Villány

Villány

Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hozott a térség szőlő- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás, a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit.

Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket. A Villányi hegység kelet-nyugati elhúzódó fekvése következtében déli kitettségű. Klímájában mediterrán hatás érvényesül, aminek köszönhetően évi 2000 óra fölött van a vegetációs időszakban a napsütéses órák száma, ugyanakkor az Atlanti óceán és a kontinentális éghajlat is elő-elő fordul.

A település neve feltehetően egy családnévből származik, ezek közül Villam, Vigla, Vilha, Villiam, Vylliam változatok fordultak elő. Egyes írásos emlékek a királyi adománylevelekből ismertek .150 évig volt itt a török és az utolsó csapatokat éppen erről a vidékről, a második mohácsi csata keretében üldözték el a keresztény csapatok.A harcokban mutatott eredményességéért Savoyai Jenő (Prinz Eugen) megkapta Villányt, ahova a túlnépesedett németországi Pfalz-ból telepítettek új honfoglalókat. A betelepülés úgy 100 évig tartott és a Németországban lévő Ulm városában ültek tutajba a telepesek- sokszor egész falvak- és a Dunán ereszkedtek alá, mígnem a folyó jobb és bal partján elfoglalták a termékeny földek vidékét és megkezdték azok feltörését. Innen származik a “Dunai-svábok” elnevezés is.

Kezdetben Villány nem volt a legvonzóbb hely a telepesek számára, hiszen a mohácsi síkság sokkal termékenyebb volt. Amikor kiderült, hogy a déli kitettségű villányi lankák kitűnő szőlőterületeket kínálnak, gyorsan benépesült. A fejlődés töretlen volt a filoxéra (gyökértetű) mint megjelenéséig. Ekkor nemcsak nálunk, hanem egész Európában kipusztultak a szőlők döntően a kötött talajokon. A híres villányi szőlőnemesítőnek Teleki (Taussig) Zsigmondnak köszönheti egész Európa, hogy a maga által előállított oltvánnyal ki lehet védeni ennek a veszedelmes kártevőnek a megjelenését. Egy csapásra elterjedt a módszer egész Európában. Villány ekkor fénykorát élte, hiszen tömegesen állítottak elő rezisztens oltványokat, amelyekkel szemben a filoxéra nem tudott kárt tenni.

1988-1992 között megkezdődött a privát szféra térnyerése Villányban. Néhány bátor ember elhatározta, hogy főfoglalkozású szőlész-borász lesz és a siker nem maradt el. Főleg a privatizált vendéglátóhelyeknek szállítottak magas minőségű borokat. A siker híre külföldre is eljutott és 1993-ban a Stuttgarti Nemzetközi Kertépítő Világkiállításon már villányiak képviselhették Magyarországot. Ez azt jelentette, hogy hat hónapon át Stuttgartban villányi borok szerepeltek és terjesztették a borvidék hírét.

Villány 1997-ben egy nemzetközi zsűritől megkapta a “Szőlő és bor városa” címet. 1988-ban megalakult a Villányi Borrend “Custodes Vinorum de Villány” néven. Ők hivatottak képviselni a villányi borászokat Magyarországon és külföldön egyaránt. Óriási előnyt jelentett ez más borvidékekkel szemben, de az előny megtartása érdekében szükség volt a villányi spontán kistermelők továbbképzésére. Ma arról beszélhetünk, hogy négyen is elnyerték az “Év borásza” kitüntetést, akik nagyon komoly szakmai segítséget adnak a kezdő borászoknak, akik szintén kiváló minőségben kínálják boraikat. Ők a táj különleges adottságainak és folyamatos továbbképzéseknek köszönhetően már a villányi élvonalhoz tartoznak.

Az Európai Unió tagjaként Villányban arra törekszenek, hogy helyi étel-,és borkínálatunkkal különleges gasztronómiai élményeket szerezzenek vendégeiknek.

Villány főutcájára néz a két sorban elhelyezkedő impozáns pincesor, a város déli határában is találhatunk elszórt pincéket, bár ezek már nem annyira jelentősek, mint az előbb említett társaik. A köznyelv alsó pincesornak nevezi, hiszen fekvésében is mélyebben, a város déli szélén a település főutcáján a Baross G. utcában található.

Villányban ezen kívül is találhatók pincék, a nagyobb borászatok önálló modern pincével és feldolgozóval rendelkeznek, de hagyományos bortárolókat is látogathatunk. A villányi pincesor nem csak a város, hanem a borturisták kedvelt célpontja is. A pincékben magas színvonalú, udvarias kiszolgálás fogadja őket, bort kóstolhatnak, és étkezni is lehet. A borzarándokok évjárat és márka szerint válogatják boraikat, az igazán ínyencek a dűlő eredetére is kényesek.

Szép időben a pincesor megtelik emberekkel, élettel, társasági központtá válik és agoraként funkcionál. A pincesorokon található számos borászat központja. Az enyhe íven kanyargó út menti pincék reggel és este a fény játéka révén eltérő arcukat mutatják. Az azonos rendben és stílusban épült pincesor egységes és rendezett képet mutat az idelátogatóknak. Az élmény feledhetetlen és egy életre szól…

A Villányi Bormúzeum egész évben nyitott ajtóval várja azokat az érdeklődőket, akik szeretnék megismerni a Villány- Siklósi borvidék történetét, a szőlőművelés és a bortermelés kialakulását és ennek legfontosabb eszközeit. Mindemellett borkóstoláson vehetnék részt ill. borvásárlásra is lehetőség is lehetőség nyílik. Az épület valaha a világhírű szőlőnemesítő, Teleki Zsigmond présháza volt. Az előtérben írásos és tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a térség más az ősidők óta lakott terület volt. A dokumentációs fotóanyag mutatja be a az egykori szőlőtermesztés és borászat folyamatát.

A bejárattal szemben római kori leleteket mutat be a múzeum, melyek a kutatások és a házépítések során kerültek elő. Fotók láthatók a pincesorról valamint régi présházakról, metszőkések, metszőollók találhatók az üveg alatti tárolókban. Érdemes megtekinteni Villány pecsétjének kinagyított fényképét. A címeren két férfi tart egy hatalmas szőlőfürtöt egy rúdon. Az egykori borospincébe meredek lépcső vezet le. A baloldali tárolóban szőlőművelő eszközök, kádáreszközök, csingyalu és dongagyalú látható. Jobbra XIX. Századi szőlőprések, szüretelőeszközök állnak. Ezzel szemközt fejőgép, dugázógép, kádak, hordósarok, must és borfokolók sorakoznak.

A pincének egy külön lezárt részén kb. 40.000 palack múzeumi bort őriznek. Múzeumi bornak a legalább 5 éve különlegesen érlelt bort nevezik, amelynek élvezeti értéke meghaladja a kereskedelmi borét. Kiemelkedő zamattal és illattal, fajtára jellemző egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik.

A múzeum a Custodes Vinorium de Villány Borrend “borrendé” avatási szertartás helyszínéül szolgál. A szertartás néhány jelentősebb mozzanatát a helyszínen fotók mutatják be.

Bóly felől érkezve a településre először a Virágosi pincesorral találkozhatunk. Nem egyszerű az útról meglátni, mert a templom mögötti domboldalban elszórtan bújnak meg a pincék. A fák között megbújó pincelejáratok szépen karbantartott hagyományos pincékről árulkodnak. Az ország más borvidékeihez hasonló stílusban megépített föld alatti borérlelők és -tárolók.

Ezek a présházak jellemzik a borvidék hagyományos pincéit, stílusuk, felépítésük csalogatja az ide látogató turistákat

A közel kelet–nyugati irányultságú Villányi-hegység Magyarország egyik geológiai, növény- és állattani, valamint tájképi és kultúrtörténeti értékekben leggazdagabb területe (elég csak Harkányra, Siklósra, a villányi borra, vagy a Szársomlyó védett természeti értékeire gondolni). A Villányi-hegység legkeletibb részén emelkedő Villányi-templomhegyet elsősorban őslénytani leletei tették híressé. A templomhegy mészkőalapja a földtörténeti középkorban, a jura és a kréta időszakában ülepedett le az akkor itt hullámzó tenger aljára.

A villányi Templom-hegy valamikor kőbánya volt, védetté nyilvánítását az ott található kövületeknek és őslénytani maradványoknak köszönheti. 1910 óta folyó geológiai kutatásoknak köszönhetően a terület 1989-től védett. A jura kori ammonites kövületek mellett az egyedülálló érétkű pliocén- pleisztocén kori gerencesek helyenként ma is fellelhető megkövült maradványai teszik rendkívül értékessé ezt a területet. A középidőszak tengereit élvező ammoniteszek meszes vázait fedezték fel a Villányi- hegység mészköveiben.

A hegy tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik a környékre.

A Templom-hegy vörös színét az ammoniteszekben megtalálható vasoxidtól kapta. A néhány milliméterestől a 30 cm-es átmérőig terjed a mészváz leletek mérete. A templom- hegy 3 hektár területű, ebből 2 hektár országosan fokozottan védett természetvédelmi terület.

A védett terület nagysága: 3,2 hektár, ebből fokozottan védett 2,2 hektár.
Elhelyezkedés: A védett terület Villány határában található.
Látogatás: A védett terület a tanösvényen szabadon bejárható.
Kezelő: Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A magyar borászat újjászületésében a Dél-Dunántúl, de kiváltképpen Villány úttörő szerepet játszott. Sikere látványos, elmondhatjuk, hogy legfejlettebb borvidékünk a Villányi. Sikerét egyesek a nagyüzemi termelés alatt összeszokott kiváló szakembereknek, mások az idetelepült svábok kitartásának tulajdonítják. A borvidék két részre tagolódik, keleti felén, Villány környékén a vörösborok, míg nyugati részén, Siklós térségében a fehérborok dominálnak. A szubmediterrán hatás ezen a borvidéken a legjellemzőbb. A korai tavasz, a hosszú nyár, a talaj adottságai e hon legszebb vörösborait adják.

Az itteniek – Kékoportó, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir – nehéz, testes, intenzív illatú, magasabb alkoholtartalmú borok. A fehérborok közül kiemelkedő az olaszrizling, a hárslevelű, a tramini, a chardonnay. Ez hazánk legmelegebb, legnaposabb borvidéke, hosszú száraz nyarakkal és tenyészidővel. Talaja a Villányi hegység mészkövére rakódott vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz.

A borvidék települései
Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Kistótfalu, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Túrony, Villány, Villánykövesd

A villányi borvidék adottságaira alapozva, német, osztrák és francia előképek alapján, nyolc település, szőlő- és bortermelő magánszemélyek, vállalkozók, civil szervezetek összefogásával 1994 őszén megalakított Villány-Siklósi Borút, Magyarország első borútja. Az eltelt évek alatt fokozatosan növekvő érdeklődés hatására a borút mára már 14 településen kanyarog keresztül.

A BORÚT üzenete: minőségi termékkel (a helyi bor) minőségi szolgáltatások révén kapcsolatba kerülni a hagyományokkal, a vidéki léttel, egyedi élményeket nyerni, emberi kapcsolatokat építeni, és aktívan kikapcsolódni. A Villányi hegység mentén a máriagyűdi kegyhelytől a palkonyai pincefaluig borkóstolók, műemlék pincék, borversenyek, fesztiválok, folklórrendezvények bőséges tárháza várja a vendégeket. Útközben történelmi emlékhelyek, a természet szépsége, a falvak és szőlőhegyek népi építészeti alkotásai biztosítanak kikapcsolódást. A helyi ételkülönlegességek és zamatos borok mellett a vendégeket szívesen várják falusi vendéglátóhelyek, panziók és hotelek.

A borút turisztikai kínálatának színvonalát minősített, védjeggyel ellátott szolgáltatások biztosítják, amelyek hozzáférhetőségét, elérhetőségét az utak mentén felállított információs rendszer táblái garantálják. A vendégek eligazodását az irányító táblákkal megegyező logikai és grafikai rendszerben elkészült Villány-Siklósi Borút Szolgáltatói Katalógus és az információs irodák segítik.

Induljon felfedezésre, barangoljon a vidéken! Ízlelje meg csodálatos vidékünk jellegzetes borait, étkeit és élvezze a pincegazdák és a helyi lakosság vendégszeretetét! S ha megfáradt, térjen be egy pohár lágy Kékoportóra, tüzes Olaszrizlingre vagy fűszeres illatú Traminire, falatozzon finom sajtokat, füstölt sonkát, stifoldert. Érezze jól magát vidékünkön!

