak fel itt.
A hódoltság idején a törökök tovább fejlesztették a már meglévő várat, kutat, fürdőt, vízvezetéket építettek. A falutól délre, a Cseszmei erdőben található az a Török-kút, melyet a turisták szívesen látogatnak. Egykor a forrás vizét agyagcsövek vezették innen a törökök épületeihez. Innen nyílik a legszebb kilátás a Koppány völgyére, e helyen kiépített gondozott pihenőhely várja a kirándulókat. E tájrészt véderdőként kezeli a Sefag Igali Erdészete. A Török-kút közelében találhatók az Erzsébet királyné tiszteletére ültetett emlékfák.
A kis kápolna a róla elnevezett Kápolna-hegyen található, építésének dátumát a helybéliek a millennium idejére, az 1890-es évekre valószínűsítik. Napjainkban évente csak egyszer használják, a május végén megrendezett hegyi búcsú alkalmával, amikor a kápolna az ünnepi istentisztelet helyszíne. Védőszentje a Szentháromság.
Több mint ötezer kötet található a félezer lakosú település könyvtárának polcain. A tékában televízió és videó is szolgálja a látogatókat, a ugyancsak ebben az épületben működik a művelődési ház. Törökkoppányban jelentős múltja van a civil közösségek szerveződésének, melyek közül épp az olvasóegyesület jött létre elsőként a XVIII. század végén. Az élénk társadalmi életet mutatja, hogy ma van tömegsport-, szabadidő-, horgász és tűzoltó egyesület, kertbarátkör és erdőbirtokossági társulás, de menyecskekórus is.
További információk: www.torokkoppany.hu www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform
