A környék már a rézkorban is lakott hely volt, ezt igazolja egy itt előkerült korabeli csákány. Hosszú évszázadok ismeretlenségéből 1277-ben bukkant elő – Beyr névalakban. 1529-ben, más környékbeli településekkel egy időben, a török hadjáratának esett áldozatul. 1612-ben már Nagybérként jelöltek egy települést a környéken. Minden valószínűség szerint ez a község is a török időkben tűnt el a térképről. A mai Kisbér viszont ugyanabban a században települt újjá református magyarokkal.
A község még egyszer elpusztult, amikor az utolsó, sikertelen bécsi hadjárat után a törökök végigdúlták a környéket. A néptelenné vált, tehát munkáskéz nélkül maradt vidéket Széchenyi György váltotta meg, hogy később a győri szemináriumnak adja. Okiratokból tudható, hogy a győri papnevelde költségeit sokáig a kisbéri és hántai birtokok jövedelme biztosította.
A kuruc-labanc háborút követően egy osztrák tábornok szerzett itt birtokot, majd az ő javára 1749-ben a győri szemináriumot is megfosztotta Mária Terézia a Kisbér-hántai birtok haszonélvezetétől. Később – peres úton – a Batthyány család szerezte meg a környéket, s ezzel végre megkezdődhetett az a fejlődés, amely jelentős birtokközponttá alakította Kisbért.
Az 1848/49-es szabadságharc idején a község birtokosa, Batthyány Kázmér, az első felelős miniszterelnök fivére a Szemere kormányban vállalt külügyminiszteri tisztséget, így Világos után menekülnie kellett, a birtokot pedig a császári kormány elkobozta. A kiegyezés újra változást hozott: a családot kárpótolták ugyan, de a birtokot a földművelésügyi-ipari-kereskedelmi minisztérium felügyelete alá helyezték.
Ekkoriban, 1852-ben választották le a később híressé vált ménest az uradalomról. A ménesbirtokot angol félvér állománnyal alapozták meg, de későbbi jelentőségét az 1857-ben vásárolt Buccaneer telivér ménnek köszönhették. Kisbér nevét – a ménes révén – szárnyra kapta a világhír s ezzel idegenforgalma is biztató fejlődésnek indult. További kedvező változásokat indított el a vasút megépítése, a fejlődés az első világháborúig töretlen volt. A háború elvesztése, majd a Tanácsköztársaság bukása után román megszállók rabolták ki a ménesbirtokot, jóvátehetetlen károkat okozva a magyar lótenyésztésnek.
Kisbér 1970-től nagyközség, 1986-tól pedig város. 1977-ben Kisbér része lett a szomszédos Hánta, majd Ete és Ászár is. Ete és Ászár később visszavívta önállóságát, Hánta ma is a városhoz tartozik. A ménesbirtokot 1960-ban adminisztratív úton megszüntették. E döntés legfontosabb lehetőségétől fosztotta meg a települést, amit a városi rang sem tudott pótolni.
A kisbéri Mini-Magyarország parkban olyan híres építmények kicsinyített mását tekinthetik meg a látogatók, mint az egri vár, a soproni Tűztorony, a tihanyi Apátság, a szegedi Dóm vagy a hortobágyi kilenclyukú híd. A kisbéri tó partján parkosított környezetben, virágágyások között helyezték el az épületek 10-szeres és 25-szörös kicsinyítéssel készült makettjeit.
Ászáron a tájház mellett épült fel egy miniskanzen, amely 22 épület kicsinyített másával mutatja be a Dunántúl népi építészetét. Az ászári skanzenben csaknem 1500 négyzetméteres zöld területen lakóházak mellett szélmalom, kovácsműhely, templom kicsinyített mása kapott helyet.
Mindkét fejlesztés a Kisbéri Többcélú Kistérségi Társulás „Turisztikai desztináció létrehozása a Bakonyalja felzárkózásáért” című pályázatával elnyert mintegy 370 millió forint támogatás segítségével valósult meg.
A kiállítás ingyenesen tekinthető meg!
A település megközelíthető közúton: az M1-es autópályán vagy a 7-es úton Székesfehérvárig, onnan északnyugati irányban a 81-es úton Bakonysárkányig, onnan kb. 7 km; vasúton: a Székesfehérvár-Komárom és a Tatabánya-Pápa vonalon.
További információk:
