Oklevelekben Keer /1343/, Hadmasker /1424/, Haymaskér/1702/ néven szerepelt. A helynév előtagja a hagyma szóból származó nyelvjárási hajmásból, az utótagja pedig a Kér törzsnévből származik, Ez azt jelenti, hogy őslakói a honfoglaló hét törzs egyikéhez, a Kérhez tartoztak.
A nagyobb mértékű gyarapodás a századforduló után, a monarchia katonai kiképző tüzérségi főiskolájának megszervezésével függ össze. A község határában lévő hatalmas lőteret a honvédség ma is használja. 1930-ban 2200, 1941-ben 4711 lélek lakta a falut, illetve a laktanyaegyüttes közelébe épített lakótelepet. A községben 1945-ig nyolcszáz – kilencszáz főt foglalkoztató hadiüzem is működött.
A község településtörténetének jelentős állomása volt a katonai telep megépítése volt 1908-1911-ben. Ezzel végleg intézményessé vált a vidék évszázados katonai jellege. A tüzérségi lövőiskola, lőtér, a “tábor” és létesítményei a monarchia állítólag legnagyobb katonai telepének, egy valóságos modern városnak a megteremtését jelentették, ami feltétlenül hatott a falu népének életére, mindennapjaira és mentalitására is.
A hatalmas, sok épületű hajmáskéri katonai bázist 1944-ben a németek, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990. november 15-ig. Az országból kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult.
A falu mellett található a szépen rendben tartott katonai temető, ahol békében nyugszanak egymás mellett több nemzet katona fiai /német, szerb, orosz stb./.
A község önkormányzata számára nagy kihívás a hatalmas katonai bázis ésszerű hasznosítása, civilesítése. A volt katonai ingatlanokat vállalkozók vásárolják meg, ahová különféle üzemeket, éttermet, raktárakat, stb. telepítenek.
További információk:
