Magyarország északi részén, az Ipoly völgyében fekszik Szécsény. Már évszázadokkal ezelőtt is jelentős városka volt.
A magyar feudalizmus virágkorában, a 14. század első felében Károly Róbert király bizalmasa, a nagy hatalmú Szécsényi Tamás olyan kiváltságokat szerzett a városnak, amelyekkel addig csak Buda rendelkezett.
A Szécsényiek támogatták a ferences szerzetesek letelepedését is, akik már 1332-ben hozzákezdtek a ma is álló gótikus templom építéséhez.
Ebben az időben vetették meg a vár alapjait, melyet Mátyás király 1461. évi látogatása után néhány évtizeddel építettek nagyobb erősséggé. A kulcsfontosságú vár többször került török kézre, majd tűzvész pusztított benne. 1690 után a vár falainak felhasználásával kezdték el építeni a Forgách-kastélyt.
Szécsény neve II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején vált ismerté. A fejedelem az 1705 őszére tervezett országgyűlést eredetileg Rákos mezejére akarta összehívni. I. József császár azonban értesült erről és ellenőrzés alá vette a területet. A fejedelmi udvar ezek után úgy határozott, hogy Szécsény lesz az országgyűlés helyszíne.
1705. szeptember 20-án királyválasztásra emlékeztető formaságok között választották vezérlő fejedelemmé Rákóczit, és kimondták Erdély unióját az anyaországgal.
1986 óta a település ismét városként éli mindennapjait, a térség legjelentősebb kulturális és idegenforgalmi központjaként.
A város jellegzetes épülete az 1820-ban emelt Tűztorony, amelynek különlegessége, hogy egyenetlenül süllyed, ezért északnak dől.
A pestis elmúltának emlékére épült fa harangláb helyére építették. 1893 óta tűzőrség figyelte a kétemeletes toronyból a környező vidéket, mígnem 1905-ben felépült az új városháza, amely dél felé eltakarta a kilátást. A torony csak ezután kapta ma is látható harmadik és negyedik emeletét.
Az egész építmény, valószínűleg a talaj egy agyagrétegének megcsúszása miatt, szemmel láthatóan ferde, észak felé dőlt.
Gondozott parkban, az egykori várkerület északnyugati végén áll az 1332-es pápai engedély alapján épített nagyméretű műemlék templom.
Szentélyében a 14. század gótikus stílusjegyei láthatók. Legértékesebb része a sekrestye, amelynek szép csillagboltozatát egyetlen nyolcszögű figurális fejezetű pillér tartja. A jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá.
A kolostor 1694-1734 között épült boltozatos kerengővel és zárt díszudvarral. A templomból juthatunk fel a kolostor gótikus boltozatú emeleti szobájába, ahol Rákóczi fejedelem megszállt. 1989-ben a ferencesek újra birtokukba vették az épületet.
Szécsény leglátványosabb épülete a Forgách-kastély.
A középkori várkastély helyén, barokk stílusban épült Forgách-kastély szép formáival vonja magára a tekintetet.
A falai között működő múzeum a híres ipolytarnóci, 23 millió éves ősfenyő-leletet elsőként ismertető Kubinyi Ferenc nevét viseli.
Az itt őrzött régészeti anyag segítségével a megye történetével ismerkedhetünk meg, az emeleti termekben pedig a maguknak írásaikkal, naplóikkal is hírnevet szerzett magyar vadászok, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Nádler Herbert tárgyi emlékei segítenek felidézni kalandokban gazdag életüket.
Az Ipoly-völgy szélén, a folyó hajdani teraszának peremén állt egykor a vár. Építésének pontos ideje nem ismert, egy 1461-ben keltezett oklevél már megemlékezik róla.
Egykor a ferences templomot és a kolostort is magába foglalta. A 16. század második felében Disznóssy Ferenc várkapitány felgyújtatta. Az egykori gótikus vár falainak maradványát a Forgách-kastély építéséhez használták fel.
A külső tornyokkal, széles árkokkal és palánkkal erősített várból csak falrészek, a kilátónak használt északnyugati sarokbástya és a 10 m átmérőjű, kör alakú északkeleti sarokbástya (Bástyamúzeum) maradt meg.
A Szentlélek templomaként elnevezett épület romja a XII-XIII. századból származik. 1400-ban az akkori kórház kápolnája volt. A XVII. század végére erősen megrongálódott.
A XVIII. században rendbe hozták, majd 1726-tól a falu plébániatemploma. 1793-ban állapota miatt lebontották, s csak 1976-ban kerültek elő romjai régészeti ásatások során.
A Benczúr-kastélyt a Wattay család építtette a XIX. század elején. A barokk jellegű kastély több átalakítás nyomát viseli.
1910-ben Benczúr Gyula festőművész vásárolta meg Mikszáth Kálmán rábeszélésére. Benczúr élete utolsó éveit itt töltötte és a kastély mellett létesített műteremben dolgozott.
Ajánlott útvonal: Az M3-as autópályán Hatvan határáig, majd a 21-es számú főúton Pásztóig. Pásztótól hajtson rá a 2122-es számú.
További információk:
