A település előtörténete (bár már az ősember is lakta e tájat) a honfoglalással kezdődött. A magyar törzsek közül Tarján volt az első, amelyiket az úgynevezett belső gyepűvonal védelmére idetelepítettek.
A középkori faluról hiányosak az ismeretek. A későbbi falukép sem sokban különbözhetett a jobbágytelepülésekétől. Az 1828-as összeírás 58 adózó családfőről (29 jobbágy, 28 zsellér, 1 csizmadia) számolt be. Salgótarjánnak a XIX. század közepén mindössze nyolcszáz lakosa volt.
A települést a szén felfedezése emelte ki az ismeretlenségből. Az 1850-es években nyíltak meg az első bányák, 1867-ben átadták a Pest-Salgótarján vasútvonalat, 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Salgótarján fejlődésének, a későbbi városkép kialakulásának is meghatározó másik iparága a vasgyártás, melynek előzményei szintén a kiegyezés idejére nyúlnak vissza. A későbbi Acélgyár elődje, a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. 1868-ben jött létre, de a termelés csak 1871 őszén kezdődött meg. A folyamat 1881-től, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. megalakulásától gyorsult fel. Az ország egyik legrégibb kályha- és vasárugyára az 1894-ben létesített vasöntöde és gépgyár 1898-tól már Hirsch és Frank Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde néven szerepelt. A mai öblösüveggyár elődjét 1892-ben alapította az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. (Az akkor még a városon kívül lévő Zagyvapálfalván szintén 1893-ban jött létre a későbbi sík- vagy táblaüveggyár.)
1878-ban lett Salgótarján járási székhely járásbírósággal, közjegyzőséggel és mintegy 6 ezer lakossal. A századforduló idejére a lakosság több mint 13 ezer főre gyarapodott.
Sajátosan alakult a településszerkezet. A község szűken értelmezett központját a jellegzetes salgótarjáni (fő) utcasor alkotta egyemeletes házaival. Összességében e településrészt a rendezetlenség, az alacsony szintű infrastruktúra jellemezte. Az ipari üzemek köré különálló, a centrumtól elzárkózó lakótelepek szerveződtek a korabeli viszonyokhoz képest fejlett intézményhálózattal, különösen az acélgyári telepen.
A gyors ütemű iparosodás, a kapitalizálódás folyamata magával hozta a szociális konfliktusok kiéleződését is. Ez magyarázza a salgótarjáni munkásság élénk mozgalmi életét, a Tanácsköztársaság harcaiban vállalt aktív szerepét is. A trianoni békeszerződés következtében Salgótarján stratégiai jelentőségű határ menti település lett. Olyan ipari központ, amely 1922-ben városi rangot kapott, s ez értelemszerűen némi fejlesztéssel is járt. A gazdasági világválság, a háborús készülődés feszültségei sem múltak azonban el nyomtalanul. A II. világháborúban a városkörnyék jelentős partizánharcok színhelye is volt. Nógrád megye székhelye 1950-ben lett Salgótarján, s elsősorban extenzív fejlődés révén igyekezett gyorsan méltó lenni erre a szerepre.
A város tragikus módon véste be nevét az 1956-os forradalom krónikájába. December 8-án, a megrettent hatalom szovjet katonai segítséggel a megyei tanács és a rendőr-főkapitányság épülete előtt összegyűlt tömegbe lőtt. A több mint száz vétlen sebesültből, áldozatból negyvenhat elhunyt személy neve őrződött meg a város történetének mártírokat nyilvántartó lapjain. Salgótarján üzemi, építészeti rekonstrukciója, szellemi élete pezsdülésének jelentős szakasza kötődött a következő évtizedekhez. Alapvetően a városközpont modern, tetszetős, jellegzetes átépítése nyomán – Jánossy György, Finta József, Magyar Géza és Szrogh György jeles fővárosi építészek munkái révén – lett méltó Salgótarján a Hild János-emlékéremre, amelyet 1968-ban – az országban elsőként – kapott meg a Magyar Urbanisztikai Társaságtól. A nyolcvanas évek végére, a rendszerváltozás idejére azonban felerősödött a tradicionális, nehézipari struktúra válsága, amely – bár egyre csökkenő mértékben – mindmáig érezteti hatását nemcsak a gazdaságban, hanem az élet majd minden területén.
Nincs is talán Magyarországnak még egy olyan városa, amelyik akkorát változott volna, mint Salgótarján. Miután megszületett a modern város kialakításának terve, nemcsak házak, utcák sora tűnt el, de a terjeszkedést gátló hegyoldalakat, emelkedőket is lefaragták – amíg lehetett. Aztán, ahogy fogyott a beépíthető terület, az építészek egyre magasabb épületek terveit rajzolták meg.
Az 1960-as évek közepén megindított hatalmas vállalkozás, a korszerű városközpont kialakítása olyan jól sikerült, hogy Salgótarján 1968-ban elsőként kapta meg a városépítészet terén elért eredményeket elismerő Hild János-emlékérmet.
A földalatti Bányamúzeum a város európai hírű érdekessége. Eredeti állapotban őrzi a bányászkodás tárgyi emlékeit. Történeti kiállítás és külszíni bemutató is várja az érdeklődőket. A Nógrádi Történeti Múzeum a megye történeti és képzőművészeti értékeit tárja a látogatók elé.
A 20. századi modern templom-építészet egyik érdekessége a katolikus templom, mely 1930-as években épült.
A városban hűs vizű strand is üzemel. Salgótarján közelében áll Salgó vára, amely egy gyönyörű kilátást nyújtó, több mint 630 m magas, cukorsüveg alakú bazaltkúpra épült.
Somoskő vára a határ szlovákiai oldalán áll, de egészen a falak tövéig Magyarországról is megközelíthető.
A híresen szép nógrádi népviseletek közül az egyik a kazári emberek viselete. A falu védett természeti értéke egy 20 millió éves riolit-tufa tömb eróziós felszíne. Érdemes megtekinteni Cereden a műemlék értékű XVIII. századból származó zsindelytetős, fából készült haranglábat.
A település környezete a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet része, több, Magyarországon ritka és védett növény élőhelye. Ceredtől 8 km-re található a két sífelvonóval rendelkező Szilváskő (626 m), mely a téli időszakban kedvelt sícentrum, geológiai érdekessége pedig a 20 m magas 40 m széles bazaltoszlop-tömeg.
Salgótarján és környéke teljes történetéről hű képet ad a Nógrádi Történeti Múzeum termeiben látható, modern feldolgozású áttekintés.
A Salgótarján városát övező Medves egyik meredek vulkáni kúpját koronázza meg Salgó vára.
A turisták által igen kedvelt kirándulóhelyet az 1980-as évek óta több szakaszban végzett régészeti feltárással és helyreállítással igyekeznek bemutatni a szakemberek.
Múltjáról a napfényre került leletek és korabeli oklevelek alapján nyerhetünk tájékoztatást. Korai magját, a vaskos öregtornyot a hegyoromra a Kacsics földesúri család emeltette a XIII. század végén.
Anjou Károly király serege előtt 1320-ban meghódoltak, így megtarthatták váruradalmukat, melyhez a környékbeli falvak népessége tartozott szolgálni. A török hódítók 1554 őszén könnyűszerrel foglalták el, a királyi sereg negyven esztendő múltán erős ostromban vette vissza.A győztesek felrobbantották falait, melyeknek konzerválása napjainkban is tart.
A salgói várhoz fűződik az a legenda, hogy a felvonuló törökök a szemközti hegycsúcsra egy kerekekre fektetett hatalmas fatörzset vontattak fel, amit a párás időben a várbeliek félelmetes tűzerejű ostromágyúnak véltek. A nyúlszívű helyőrség ennek láttán kardcsapás nélkül feladta a posztját.
Ma már nem folyik szénbányászat Salgótarjánban, de a múltját büszkén vállaló település a hajdani József-aknában 1965-ben megnyitotta Magyarország első földalatti bányamúzeumát.
A 280 méter hosszú járat, az eredeti állapotukban meghagyott tárnák, a széntermelés módjainak, eszközeinek bemutatója európai hírű kuriózum. A szomszédos bányakolónia egyik megmaradt tiszti lakásában történeti kiállítás, mellette külszíni bemutató tekinthető meg.
A Salgótarján peremén lévő csillagvizsgáló a városi helyi közlekedési eszközökkel is elérhető.
A háromszintes épületben található egy jelentősnek mondható szakkönyv- és folyóirattár.
A csillagvizsgáló nagyobb létszámú csoportok fogadására alkalmas területtel rendelkezik, felszereltsége lehetővé teszi bemutatók, előadások tartását. Videóanyaga, diatára még hosszabb borultság esetén is tartalmas időtöltést nyújt. A csillagvizsgáló főműszere egy 320/1450 mm-es bemutatási, észlelési célokat szolgáló Newton távcső, amely az épület harmadik szintjét képező forgatható kupolában került elhelyezésre. Az épület mellett található egy piknikező hely, amely szabadtéri bemutatások tartására is kiválóan alkalmas.
Gedőcz-tetői Csillagvizsgáló: Távcsöves bemutatók alkalmával különféle nagyításokban láthatók a Hold kráterei, a bolygók, az Univerzum galaxisai, és a csillagos égbolt megannyi érdekessége. A videoműsorok és előadások elsősorban az ismeretterjesztést, a tanulást segítik, megismerve ez által a csillagászat és az űrkutatás legújabb eredményeit.
A csillagvizsgáló sötétedéstől (19 óra) látogatható derült égbolt esetén, elsősorban pénteki és szombati napokon. Szakmai programokra alkalomszerűen, szakköri foglalkozásokra szombati napokon 18 órától van lehetőség. Csoportok látogatása a hét bármely napján előzetes (minimum 48 óra) bejelentkezés alapján
Salgótarján városától északi irányban, a Medves egyik vulkanikus kúpján dacolva az évszázadokkal emelkedik Somoskő vára. Bár az országhatárt jelző kerítés elválasztja a községtől, de a szomszédos két állam uniós tagsága után már könnyűszerrel megközelíthető a történelmi műemlék.
A XIII. század végén a messzi környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai emeltették első részeit. 1320-ban Anjou Károly király serege foglalta vissza, új földesura Szécsényi Tamás erdélyi vajda, majd leszármazói laktak falai között.
A török hódítók 1576-ban foglalták el, lófarkas zászlóikat 1593 őszéig lengette a szél ágyúbástyáin.
Végső romlását az 1682-ben támadó tatár lovasok okozták, akik felgyújtották a várat. Az 1970-es években kezdték el helyreállítását, ami sajnos jelenleg szünetel.
A Várhegy oldalában geológiai érdekességet jelent a híres bazaltömlés és a letöredezett vulkáni tufából keletkezett kőtenger.
Somoskőt említi meg az a népi hagyomány, hogy egy magyar vitéz oly sikeresen lőtte ki a szomszédos salgói török aga kezéből a kanalat, hogy a kontyosok hanyatt-homlok menekültek el erről a vidékről.
A vár alatti Petőfi emlékligetben található a költő 1845. június 12-ei látogatására utaló Petőfi-kunyhó.
A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú főútra; vonattal: a Hatvan-Somoskő vonalon.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.salgotarjan.hu
