A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően szlovák eredetű népesség élt itt. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Erre utal régi nevük, pl. Ötházhuta-Mátraszentimre.
A Felső-Mátra, vagy ahogyan másképpen nevezik a Nyugati-Mátra hosszú időn át ismeretlen volt a nagyközönség számára. Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze is csak viszonylag szűk körben volt ismert. A múlt század első felének egyik útikönyve említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre is fekszik Galyatető. Az első világháborút lezáró trianoni szerződéssel elveszett kedvelt felvidéki üdülőhelyek helyett kapott mind hangsúlyosabb szerepet a Mátra. Ennek okai többek között a fővároshoz, Budapesthez való közelsége, másrészt viszonylagosan jó megközelíthetősége volt.Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus üdülőhellyé vált. Ugyanebben az időben emelték a mára jelképpé vált Három falu templomát , illetve a galyatetői templomot.
A Mátrán belül is sajátos helyet foglalnak el a felső-mátrai falvak, hiszen lakói – eltérően a Mátra más részeitől – döntően szlovák ajkúak voltak. A II. világháborút követően a Felső-Mátrában élő szlovákok jelentős részét kitelepítették.
A mai lakók egy része még őrzi nyelvében a szlovák gyökereket. S hogy ne vesszen mindez a múlt homályába, a településen élők néhány éve hagyományteremtő szándékkal indították útjára mindazokat a rendezvényeket, melyeken a helybeliekkel együtt az ideérkező vendégek kellemes kikapcsolódás mellett ismerkedhetnek meg a szlovák hagyományokkal.
Ennek jegyében évente szlovák gasztronómiai napokat, falunapot, kétévente nemzetiségi találkozót rendeznek a településeken.
A fiatalok mellett így azok is ízelítőt kapnak a szlovák kultúra elemeiből, akik vendégként érkeznek a falvakba. A rendezvények sikerét és népszerűségét bizonyítja, hogy évről évre mind többen látogatnak e napokra Mátraszentimrére és környékére.
A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehető. Bár több szálloda is épült a Mátrában, Mátraszentimrén és környékén inkább kisebb panziók létesültek. Erre az időszakra jellemző, hogy a szocialista nagyvállalatok, intézmények önálló pihenőházakat építettek. Ezeknek csupán töredéke maradt fenn, többségük új névvel magánvállalkozásként üzemel. A Felső-Mátra egyik legismertebb épületét, az egykori Vadvirág turistaházat ma a mátraszentimrei önkormányzata üzemelteti étkezőhelyként, gondozási központként és internet-hozzáférési pontként.
A település központjában áll az 1980-ban Németh Mária tervei alapján épült római katolikus templom. A templom freskóját Kákonyi Asztrik festette. A környezetbe szépen illeszkedő egyszerű templom falán Sík Sándor szép sorai olvashatók a Mátráról:
“Állani némán mint a Mátra,
Nem nézni előre se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
csak bámulni a létezésen.
És köszönteni mindent szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
A templom története a II. világháborút követő időkig nyúlik vissza. A háború után üresen maradt házakba lassan tért vissza az élet. A településen két ilyen árván maradt parasztházat kapott a plébánia. Ma az egyikben a plébániahivatal működik, amit 1977-78-ban építettek fel a régi ház helyén.
A másik vályogház helyén pedig 1980-ban szentelték fel a község központjában az új római katolikus templomot. Belső berendezése egyszerű, meghitt.
A település temetője mellett 2000-ben avatták fel a II. világháborúban elhunytak márvány emléktábláját. Mátraszentimre ezzel emlékezik hősi halottaira.
1995 nyarán egy már használaton kívül álló lakóházban, a Deák Ferenc utcában avatták fel a mátraszentimrei tájházat, melynek előkészítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett id. Zakupszky László, a falu első tanítója.A település első díszpolgára már évtizedekkel ezelőtt elkezdte azt a gyűjtőmunkát, melynek eredményét élvezhetik a látogatók a tájházban. Emellett az ő nevéhez fűződik a Mátraszentimréről első ízben megjelent ismertető füzet összeállítása. A tájház anyagának összegyűjtésében a falu lakói is segítettek.A tájházban kiállított népviseleti ruha több generáción keresztül öröklődött Mátraszentimre asszonyai között. A tájházban a hagyományos tisztaszoba berendezéseit láthatjuk, a század eleji használati eszközök mellett. Külön teremben látható Zakupszky László gyűjteményének egy része, ásványok, kőzetek, az általa írt cikkek.
A kertben kis szénégető boksát is találunk kerti szerszámokkal együtt. A település első lakói üvegfúvással keresték kenyerüket, s akit érdekel ez, még ma is talál szénégető boksákat a Mátrában. A szénégetés során a faszenet a boksában a fa tökéletes elégetésével nyerik.
A tervek szerint hamarosan eredeti üveghutát láthatnak majd a kirándulók a három patak – Hutahelyi, Gedeon, Nárád – összefolyásánál, korabeli helyén. Ennek első lépéseként 2001 nyarán helyezte el az önkormányzat azt az ismertető táblát, mely bemutatja a mátraszentimrei üveghuta történetét. Ezen a táblán látható az az eredeti erdei üvegcsűr rajza is, melynek hiteles mását szeretnék a későbbiekben felépíteni.
A tanösvény hossza 600 méter 13 táblával. A fotók mellett rövid ismertető szöveg olvasható többek között az alábbi témákról: fák, ehető és mérgező gombák, emlősök, madarak, erdőművelés, vadgazdálkodás, aktív pihenés. Kiindulópontja Cserkő-bánya pihenő, végállomása Bőgős-rét.
A mindössze 600 méter hosszú sétány alig 30 méteres szintemelkedést jelent, így valóban kellemes időtöltést kínál azoknak is, akik nem különösebben kedvelik a fárasztó, hosszú túrákat.
Ajánlott útvonal: Haladjon az M3-as autópályán Hatvanig, majd tovább a 21-es számú főúton, Salgótarján felé. Pásztónál forduljon jobbra, Galyatető irányába. Budapesttől kb. 100 km.
További információk:
