Recsk

Recsk

Recsk Heves megye észak-nyugati részén, a Mátra alja festői környezetében fekvő nagyközség.
A terület domborzata változatos, a Mátra északi oldalának szűk völgyei tagolják felszínét. A települést ketté szelő Parádi Tarna-patak gyűjti össze a Miklós, Györke, Csevice, Balla, Kürti, Baláta patakok vizét. Természeti kincsekben igen gazdag.
A település első okleveles említése 1329-ben történt Rexy név alakban. A XIV. század közepétől a róla elnevezett Recsky család birtokában volt. A XVII. század végén a Recsky és a Balogh család volt a főbirtokos. 1701-től a falu birtokjoga nagyszámú részbirtokos között széttöredezett.1741-ben báró Orczy István volt a helység legnagyobb birtokosa. A XX. század elején a falu két legjelentősebb földbirtokosa a gróf Károlyi család és a báró Barkóczy család volt.

A község központjától 6 km-re, a Csákánykő alatt hozták létre 1950-ben az azóta már hírhedtté vált kényszermunkatábort, ahol 1300 ember raboskodott bírói ítélet nélkül. Az 1991-ben felavatott monumentális emlékmű, majd az 1996. szeptember végén átadott Nemzeti Emlékpark állít örök emléket a megalázott, meggyötört áldozatoknak.

Recsk neve 20. századi történelmünk során sajátos tartalommal telítődött, függetlenül a település akaratától. A Mátra hegység e térségében, közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) 1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül a szovjet gulág-táborok mintájára büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. A mintegy 1500 kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte. Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket.

A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. A tábor kerítésén belüli erdő fáiból építették meg primitív barakkjaikat, a tábort körülvevő őrtornyokat. Az andezitbányában primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak,
nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Számosan éhen haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól.

Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Arra kényszerítették őket, hogy kötelezvényt írjanak alá, mely szerint a kényszermunkatáborról, ottani megpróbáltatásaikról soha szót nem ejtenek. Szabadulásuk után vagy rendőri felügyelet alá kerültek, vagy több évre börtönbe zárták őket. Az utóbbiak nagy része csak az 1956-os forradalom során szabadult. Az egykori munkatábort feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett. A kényszermunkatáborban meghaltak és túlélő bajtársaik emlékére a Recski Szövetség 1990-ben emlékművet emelt, a Recski Nemzeti Emlékparkot néhány évvel később avatták fel.

A kényszermunkatábor bejáratánál felépítették az egykori őrtorony mását. Az emlékparkban álló tábla alapján azonosíthatjuk a barakkok és létesítmények helyét. A barakkok közül egyet helyreállítottak, ebben a priccsek mellett a tábor történetéről olvashatunk, láthatók az egykori rabok szabaduló levelei, bírósági végzések. Megrendítő a kényszermunkatábor emlékműve, rajta az itt raboskodottak neveivel, közülük többen megírták visszaemlékezéseiket.

Az emlékhely szabadon látogatható.

Az emlékhelyet azóta is igen sok látogató keresi fel. A még élő volt rabok és hozzátartozóik minden év szeptemberében elzarándokolnak ide emlékezni és emlékeztetni.
Az emlékpark gépjárművel jól megközelíthető, az utat folyamatosan táblák jelzik.

Az út Parádfürdőn át vezet Recskre. Ezen az útszakaszon hamarosan feltűnik a recski fasor.
A műút két oldalán álló, mintegy 100 esztendős gesztenyefasor egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így is szép látványt nyújt. A kor divatjának megfelelően az egyes kastélyokat összekötő utak mellé fasorokat telepítettek, melyek hűs árnyat adtak a melegben kikocsizó vendégeknek és házigazdáiknak. A fasort Jámbor Vilmos tervezte. Fénykorában Parádfürdőtől Recskig kísérte az utat, de a műút teljes kiépítésekor több áldozatul esett. Így egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így is szép látványt nyújt. Átlagos magasságuk 12 m, törzskerületük 120 és 310 cm között van.

A keleti-Mátrában, a községtől mintegy 2 km-re található a Mátra, s egyben Heves megye legjelentősebb erdei arborétuma, melyet egyes térképek Györke-tanyának, mások viszont az alapító tiszteletére Jámbor-tanyának, illetve Bojtos-kertnek nevezik.

Létrehozása Jámbor Vilmos főhercegi főkertész (1825-1901) nevéhez fűződik, aki a múlt század végén hozta létre csemetekertjét, valamint a világ szinte minden tájáról összegyűjtött, elsősorban örökzöld fafajokból álló gyűjteményét. Sajnos, a kert a II. világháborút követően pusztulásnak indult. A botanikai értékek számbavétele 1955-ben megtörtént, de igazi gazdája nem volt. 1975-ben védelem alá helyezték az erdő 70 ha-nyi részét, melynek 4,5 hektáros középső területe tekinthető arborétumnak.
Ma 29 fajhoz tartozó, 572 betelepített fásszárú növényegyed él itt. A területen nincsenek kiépített sétáló utak, ösvények. Igazi vad vidék, amelyen a természetes erdő fafajai békésen együtt élnek az exótákkal.

1910-ben Recsk legnagyobb portáján épült a ház, mögé, vele egy vonalban gazdasági építmények kerültek (sertésól, istálló, magtár). Meszelt homlokzatán két ablak kihajló tokkal, könyöklőpárkánnyal látható. A Kossuth út 118. szám alatti házban 1965-ben rendezték be a pitvarkonyhából és előszobából álló Népművészeti tájházat, melyet 1997-ben védetté nyilvánítottak.
Nemcsak a térség, hanem az ország egyik legkorábbi ilyen jellegű tájháza a recski. A hagyományos falusi élet kellékei mellett hamisítatlan hangulatot áraszt a búbos kemence.

További információk:

www.recsk.hu

www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »