A Garadna és a Szinva-völgy találkozási pontján, a Hámori-tó partján épült klimatikus üdülőhely. Nevét 1892-ben az akkori földművelődésügyi miniszter gróf Bethlen András javaslatára, Vay Béla megyei főispán leányáról Pejachevich Tivadarné Vay Erzsébetről – kinek beceneve volt Lilla -, kapta.
Miskolcról Lillafüredre vivő útvonal az ország legszebb szurdokvölgyeinek egyikén vezet át. Sokat emlegetett pontjai közé tartozik a nagy kereszttel megjelölt Molnár-szikla és a Puskaporosi-szurdok.
A közvetlenül a Palotaszálló épülete mellett a mélybe zuhanó Szinva-patak vízesésének moraja szintén hozzátartozik Lillafüred hangulatához.
Az üdülőhely környékének nevezetes látnivalói a cseppkövekről, illetve ősrégészeti leleteikről híressé vált barlangok.
Lillafüredet Miskolcról nemcsak közúton, hanem a Kiliánból induló hangulatos kisvasúton is meg lehet közelíteni. Az 1921-től közlekedő kisvonat szép hegyi tájakat, festői völgyeket szel át, egészen Garadnáig el lehet utazni vele.
A Palotaszálló neoreneszánsz stílusban 1927 és 1930 között épült Lux Kálmán tervei alapján. A szálló híres étterme a vadász jelenteket is ábrázoló Mátyás terem. Üvegablakai a történelmi Magyarország várait ábrázolják.
Alatta Függőkert található, melyben botanikai és zoológiai ritkaságokra figyelhetünk fel. Ezen a kerten át juthatunk a vízeséshez.
Itt írta József Attila híres versét, az Ódát 1933-ban. Szobrát VArga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
A Függőkertben valósították meg a költészeti Guinness rekordot.
Lillafüred külső résszén található a Herman Ottó emlékház.
A csodálatos természeti környezetben fekvő Lillafüred látnivalóiból három barlangra hívnánk fel a figyelmet, melyek mindegyike más-más különlegességet kínál.
Az Eger felé vezető út mentén található a Szent István Cseppkő barlang mesterséges bejárata. A ma 710 méter hosszan ismert, cseppkőképződményekkel gazdagon díszített barlangot egy beesett kutya nyomán fedezték fel.
Jelenleg az óránként induló túrák a barlang 170 m hosszú szakaszát ismerteik meg a látogatókkal. A barlang közel kiegyenlített páratartalma, állandó, 11 fok körüli hőmérséklete a légúti betegségben szenvedőkre gyógyhatással van. Ennek hasznosítására a barlang egyik látogatóktól elzárt termében (Fekete-terem) lélegeztető terápiás kezelés folyik a miskolci Szent Ferenc Kórház betegei részére.
A hazai barlangok között különleges, keletkezését és anyagát tekintve is egyedi az Anna-mésztufa barlang. Üregeit nem utólag oldotta ki a víz, hanem a barlangot alkotó mésztufa kőzettel egy időben keletkezett.
Gyakorlatilag egész Lillafüred erre, a Szinva-patak vizéből kivált, üregekben gazdag édesvizű mészkőre – más néven mésztufa, vagy forrásmészkő – épült. A barlangot 1830-ban találták meg, amikor a Szinva-völgyi vashámorok vízellátásának biztosítására vízkutató tárót hajtottak. A 34 üregből álló barlangrendszert korábbi nevén Petőfi-barlangként is említik.
A hámori-völgy feletti Dolka-tető szikláin meghúzódó Szeleta-barlang a század eleji ásatásoknak köszönheti hírnevét. A barlangból medve-, oroszlán -, hiéna- és mamutcsontokkal együtt babérlevél alakú hasított kőeszközök tömegét hozták felszínre. Ezt, a Bükk számos barlangjára jellemző ‘kőipart’ ma világszerte Szeleta – kultúrának nevezik.
A kb. 60 m hosszú barlang belső részeinek megtekintéséhez már lámpa szükséges. A barlang megközelítése Lillafüred, Alsó-Hámor és a Csanyik-völgy felől egyaránt lehetséges.
A cseppkőképződményekben gazdag barlang teljes hossza 800 m, körülbelül a fele látogatható a nagyközönség számára. Az István-barlang a különleges formájú cseppkövek birodalma.
A hegyoldalban több üreg is ismert, s a későbbi István-barlangot is csak mint Kutya-barlangot tartották számon. A hagyomány szerint a lillafüredi Kálvária kápolna fölött nyíló lyuk akkor vált közismertté, amikor véletlenül beleesett egy kutya, s napokig tartó ugatására felfigyeltek a helyi lakosok. Végül két vállalkozó szellemű fiatalember kötélen leereszkedett és kimentette. A kutya kaparászásának nyoma sokak szerint még ma is látható a sziklafalakon.
A barlang tudományos feltárását Kadic Ottokár végezte 1913-ban, a nagyközönség számára pedig 1931-ben nyitották meg. A barlang legnagyobb mélysége 55, hosszúsága pedig 350 méter. Hőmérséklete a legmelegebb időben sem emelkedik 10 °C fölé, ezért a túrához vigyünk magunkkal pulóvert.
Hazánk egyik különleges természeti értéke a lillafüredi Palotaszálló függőkertje alatt húzódó Anna-barlang, amely a világ három nagyközönség számára látogatható mésztufabarlangjának egyike. Az Anna- (Petőfi-) barlang üregeinek javát 1833-ban Stark András bányász vezetésével találták meg, amikor a hámori vasverők minél hatékonyabban kívánták felhasználni az itt fakadó bővizű forrásokat. A szokatlanul finom, csipkeszerű képződményekkel díszített termekhez vezető vágatokat kiszélesítették, lépcsőket, hidakat építettek hozzájuk. Az üregek híre gyorsan elterjedt. Korai látogatói közül a legrangosabb Petőfi Sándor, aki 1847-ben járt benne. A XIX. században az üregek csaknem teljesen feledésbe merültek, 1912-ben Kadic Ottokár tette lehetővé újra a nagyközönség számára a látogatást. A Palotaszálló építésekor még több termet tártak fel, melyeket mesterséges átjárókkal kötöttek össze. A villanyvilágítás bevezetése után vált jelentőssé a barlang mint idegenforgalmi látnivaló.
Lillafüredről északkeleti irányban, a hegy gerincén, az országút fölött 96 m magasságban, meredek sziklafalban nyíló barlang.
A bejáraton át 20 m hosszú, 15 m széles, 8 m magas előcsarnok vezet a 40 m hosszú, szélesebb folyosóba és az innen kiágazó 30 m hosszú keskenyebb mellékágba. Kisebb-nagyobb fülkék nyílnak a mellékágakból.
Herman Ottó sürgetésére 1906-ban itt megkezdett ásatások eredménye bejárta a világot. A jégkorszakbeli ősember finom kidolgozású eszközeire, szerszámaira találtak rá. Legismertebbek a finoman kidolgozott szürke színű, “kalcedonból” készített lándzsahegyek.
A Hámori-tó nyugati csücske és Újmassa között a Garadna festői völgye őrizte meg hazánk egyetlen kohóipari műemlékét, a massai őskohót.
A Würzburgból Egerbe települt Fazola Henrik 1770-ben a Bükk északi peremén talált vasérc feldolgozására Ómassán épített vaskohót, mivel itt tudta leggazdaságosabban felhasználni a Garadna vízenergiáját. A helyben található mészkövet salakképző anyagként, az erdők fáját pedig a faszéntüzelésű kohók fűtésére használta. Az olvasztót, a vasverő műhelyt alapító Fazola Henrik fia, Frigyes, 1813-ban építtette. Fél évszázadon keresztül itt állították elő a nyers vasat, melyet további megmunkálásra Hámorba szállítottak.
A múzeumot, a pusztulásnak indult őskohót 1952-ben helyreállítván, társadalmi összefogással rendezték be. Itt látható a régi kohó és hámor makettje, az alapító mesterek régi írásai, pecsétjei és azok a művészi kovácsmunkák, amelyek messze földön híressé tették az alapító Fazola család működését.
A Miskolc-Garadna fővonal 1919-20-ban, a Papírgyár-Mahóca szárnyvonal 1920-22-ben gazdasági okokból, faanyag szállítási céllal épült. 1924-május 3-tól korlátozott személyforgalmat is lebonyolít, jelenleg turisztikai feladatokat lát el a kisvonat.
Érdekes és tanulságos látnivalók:
A Miskolc-Garadna fővonal mentén a Diósgyőri vár, a Diósgyőri Papírgyár, Lillafüreden a Palotaszálló, a Hámori-tó, az István cseppkő- és Anna mésztufabarlang található. A tó után az Őskohó, a pisztráng telep, Közép-Garadna megállónál a Pisztráng tanösvény tekinthető meg. Garadna végállomáson az Erdészeti és Vasúttörténeti Múzeum várja látogatóit. A Papírgyár-Mahóca szárnyvonalon szép kirándulóhelyeket kereshetnek fel:Csanyik-völgy, Ortás-tető térsége, Andókút a kiépített kirándulóhelyével és érdekes tanösvényével. A Fónagysági Oktatási Központ az év minden napján várja a bejelentkező csoportokat, mely Mahóca végállomásról rövid sétával könnyen megközelíthető.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.miskolc.hu