Szársomlyó hegy:

Nevében a “szár” a kopárságára utal, míg a második tag a “somlyó” a sombokrokkal hozható összefüggésbe. A Szársomlyó hegy 3,5 km hosszú és 1,7 km széles, a Villányi borvidék hű reklámarca, attribútuma. Jellegzetes alakja, a szigethegység formája, kopár sapkája adja meg a hegy eredetiségét, összetéveszthetetlenné teszi a 442 m magas hegyet. A triász, a jura, a kréta, időszakból származó mészkövek egymásra pikkelyeződtek ám, ellentétben a Mecsekkel, nem gyűrődtek meg. A rétegek közötti víz beszivárgott a mélybe, legömbölyítette a felszínt. Így jött létre a legendás ördögszántás. Ez a hegyoldalban lévő bemélyedés a hegyoldalra ferdevonalú törést jelent. 1944-ben nyilvánították védetté.

A hegy mondája:
“Egy világszép nagyharsányi lányra szemet vetett az ördög. Az anya teljesíthetetlennek hitt feltételt szabott a frigy létrejöttéhez: ha az ördög egyetlen éjjel, kakasszóig felszántja a hegyoldalt, övé lehet a lány. Az ördög ekéje elé fogott hat pár fekete macskát, és szántani kezdett. Olyan jól haladt, hogy az öregasszony megijedt, és maga kezdett kukorékolni. Az ördög elhajította az ekét (ebből lett a beremendi hegy), kirázta bocskorából a földet (ebből lett a siklósi hegy), majd nagyot ugrott és bebújt a földbe. Ahol eltűnt, ma is kénes víz bugyog elő, a forrást a lány neve után Harkánynak nevezik. A felszántott hegyen ma is látszanak a macskák nyomai”.

A mese után ráragadt a déli domboldal karrmezőjére az ördögszántás elnevezés. A macskák karmainak tartott karcolások valójában finom oldási nyomok, a sziklákon lefolyó víz mélyíti azokat a lefolyó mészkőbe. A csodálatos hegy északra a déli, a mediterrán növények utolsó menedékhelye. 50 védett növényfajból 7 faj kizárólag itt fordul elő hazánkban. A törmelékes és redzina talajok is elősegítik az egyedülálló növényvilág kialakulását. A mecseki varjúháj, a magyar kikerics és a dalmát csankesz Magyarországon egyedül itt található meg. További jellegzetes növényei a rozsdás gyűszűvirág, a mediterrán jellegű moha, a méreggyilok, a magyar páfrány, a sallangvirág, melynek legnagyobb hazai állománya él itt. A hegy északi oldali növény faunája teljesen más képet mutat. Ezüst hárs, gyertyányos tölgyes borítja a lejtőket, benne lónyelvű csodabogyót, jerikói loncot vagy olasz mügét találhatunk.

Néhány állatfaj is jellegzetessé teszi a Szársomlyót. Ilyen a földön megtalálható fűrészlábú szöcske, sisakos sáska, a haragos sikló és a nagyszámban előforduló zöld, nagyon fürge faligyík. A levegőben kereshetjük a ragadozó kígyákszölyvet, a bajszos
sárkányt a bagolylepke egyik alfaját. A hengeres fémfürkészt itt fedezték fel.

A hegy kultúrtörténeti háttere is figyelemre méltó. Római, avar és honfoglalás kori leletekkel tarkított terület, a hegy lábánál Árpád kori települést tártak fel. A hegy keleti és nyugati végén kőbánya működött, az előbbi bányát bezárták ma ott található a szoborpark. A bányászat idején tárták fel a hegység Kristály- barlangját, valamint a dénárokat, amelyet Szent István koronázására vertek. A hegy nyugati végén látható egy, a többihez képest mélyebb árok, mely a hegy tetejéről a szőlősorokig húzódik. Ezt nevezik “bíróvölgynek”. A monda szerint a török időkben a az emberek nem akartak adót fizetni és a bírót megakarták büntetni. Végül a hegy tetejére vitték, ott hordóba tették és a hordót ebbe az árokba gurították bele

A település megközelíthető közúton, a Pécsről indulva az 57. vagy az 58. számú út felől; illetve vasúton: a Pécs-Mohács vonalon.

További információk:

www.villany.hu

www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »