A vidék már a jégkortól lakott, melyet a környékbeli szántásokból gyűjthető pattintott kőszerszámok és az ún. “jobbágyi mamuttemető” bizonyít. A város neve valószínűleg a szláv paszth, azaz csődör szóból származik – ami azonban jelenthet pásztort is – vagy az iráni nyelvekből ered, amelyekben “tábor” értelemben használták.
Előfordult a város nevének említése Szakállas Pásztó alakban is: ezt az 1684-ben készített várospecséten látható, szakállas emberfő után kapta. A portré a kiváltságokat adományozó Zsigmond királyé.
A XVI. század közepén Pásztó fejlődését a török támadások vetették vissza. A város védelmére a cisztercita rendház körül kialakítottak ugyan egy földsáncokkal és palánkokkal védett erődítményt, de ez nem állt volna ellen egy nagyobb támadásnak. Emiatt a császári katonaság még 1551-ben felgyújtotta, a török pedig 1552 júliusában ellenállás nélkül foglalta el. A település ezután nem virágzott, de a mezővárosi kiváltságok megmaradtak, és a helybeli polgárokból választott önkormányzat is működött. A török kiűzése után a várost újjáépítették; a legnagyobb földbirtokos az idő tájt a ciszterci apátság volt. Az 1848/49-es szabadságharc idején 416 pásztói lakos lépett be a honvéd seregbe, de a hadjáratok elkerülték a várost.
Pásztó 1901-ben vesztette el városi rangját és vált nagyközséggé. A korábban virágzó szőlőkultúrát és borkereskedelmet tönkretette az 1800-as évek végén pusztító filoxérajárvány, az ipari fejlődéséhez pedig nem tudott alkalmazkodni a földművelésre épülő gazdaság. Pásztó az 1950-es közigazgatási rendezés után került Heves megyéből Nógrádba, a városi címet 1984-ben kapta vissza.
A várostól délre, Szurdokpüspöki felé esik a Muzsla üdülőterület. Az 1970-es évekig csak egy magányos, a XX. század legelején épített vadászkastély állt itt, azóta azonban nyaralók sokasága nőtt ki a földből. A Mátra lábánál, erdők alatt megbújó dűlő egyben a helyi szőlőtermelés fő területe.
A Pásztóhoz tartozó hasznosi városrész keleti szélén magasodik a tatárjárás után, a XIII-XIV. században épített Cserteri vár. Ugyancsak Pásztóhoz tartozik Mátrakeresztes. Mátrakeresztest a pásztói ciszterciták alapították az 1700-as évek második felében, akkoriban kezdetleges üveghuták is voltak itt.
Az egykori cisztercita rendház a középkori kolostor alapjainak felhasználásával épült 1715 és 1720. között.
Falai között a Helytörténeti Múzeum érdekes anyagával ismerkedhetünk, és az európai hírű zenetudós, az utolsó pásztói perjel, Rajeczky Benjámin emlékszobáját is itt rendezték be.
Az épület előtt, az egykori városközpont helyén kialakított romkert őrzi a XII. századi apátsági templom és kolostor maradványait. Értő szemmel még a XV. századi gótikus átépítés nyomait is felismerjük a kövek között sétálgatva.
Pásztón kuriózummal is találkozhatunk, itt áll ugyanis Magyarország egyetlen fennmaradt mezővárosi polgárháza, a Scola magister, azaz az Oskolamester háza, amelyet már 1428-ban említ egy oklevél.
Korhű berendezésének története is érdekes, hiszen lakója valószínűleg a törökök elől menekülve rejtette használati tárgyait a ház alatti vermekbe, ahol aztán évszázadokkal később megtalálták őket. A házat a Mátra-vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patakkövekből építették.
hegyvidéki túrák, kirándulások kedvelt kiindulási pontjaként is ismert kisváros értékes műemlékeinek legjelesebbike a 12. században Szent Lőrinc vértanú tiszteletére emelt plébániatemplom.
A támpilléres szentélyt áttörő keleti ablakok csak 1959-ben kerültek elő. Kőrácsaik finom kivitele alkotójuk tehetségét dicséri. Az egyik ablak záradékát központi elrendezésű, rózsára emlékeztető dísz tölti ki. Ez a Magyarországon teljességgel egyedülálló, Itáliára emlékeztető megoldás előkelő megrendelőre vall.
A 18. században barokk tornyot, majd szentélyt és mellékhajót építettek a templomhoz. Az északi oldalán álló, 13. századi kétszintes, román stílusú építmény a Rátót család temetkezési helyéül szolgált. Alsó, eredeti részében kőfaragványokat állítottak ki.
A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú útra, amely a város mellett halad el; vagy vasúton: a Hatvan-Somoskőújfalu vonalon.
További információk:
