Bogács

Bogács

Bogács a dél-borsodi üdülőközség, a Bükkaljai Borvidék központja. Egertől 16 km-re fekszik a Bükk hegység kiszélesedő völgyében.
Nemzetközi hírű termálfürdőjével, szép környezeti fekvésével, gazdag kulturális programjaival, borkultúrájával, fejlett infrastruktúrájával és színvonalas szolgáltatásaival az észak-magyarországi régió dinamikusan fejlődő települése.
A település helyben bányászott, vörös kőből épült római katolikus temploma a 13. századból származik, a 14. században csúcsíves, majd barokk stílusban építették át.
A bogácsi termálfürdő a pihenni és gyógyulni vágyó vendégeket télen-nyáron fogadja. Bogács a nemzeti park közelsége révén a természetjáróknak, a téli sportok kedvelőinek, a horgászoknak és a vadászoknak is lehetőséget kínál az év minden hónapjában.
A közeli dombokon borospincék kínálják a Bükkalja híres borait kóstolásra, a fürdő szabadtéri színpada helyi hagyományőrző együttesek előadásaiban gyönyörködhetnek a látogatók, s a Bogácsi Nyár rendezvényei várják ide a látogatókat.

A Lepkemúzeum öt év gyűjtőmunkájának az eredménye, a vitrinekben közel négyszáz lepkefaj látható. Védett fajok a gyűjteményemben nem szerepelnek! Az európai lepkefajok gyűjtését Bogács belterületén és két-három kilométeres körzetében végeztem. Ismeretbővítés céljából mutatok be a trópusokon és a többi kontinensen gyűjtött szebbnél szebb példányokat. Ezekben a vitrinekben láthatóak az öt kontinens legnagyobb lepkepéldányai! Megcsodálhatják – a szárnyfelületét tekintve – Földünk legnagyobb lepkéjét, a NAGY ATLASZLEPKÉT (Attacus atlas).
Földünkön közel 170 ezer lepkefaj él! Ebből kb. 17 ezer a nappali lepkefaj. Az ismert éjjeli fajok száma 150-153 ezerre tehető. A tudomány jelenlegi ismeretei szerint Európában kb. 40 ezer lepkefajt tartanak nyilván.
A természettudomány szakemberei fajok szerint csoportosították a példányokat. A vitrinekben én is így helyeztem el őket, valamint az ABC sorrendben történő elhelyezésük a könnyebb áttekinthetőséget szolgálja. A csoportosítás az araszolólepkékkel kezdődik, majd a bagolylepkék, a boglárkák, a farontó lepkék és így tovább a szenderekkel bezárólag.

A termálfürdő vizét az 1950-es évek közepén kőolajkutatással feltárt 485 m mély termálkútból,triász és felső-eocén időszaki mészkőből nyeri.
A 3500 fős napi befogadóképességű fürdő területén 5 db gyógyvizes medence (34-38 0C), 1 db gyermek-pancsoló (36 0C), 1 db feszített víztükrű úszó-medence (24-26 0C), valamint a Szolgáltatóházban 1 db gyógymedence áll a vendégek rendelkezésére, a női- és férfiöltözőkön kívül főszezonban 210 kabint is igénybe lehet venni. A gyógyvizes medencék egész évben, az úszómedence és a gyermekpancsoló május 16-tól szeptember 15-ig üzemel.

A bogácsi termálfürdő a pihenni és gyógyulni vágyó vendégeket télen-nyáron fogadja. A kénes gyógyvíz hatékonyan elősegíti a reuma, izületi és mozgásszervi betegségek, légcsőhurut, nőgyógyászati, egyes gyomor-, epe- és májbetegségek, bőrbetegségek gyógyulását, valamint törések utókezelésénél alkalmazható. A fürdőhöz kapcsolódó szolgáltatások színvonalasak, a kispénzű vendégek számára is megfizethetők, ugyanis OEP támogatással is igénybe vehetők.

A fürdő mindennap nyitva tart, a szeptember 16-tól május 15-ig tartó időszak kivételével, amikor hétfőnként szünnap van.
Egész évben használható egy belső és három külső gyógymedence, a főszezon időszakában a feszített víztükrű úszómedence és az új gyermekmedence mellett további két gyógymedence is a vendégek rendelkezésére áll.

Bogács határában a Hintóvölgyben található egy ötfülkés kaptárkő. Kaptárkövek a szomszédos községekben is szép számmal találhatók. Az esetek nagy részében feltűnően szabályos riolittufa-fülkék.
Rendeltetésükkel kapcsolatban eltérő vélemények alakultak ki.A kaptárkövek első leírójának Bartos Gyula egri főkáptalani levéltárosnak az volt a véleménye, hogy a fülkékben minden valószínűség szerint a késői vaskorszakban egy itt lakó kelta eredetű néptörzs elégetett halottainak hamvait tartalmazó urnáit helyezte el.

Bogács határában találjuk a híres pincesort, ahol a borvidék borainak kóstolásán kívül, rendszeres programok is várják a vendégeket.

A Bükkaljai Borvidék 19 településén 15 hegyközség működik. Jelenleg Tibolddarócon van egy 4000 hl-es feldolgozó, palackozó a Mezei Pincészetben.

Területe: 1688 ha

Klíma: A Bükk vonulata észak felől védi a hideg szelektől, s kedvező mikroklíma alakul ki a déli, délnyugati lejtőkön.

Talaj: Riolittufán kialakult fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok találhatók meg. A termőhelyi adottságok kiválóak.

Pincék: Általában a kis pincékben oxidatív módon készítik a bort, de a fehér fajtáknál már a nagyobb pincészetek reduktív borokat, rose és barrique borok is készítenek. Bükkalja borai hasonlóak az egriekhez, de valamivel magasabb a savtartalmuk. A borok száraz és félszáraz minőségben készülnek, de az újabb fajtákból (Zengő) félédes borok is megtalálhatók

Telepítésre ajánlott szőlőfajták: Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Királyleányka, Leányka, Olasz rizling, Szürkebarát, Blauburger, Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Duna gyöngye, Kadarka, Kékoportó, Merlot, Pinot noir, Zweigelt.

Leírás: Nagymiskolc területéről már az ősember gyűjtögető gazdálkodásáról is sok bizonyítékkal rendelkezünk, őstermelésre pedig a legrégibb időkből vannak adataink. A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözőbb gyümölcsfajok megtelepedésére voltak alkalmasak ezek a területek és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény felkarolására. A vadszőlő ugyanis mint a Magyar Középhegység őshonos növénye már ismert volt. Termését már a jégkor végétől az ősember is ismerte.

A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura. 1503. február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: “Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.” Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc melletti Szinva pataktól északra fekvő dombvonulatok a szőlőkultúra virágzó területei.

1798-ban Pesten megjelent “Statistik des Königreichs” című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: “A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi.” Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. A XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Demjén és Fejér szőlő.

Az 1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalap-bort termelő vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget és Furmintot használtak.

2002-ben tibolddaróci székhellyel megalakult a Bükkaljai Borút Egyesület, amelynek jelenleg már 50 tagja van. Szolgáltatásaikkal és tevékenységükkel azt a célt kívánják elérni, hogy a Bükkaljai borvidék felzárkózzon más élen járó borvidékekhez.

További információk:

www.bogacs.hu

www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »