A község Veszprém és Tapolca között, a Vázsonyi-séd mentén fekszik.
Neve a Váson család nevéből ered. A Váson családtól II. Endre idején a Calcus-okhoz került a falu. Nagyvázsonyt a később helyben “uralkodó” Calcus András vitéztől 100 márkáért az Igmándy-család vásárolta meg, tőlük aztán a Vesen családé lett újra a birtok (ők a Váson-ok leszármazottjai). A Mátyás idején (1462-ben) követként Rómába küldött Vezsenyi László meghalt, így a vár és a község visszaszállt a koronára. Hunyadi Mátyás Kinizsi Pálnak ajándékozta Nagyvázsonyt, ami ekkor már mezőváros. A település a török korban kipusztult, majd német és magyar családokkal települt és éledt újjá a Zichy-családnak köszönhetően (ekkor már ők a falu urai).
A falu közepén álló – fél évezrednél is idősebb – vár leghíresebb gazdája – Kinizsi Pál – a XV. sz. második felében az erődítményt külső tornyos védőfalakkal, palotaszárnnyal és kápolnával (ma evangélikus templom) egészítette ki. Nevéhez fűződik a falu határában található pálos-kolostor is, hiszen a derék barátokat a Fekete Sereg híres vezére telepítette Nagyvázsonyba. Ugyancsak Kinizsi építtette át, újíttatta fel a falu északi határán álló, árpád-kori Szent István templomot.
1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.
A török hódoltság utáni betelepítés és felvirágzás – ahogy arra utaltunk – már a Zichy-család nevéhez fűződik, akik 1945-ig (62 év szünettel) éltek a Vázsonyban. Kastélyuk ma szálloda.
Látványos a falu gazdagságáról tanúskodó 1825-ben épült Szabadtéri Néprajzi Múzeum, (“Schumacher-ház)”, amelynek udvarában többek között az utolsó vázsonyi rézműves mester eszközei láthatóak. A messze környéken egyedülálló Postamúzem és üzemelő Várcsárda.
Nagyvázsony a nevét az első birtokosáról a Vázsony nemzetségtől kapta, melynek első ismert tagja Ákos, a megye főispánja, bánja, majd a királyné udvarbírája lett. A Vezsenyi nemzetség kihaltával a királyra visszaszállt Vázsonykő várát birtokaival együtt hű vitézének, Kinizsi Pálnak adta 1472-ben. Vázsonykő várának építési ideje a XIV. század végére, XV. század elejére tehető.
A vár 22 évig mondhatta urának Kinizsit. Ez a két évtized nemcsak a vár, hanem a környék történetének is legfényesebb időszakát jelentette. A várúr nagyszabású építkezései komoly fellendülést eredményeztek, ennek három értékes műemlék: az átépített vár, a Pálos kolostor és a falu plébániatemploma őrzi nyomát.
A vár négyszögletű öregtornya magán viseli a középkor jellegét s a Dunántúl egyik legépebben maradt késő gótikus lakótornya. Öt szintjével inkább biztonságot, mint kényelmet nyújtott az építtető családnak.
A torony eredetileg 25 m magas volt. 10-12 m-es, négyzetes alaprajzú tömbje ma 30 m magasságot ér el.
A falak alul 2-2,5m vastagok, felfelé fokozatosan vékonyodnak, legfelül alig haladják meg az 1 m-t.
A kaputorony vagy barbakán patkó alakú, kétemeletes magasságú építmény a vár legerősebb pontja volt.
A három szinten kiképzett lőrésekből tüzelhettek a védők és biztosították a vár keleti-északi oldalának a védelmét. Az első emeleti lőrések mellett vezet végig a zsindellyel fedett gyilokjáró (sétáló).
A lakóhelyiségek körül 4-5m szélességű, többszintű, körben futó védőfolyosó húzódott. Falaiba keskeny lőréseket vágtak, innen és az épülettömb négy sarkán lévő kerek őrtoronyból lehetett tüzelni a várárokba bejutottakra. A várárokban található az a bővizű forrás, melynek vize ma is a farkasvermet – egyetlen ilyen hazánkban – és a belső udvar víztárolóját táplálja.
Az V. emelet a torony legfelső szintje. Egykor zsindelytető fedte. A falakba vágott lőréseken keresztül minden irányban gyönyörű vidék tárul elénk. A legfelső terasz, mint a sarokkövek elütő anyaga is elárulja, későbbi ráépítés.
Postamúzeum:
A faluképi jelentőségű, műemlék épületben 1968 óta láthatóak hírközlés-történeti kiállítások.
Állandó kiállítása “Balaton-felvidék hírközlési emlékei” a Balaton-felvidék posta- és távközlés-történetének tárgyi emlékeit valamint dokumentumait mutatja be, lehetőséget kínálva néhány régi telefon használatára és a postamúzeumi CD-ROM kiadványok megismerésére.
A múzeumban látható az 1806-ban készült, Ausztria-Magyarország postaállomásait és útvonalait bemutató térkép, mely Mária Terézia 1750-ben kiadott postapátense nyomán kialakult rendszeres postautakat ismerteti. Az első járatok Bécs-Pozsony és Bécs-Buda között indultak meg, de hamarosan behálózták az egész országot. Az egymástól 1-1,5 postamérföldre fekvő postaállomásokon cserélték a lovakat és pihenték ki magukat a delizsánszon, a kor legáltalánosabb személy- és postaszállító járművén utazók.
A nagyvázsonyi lóváltóállomáshoz tartozó istálló épülete – a 19. sz. közepéről – a Kinizsi Pál u. 63. szám alatt ma is látható. A lóváltóállomást 1862-ben állandó postamesteri hivatal váltotta fel.
A kiállítás bemutatja 1867-től a századfordulóig a postaszolgálat fejlődését. Megismerteti a hivatali munkaeszközeit: levélmérleget, súlykészletet, fémpénztartót.
A kedvező földrajzi fekvésű (utak találkozásánál fekvő) Nagyvázsony élénk kereskedelmet lebonyolító település volt, amely a múlt században még mezővárosként hat országos vásárnak a dott helyet. Fejlett kézművesipari központként 1848-ban tíz céh talált itt megélhetést. A század második felében tizenkét céhnek adott otthont e település. Gyenge termőképességű határa a szántóföldi földművelésnek nem kedvezett, jelentős volt viszont állattartása (sertés, birka). Mivel a vasútépítés elkerülte a települést, ezért fejlődése megtorpant, kereskedelme visszaesett, majd a 19. század végén a gyáripar megerősödésével kézműves ipara is lehanyatlott. A mezőváros a falvak sorába esett vissza. Nevezetes maradt viszont pálinka főzdéje és olajütője.
A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható.
Az oromcsúcs alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves szemöldökpárkánya.
A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön bejárattal.
Középen található a szabadkéményes füstelvezetésű konyha. Hátsó fala elé középre építették a Bakony és Balaton-felvidék falvainak jellegzetes hasáb alakú kemencéjét a takaréktűzhellyel (sparherd) együtt.
Előbbin főztek, utóbbiban pedig kenyeret, kalácsot sütöttek és alkalomadtán gyümölcsaszalásra is felhasználták. A konyha első részében (pitvar) található és vizespad a víz tárolására szolgáló edényekkel.
A falitéka vagy falkászli (falba épített kisméretű szekrény) polcain féltettebb konyhai eszközök, tálalóedények kaptak helyet. A kemence felőli oldalon, a fazekaspolcon cserép tárolóedények találhatók.
A konyhában egy ünnepi alkalom ebédfőzésének idejét és eszközeit mutatjuk be.
A konyhából nyílik a kamra. Itt láthatók a nagyméretű főző- és tárolóedények, az élelmiszer készítés, feldolgozás eszközei, a kenyértartó rács és a lisztesláda, valamint a kenyérsütés eszközei, továbbá szalmából készült különféle bucsérok vagy szakajtók, mérleg, hústartó.
A hátsó szoba vagy lakószoba régiesen, sarkosan berendezett, de itt helyezték el a takácsszövőszéket is, amellyel a szerényebb birtokkal rendelkező gazda kiegészítő jövedelmét megszerezte: tavasztól őszig gazdálkodott, ősztől tavaszig szőtt. Ezek a parasztiparosok egyszerre voltak gazdálkodók és iparűzők.
Helyben is, a környéken is kiterjedt kendertermesztés folyt. A kendert takácsnál szövették meg, akinek munkaeszköze a bonyolult munkafolyamat elvégzésére alkalmas szövőszék. A kiállításban látható takácsszövőszék az utolsó vázsonyi takácsmesteré, Szauer Ágostoné volt, aki takácsdinasztiából származott, régi családi és a környéken hagyományos mintákkal díszítette szőtteseit, amelyeket még a kiállított szövőszéken készített. A szoba berendezését alkotja az intarziás, nagyfiókos keményfa asztal, amely 1816-ban készült és a sarokban áll. Mögötte helyezkedik el az 1858-ból való intarziás sarokpad.
Mindkettő a bejárattal átellenben, a jobb sarokban. A bejárattól balra áll a zöldmázas, kályhaszemekből (kupa) és madaras mintájú csempékből felrakott szemes- vagy kupáskályha. Mögötte pedig az 1878-ban készült intarziás ágy, előtte a l9.századi, faragott háttámlájú székekkel. A bejárattól jobbra található az 1829-ben készült fiókos láda, a szoba egyetlen tárolóbútora. Nagyvázsony jelentős asztalos-és fazekasiparral rendelkezett, a kiállított tárgyak ennek emlékét is idézik.
A szobában félünnepi textíliák találhatók az asztalon, ágyon és az ablakokon. Ünnepi alkalomra készülve, a mester nem dolgozik, csak munkaeszközei láthatók. A falakon szentképek (Szent Család, Jézus, Mária) jelzik, hogy a család római katolikus. Az ajtó mellé szenteltvíztartó és rózsafüzér került. Az első szoba minden esztendőben időszaki kiállításnak ad helyt. Bemutatkozhatnak itt az egykor e térségben űzött kézműves mesterségek mai művelői is. A lakóépület alápincézett. A pincében a szőlőművelés és bortárolás eszközei kaptak helyet. A ház mögötti pajtában a szántóföldi földművelés, a betakarítás és szemnyerés eszközkészlete, valamint a gazdaságban szükséges eszközök házilag való javítására szolgáló szerszámok (faragószék) találhatók.
A lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható. A rézműves edényeket készített, tetőt fedett.
A bonyolult munkafolyamatokhoz nagyszámú, változatos szerszámkészletre volt szüksége. A mesterséget kevesen gyakorolták, s elsősorban városokban. Különlegességnek számít ez a nagyvázsonyi, jól felszerelt műhely, nagyszámú szerszám együttesével.
Vázsony egyetlen barokk világi emléke a község északi részén fekvő Zichy kastély. Az 1652-től birtokos Zichyek nem tartózkodtak állandóan Vázsonyban, az év nagy részét az ország más helyein fekvő kastélyaikban és lakóházaikban töltötték.
A kőből épített zsupfedésű házat építettek gazdatisztjeik számára. A kastély építéséhez csak a század végén Zichy Ferenc idejében kezdtek.
Az épület későbarokk stílusú, az utcai homlokzatát 1820 körül klasszicista stílusban átalakították. A középrizalit elé egy négyoszlopos kocsifelhajtót, ennek timpanonjába órát építettek.
Ma hotelként működik.
Nagyvázsony temetője mellett található a híres kolostor és a templom maradványa.
Kinizsi Pál telepítette le itt a pálosokat, és ő emeltette az épületegyüttest 1483-1485 között, azért, hogy halála után itt helyezzék örök nyugalomra. A kolostor azonban nem sokáig állt, mert 1552-ben, amikor a törökök elfoglalták Veszprémet, a vázsonyi vár körüli nagyobb épületeket – stratégiai okokból – sorra felrobbantották, és közöttük voltak ezek is. Romjai ma is magasan állnak, az egyes helyiségek még felismerhetők. Köveit részben a vár megerősítéséhez használták fel.
További információk:
