Érd

Érd

Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai. A kb. 50 ezer évvel ezelőtt itt megtelepedett ember pattintott kőeszközei alapján az itteni kultúrát a franciaországi mousterienhez sorolták. Az Óváros feletti Kakukk-hegy folytatását képező Sánc-hegyen, miként neve is mutatja, bronzkori (Kr.e. 1600 körüli) földvár nyomai láthatók, ahol később a rómaiak is őrtornyot tartottak fenn. Kissé távolabb Százhalombatta felé kora-vaskori (Kr.e. 650-550 táján épült) ún. hun-halmok néven ismert halomsírmező található.
Érd mai közigazgatási területét véve alapul, területünkön a honfoglalást követően több falu is kialakult: Érd, Székely, Deszka és Berki. A török időkben ezek közül több elpusztult, elnéptelenedett. Egy részükön vagy közelükben később nagybirtokosaink majorságokat létesítettek. A mai Érd folyamatosan – bár nemzetiségét tekintve változó lakott magja a mai Óváros volt. Érd első okleveles említése 1243-ból ismert. E szerint Tádé fia János Érd faluban lévő birtokrészét a hozzátartozó szigetnek felével együtt eladta Mihály veszprémi comesnek (ispánnak).
Feltehetően a helység neve vagy az erdő szóból vagy az ér szó d-s kicsinyítő képző változatából származik.
A török hódoltsághoz vezető végzetes mohácsi csata évében, 1526-ban válik Érd és kastélya országos hírű hellyé. II. Lajos király a közelgő török had elé vonulva az ősi hadiúton kb. 3 ezer fős kis seregével, először Érden táborozott le. A török uralom utáni újjáépítésben a Szapáry, majd az Illésházy család játszott meghatározó szerepet Érden.
Az 1920-as évek második felét követően a Károlyi család (gróf Károlyi Imre és fia, Gyula) fokozatosan felparcellázták több mint 3 ezer holdnyi itteni – jórészt erdőből és gyümölcsösből álló – birtokrészüket. A viszonylagos olcsó telekárak és a közeli munkahelyekre való bejárás lehetősége miatt később az ország minden részéből érkeztek betelepülők. A kezdeti üdülőtelepből hamarosan a főváros környéki agglomeráció legnagyobb települése, “Közép-Európa legnagyobb falva” jött létre.
A városias jellegű központ kialakulása 1972-ben kezdődött a buszpályaudvarként is szolgáló üzletkomplexum létesítésével folytatódott a lakóteleppel és az ÁFÉSZ – Áruházzal, s az utóbbi években nyer valóban színvonalas külsőt a Budai úti üzleti-szolgáltató épületsor felépítésével. A Termál Szálló 1990. évi felépülésével Óváros fürdőhellyé válása új turisztikai perspektívát jelent Érd számára.

Az Ófaluban áll az egykori dzsámiból megmaradt, a XVI. század második felében épült minaret, ami a pécsi és az egri mellett a harmadik az országban. Az érdi minaret zömökségével tűnik ki, mindössze 23 méter magas. A minaret müezzinerkélye és sisakja villámcsapás következtében megsérült, a dzsámi elpusztult, építőköveit széthordták. Varsányi János 1847-ben már a magányosan álló csonka tornyot örökítette meg művészi rajzával.

Az 1962-65 közötti régészeti ásatás eredmé­nyeit alapul véve készítette el Ferenczy Károly építész a helyreállítási terveket. A részleges rekonstrukció során, a kiegészítések olyan anyag haszná­latával és formában történtek, amelyek a mai látogató számára egyértelműen megkülönböz­tethetőek az eredeti építési anyagtól és lehetséges megjelenéstől. A dzsámi visszaépítésére még csak kísérletet sem lehetett tenni: a Mekka felé tájolt, egykori templombejárattal szembeni Mihráb fülkét vasbetonból készítették el, a templom sarkait vasbeton lámpákkal jelzik.

A toronyba a templom belsejéből induló lépcsőn feljutva lehetett belépni. Ma egy vasbeton lépcső vezet fel a torony bejáratához. A Mekka felé tájolt felső ajtón át kilépve csodálatos panoráma nyílik Ófalura, a Dunára és a Beliczay-szigetre.

A műemlék kezelője Érd Önkormányzata.

További információk:

www.erd.hu

 www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Translate »