A szelíden hullámzó Palóc táj legszebb gyöngyszeme Hollókő, 1987 óta része a világörökségnek. A Cserhát ölelő karjai úgy védték meg a völgyben meghúzódó kis házakat a századok zord szelétől, hogy a falu megőrizhette eredeti varázsát. Palócföld éke, s egyben Közép-Európa legépebben megmaradt, egységes palóc építészeti stílust tükröző faluja Hollókő, melynek legnagyobb értéke az ófalu nagy részét kitevő, 58 védett épületet magába foglaló falurezervátum, mely őrzi a XVII. századi népi építészet remekműveit.
A palócok a hadas hagyomány szerint nagycsaládos rendszerben, osztatlan szalagtelkekre építették otthonaikat, melyek Észak-Magyarország viszonylagos zártsága miatt fennmaradtak. Házaik általában három osztatúak (első szoba – pitvar – lakókamra), melyeket két oldalról – utcai és udvari fronton – hambitus (faoszlopos tornác), övez. Területi viszonyok kihasználásával a pincéket szintkiegyenlítő szereppel alakították ki, így egységes, a házakkal harmonikus képet alkotnak. A szalagtelkeken, a házhoz épült a kamra, az udvaron pedig a hidast (a disznó ólat) és fészereket helyezték el. Nagy állat tartására alkalmas pajták a falu szélén, az un. Pajtásárokban álltak. A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát.
Hollókő templomáról szóló korai írásos emléket 1343-ból találunk, ám a falu középkori temploma a XVI. századi törökdúlások idején elpusztult. A XIX. században emelték a falu, napjainkban is megcsodálható, kőalapra, vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették. Berendezései közül igazán említésre méltó egy, a Felvidékről származó pieta-szobor, mely XVII. századi népi faragás, valamint egy szintén XVII. századi lobogóbetét és egy corpus, mely az esztergomi Keresztény Múzeum ajándéka.
Lakói palócok, akik ősi hagyományaik mellett mai napig őrzik színes, gazdagon díszített viseletüket. A teljes viselet az 1870-es és 1880-as években alakulhatott ki, melyet többszöri változás követett. Napjainkban is megcsodálható öltözetük mindössze az 1930-as évek tájékán öltött végleges formát. A férfiak szűk fekete nadrágot, hímzett gyolcsinget és pitykével, hímzéssel díszített posztó lajbit viselnek. Fekete, alul keskeny csíkban hímzett, klott szakácska kerül a derekukra, melyet széles tarka szalaggal díszítenek. Fejüket fekete pörge kalap takarja, míg lábukon csizmát viselnek.
Jellegzetesebb és jóval díszesebb a rövid, sokszoknyás női viselet, melynek valamennyi darabja igazi mestermunka. Az alig térdet takaró szedett (ráncolt), vászon alsószoknyákból hétköznap mindössze kettőt használtak és az asszonyok fejét díszítő “menyecske” (főkötő) is rojt nélküli változatban jelent meg. Ünnepnapon azonban 7-8 alsószoknya fölött díszes selyem vagy kasmír szoknya ringott a derekukon, míg a lányok vasalt szoknyából akár 15-20-t is magukra öltöttek. A szoknyák elé gazdagon hímzett fekete selyem szakácskát (kötény), vagy klott kecelét (ráncolt kötény) kötöttek. Finom, gyolcs vagy bíbor (csipke) ingváll és színes rojtokkal díszített vállkendő egészítette ki az öltözetet. Hajadon lányok vrekocsba (varkocsba) fonták hajukat, melybe pántlikát kötöttek. Asszonyok fejdísze a rojtos selyemkendőből hajtogatott “menyecske”, mely alá gyöngyös főkötőt helyeztek. Lábukon lagos (lakkos) szárú csizmát, nyakukon galárist – öt-hat soros gyöngyöt – hordtak.
Szinte uralja a tájat a történelmet idéző várrom, ahonnan a tekintet száll mint a madár, megpihenve az öreg szőlőhegy sugarasan szétterülő kis parcelláin, emlékeztetve bennünket arra, hogy e falu szorgalmas lakói nehéz munkájuk közben is maradandó szépet alkottak. Az Árpád házzal rokonságban álló Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítmény öregtornyát, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait. Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból (1310), származik első írásos említése is “castrum Hollokew” néven.
1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen, ám megerősítésére senki sem fordított gondot. Véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, ám védő funkciója ekkorra megszűnt, elhagyták és a magányosan álló kis végvár, megkezdte folyamatos pusztulását. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszüntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, ám az amúgy is elhanyagolt állapotban lévő erődítmény felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.
Eredetlegendája szerint Pusztavárhegyen álló földvár ura, Kacsics András szépasszonyt rabolt, akinek dajkája boszorkány volt. Boszorkánydajkája pedig szövetkezett az ördöggel, hogy a fogságbók kiszabadíthassák a lányt. Így történt, hogy az ördög parancsára az ördögfiak holló képükben elhordták a vár épületköveit, és mai helyén, a hatalmas sziklán felépült Hollókő vára. Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.
1961 és 1968 között Hollókő védelmére Mendele Ferenc vezetésével, egységes műemléki tanulmányterv készült, melynek köszönhetõen a lakóházak megtartották jellegüket, és új funkciókat kaptak. Itt helyezték el a Polgármesteri hivatalt, a Postát, az Óvodát, Orvosi rendelőt, a Hollókőért Közalapítványt valamint itt találhatóak a múzeumok, kiállítóhelyek és a turisták tájékoztatását szolgáló Tourinform iroda.
A Hollókőre kiterjedő védelem nem csupán műemléki jellegű, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelőre és a “nadrágszíj” parcellás szőlőhegyre is vonatkozik. 1977 óta, belterülete, zártkertjei, legelője és a várhegy részei a 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzetnek.
1987-ben pedig az UNESCO Világörökség Bizottsága Világörökségi címmel jutalmazta az épített és táji környezet eme páratlan harmóniáját.
A falu 67 védett épülete jellegzetes, kontyolt nyeregtetős parasztház, melyet áttört faragással díszített deszkamellvédes tornácok kereteznek. Beosztásukat tekintve az épületek híven őrzik a XVII. századi palóc építkezési szerkezetet; 3 jól elkülöníthető helyiségből állnak. A tornácról közvetlenül a főző-étkező helyiségbe, a pitvarba lépünk. Télen aludni is itt a legjobb – a kemence padkán. A konyhához csatlakozott az éléskamra, ahol a gabonát és a mezőgazdasági eszközöket is tárolták, valamint az idős emberek hálóhelye volt. Az utcafront felőli ún. tisztaszoba a ház éke, dísze, melyet Hollókőn nem csupán a vendégek számára tartottak fönn, hanem a ház ura lakta a családjával. A család bővülésével hosszában toldottak a házhoz, így alakult ki a ma is látható épületegyüttes, melynek egyikében található a Falumúzeum. Itt tekinthető meg a házak belső kialakítása, berendezése, dísz- és használati tárgyai. A régi népi mesterségek közül a textilkészítést mutatják be a Szövőházban, ahol az ősi technikákon kívül repülő-vetélővel ellátott takács szövőszéken is dolgoznak.
A fatornyos, zsindellyel fedett kis római katolikus templom a falu jelképe. 1889-ben épült, stílusában, látványában tökéletesen illeszkedik az ófalu lakóházaihoz.
Az egyszerűségében szép épület padlóját vörös tégla burkolja, falait fehérre meszelték, a fából ácsolt torony egyetlen szög felhasználása nélkül készült. Az Isten házát barnára pácolt, fából hasított zsindelytető fedi.
Hollókőt műemlék falunak is nevezik, mert 1964-ben a régi falut restaurálták, és műemléki védettség alá helyezték. Az egyik jellegzetes parasztházban kapott helyet a Helytörténeti Múzeum.
A három helyiségből álló, szoba-konyha-kamra beosztású épületnek utcáról nyíló pincéje van. Berendezése egy, az öreg szülővel együtt élő kisgyermekes család otthonát mutatja be a XX. század első éveiből.
A kiállításon a hagyományos használati és dísztárgyak, bútorok, textíliák, régi háztartási eszközök, fémlábasok és -tepsik, cserépedények, a parasztgazdaságban használatos kéziszerszámok tekinthetők meg. A tisztaszoba berendezése külön is említést érdemel: a magasra bevetett, faragott és festett ágyat hímzett huzatú dunnák és párnák sokasága díszíti.A tisztaszoba falain és a festett sublóton az egyházi búcsúkból és zarándokutakról hozott kegytárgyak – szentképek, feszületek, Mária-szobrocskák – kaptak helyet. Ugyancsak a falakon mutatják be a festett cseréptányérokat, amelyek már a XX. század elején is csak dísztárgynak számítottak.
A kézi munkán alapuló paraszti gazdaságban használatos tárgyakat és tárolóeszközöket – közöttük egy fából ácsolt hombárt – a falumúzeum kamrahelyiségében tekinthetik meg a látogatók. A múzeum udvarán kiállított, tölgyfából faragott hatalmas prés a szőlőművelés helyi múltjára emlékeztet – jelene és jövője ugyanis nincs.
Az 1990-ben megnyílt kiállítás a történeti Palócföld postai emlékeit, vázlatos postatörténetét mutatja be. A látogató bepillanthat a nagy palócok levelezésébe, megismerheti a Palócföld híres szülöttének, Horváth Endre grafikusművésznek pénz- és bélyegterveit, amelyeken gyakran ábrázolja e gyönyörű tájat és lakóit.
A múzeumot évente több ezer látogató keresi föl, a tárlókban elhelyezett eredeti postai emlékek, a kiállítás tárgyai, tablói és dokumentumai jól egészítik ki a falu és környékének históriájáról szerzett ismereteket.
Hollókő Várának első írásos említése a XIII. századból származik “Castrum Hollokew” néven. A Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárást követően kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítmény ötszögletű öregtornyát. A Kacsicsok leszármazottai az Árpád-ház kihalása után a felvidéki kiskirály, Csák Máté hívei voltak, ezért Károly Róbert elkobozta birtokaikat, s Hollókőt 1313-ban Széchenyi Tamásnak adományozta. 1552-ben kerül török kézre, és végleges felszabadítására mindössze 1683-ban került sor.
A csaknem teljes egészében helyreállított vár 1996-ban megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Eredetlegendája szerint a Pusztavárhegyen álló földvár ura, Kacsics András szépasszonyt rabolt, akinek dajkája boszorkány volt. A boszorkány dajka pedig szövetkezett az ördöggel, hogy a fogságból kiszabadíthassák a lányt. Így történt, hogy az ördög parancsára az ördögfiak holló képükben elhordták a vár épületköveit, és mai helyén, a hatalmas sziklán felépült a Hollókői Vár, mely 1987-től – a védett Ófaluval együtt – része a Világörökségnek.
Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.
Ajánlott útvonal: Budapesttől kb. 96 km. Haladjon az M3-as autópályán (Hatvanig), majd a 21-es számú főúton (Pásztóig), ezután a tábla szerint hajtson Hollókőig.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.holloko.hu
