Pannonhalma

Pannonhalma

A közelmúltban várossá lett település címere sűríti a múltat. Szent Márton alakja a címerképben azt is jelzi, hogy elnevezése újkori – Kazinczy Ferencnek köszönhető. Ezt megelőzően ugyanis Szentmárton volt a neve. A könyv és a szőlőfürt pedig az apátság teremtette két kultúrát köti a településhez. A régi név utal arra a feltételezésre – hagyományra, mely szerint Szent Márton nem Savariában (a mai Szombathelyen), hanem a Pannonhalma közelében lévő Sabariában született volna.

Az első bencés szerzetesek Géza fejedelem hívására 996-ban érkeztek magyar földre. Hamarosan lerakták alapjait kis missziós kápolnájuknak, miután megépítették földbe vájt, agyagba rakott vízmosta kövekből falazott, egyszerű szerzetesi celláikat. Az építkezés befejezését Géza már nem érte meg, a kis templomot István király idején, 1001-ben szentelték fel. A kolostor a XII. század elején leégett, majd 1137-ben helyreállították, kibővítették. A központi udvar (kerengő) körül szerveződő, szabályos kolostorépület a XIII. század első évtizedeiben keletkezett. Kiépítettségére következtethetünk abból, hogy 1241-ben az országot letaroló tatár hordák megtorpantak a kolostor falai előtt. 1594-1606 között a végvárrá lett kolostor hol a magyarok, hol a törökök kezén volt.

A török végleges kiűzése után megindulhatott a kolostor épületeinek rendbehozása. Különösen sokat fáradozott e téren Karner Egyed főapát, aki rendje fennállásának 700 éves jubileumára (1701-re) igyekezett eltüntetni a 150 éves török uralom pusztításának nyomait. 1722-1768 között energikus, szigorú főapát, Sajghó Benedek a győri karmelita templom építőjével, Witwer Márton Atanáz karmelita testvérrel felépíttette a ma is fennálló barokk épületeket. II. József, a kalapos király rendelete 1786-ban a többi szerzetesrenddel együtt a pannonhalmi Szent Benedek rendet is eltörölte. 1802-ben aztán a szétszórt bencések újra elfoglalhatták elhagyott kolostorukat. Az 1823-ban kezdődő építkezésekkel a hatalmas könyvtárépületnek és a templom klasszicista tornyának megalkotásával kialakult a kolostor mai formája. Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság a UNESCO Világörökség Bizottságának döntése nyomán 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének része.

Az 1940-es években épült a gimnázium és a kollégium épülete. Az apátság helyreállítása az 1000 éves évfordulóra valósult meg.

Az apátsági domb aljában elterülő települést 1965-ig Győrszentmártonnak nevezték. A határában lévő téglagyárban húzta meg magát 1944-ben az “erőltetett menet” során Radnóti Miklós költő.

 Az Apátság:

1000 éve magasodik a középkortól Pannónia szent hegyének nevezett Szent Márton-hegyen a magyar építőművészet múltjának  kiemelkedőalkotása, a “legősibb magyar ház”, a Bencés Főapátság.
Az UNESCO 1996 óta a világ megőrzésre méltó értékei között tart számon.  A “várat”  ezeréves születésnapján II. János Pál pápa is felkereste.

A XIII. századi bazilika – orgonahangversenyek színhelye – gótikus csillagboltozatos szentélye, kápolnái és 1001-ben felszentelt altemploma, a kolostor – az ország egyetlen teljes épségben megmaradt középkori kerengőjével – a vörösmárvány “porta speciosa” csodálatos reneszánsz faragványai, a világ egyik legnagyobb, 360.000 kötetes bencés könyvtára, levéltára (itt őrzik az első magyar nyelvemléket jelentő Tihanyi Apátság alapítólevelét). Tudományos és művészeti gyűjteményei felbecsülhetetlen értéket jelentenek.
Pannonhalmi Főapátság Képtárában (Vár 1.) időszaki kiállításokat tartanak, számos római érmét tartalmaz a gazdag éremgyűjtemény is. A bencések tanítórendje a  tudást ma is továbbadja: a monostorban gimnázium és diákotthon működik.

A kolostor bejáratával szembeni védett apátsági arborétum egyik része a főapátsági park, a másik a parkerdő szép sétautakkal. A Milleniumi emlékmű  a honfoglalás ezredéves évfordulójára készült., belül a freskó Aba Novák Vilmos munkája.

Rövid sétaúttal érhetjük el a Boldogasszony kápolnát.

Nemcsak az arborétumot újítják fel, hanem érdemes megtekinteni az Apátsági Pincészetet is. Ez a pincészet az Év Pincészete lett 2010-ben.  A bazilikai és a pincészeti  látogatásokat az új Látogatóközpont szervezi.

Az egykori Pannónia provincia adta annak a hegynek a nevét (mons Pannonia), amelyen a Szent Márton nevét viselő monostor épült, s amely hamarosan “Szent Hegy” (Mons Sacer) lett. A bencés apátságot Géza fejedelem alapította 996-ban. Fia Szent István a második évezred kezdetén látta el birtokokkal és kiváltságokkal Az itáliai és csehországi szerzetesek kezdték meg a közösségi életet, a közös imádságot, a bencésekre jellemző lelkipásztori és kulturális munkát. A monostor tagjai minden nap imádkoznak Magyarország sértetlenségéért.

Egy évezred lenyomata a Kisalföldből kiemelkedő, 282 m magas hegy tetején álló és a tájegységet uraló Főapátság történelmi épületegyüttese is: bemutatja hazánk 1000 éves történetének különböző építészeti stílusait.

A pannonhalmi Bencés Főapátság tehát mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában az évezredes, folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, melynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez.

996-ban Géza fejedelem meghívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide cseh s német földről, valamint Itáliából és alapították meg a monostort, melyet röviddel később Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal. Az általa 1002-ben kiállított kiváltságlevélben nem csak az adományokat rögzítették, hanem a király szándékát is, mely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak “pro stabilitate regni nostri”, azaz az ország fennmaradásáért, sértetlenségéért – a szerzetesek mind a mai napig eleget tesznek első királyunk óhajának.

A tatárok ostromát ugyan sikerült visszaverni, a török hódoltság idején azonban többször kellett a szerzetesközösségnek hosszabb-rövidebb időre elmenekülnie. A romos monostorban Pálfy Mátyás főapát (1638-1646) kezdett új életet tíz szerzetessel. A következő “csapás” a felvilágosodás korában érte Pannonhalmát: II. József király 1786-ban beszüntette az összes bencés kolostor működését. 1802-ben viszont – ismét uralkodói parancsra – újjászervezték a rendeket, azzal a feltétellel, hogy részt vállalnak az oktatásban. Ily módon intézményesítették azt, amit a szerzetesek mindig is feladatuknak tekintettek és évszázadok óta gyakoroltak is.

A pannonhalmi Főapátság hazánkban jelenleg a bencés hagyományokat követő, klasszikus monostorelrendezés egyetlen épen maradt példája. A templom déli oldalára épült a kerengő, mely körül a monostor élete zajlott. Ezt a két épületrészt köti össze a templom déli főkapuja, a különleges szépségű “Porta speciosa”.
Az, hogy a templom “szép kapuja” nem a külső térbe, hanem a kerengő felé nyílik, azt bizonyítja, hogy a templomot elsősorban a szerzetesek és nem a zarándokok számára építették. A kerengő melletti keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon volt a refectorium (ebédlőterem), emellett pedig a melegedőszoba (mivel a középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat). A nyugati szárnyban műhelyek és írószobák (scriptorium) voltak, a hálóhelyiségek pedig az emeleten helyezkedtek el.

Az apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz elemek egyaránt felfedezhetők. A XI. századi, első épület egy tűzvészben elpusztult és a XII. századi épület jelentős méretű maradványai is csak a mai templom falaiban találhatók meg. A ma látható bazilika kialakulásának legjelentősebb korszaka a XIII. század-ban Uros apát (1207-1243) kormányzásának ideje.
Hatalomra kerülésének első éveiben kezdődhettek az építkezések, a befejezés a félszentélésről szóló oklevél alapján 1224-re tehető.

A monostor életében a következő jelentős építési időszak Mátyás király nevéhez fűződik: a XV. század végén épült többek között a mai kerengő, a Szent Benedek-kápolna és valamennyi szentély késői gót boltozata. A reneszánsz épületplasztika a Szűz Mária-kápolnán és a templom északi kapuján figyelhető meg. A török hódoltság után a XVIII. században Sajghó Benedek főapát (1722-1768) építtette fel a monostor ma is álló barokk épületeit – a kolostor jelenlegi kiszolgáló és lakóhelyiségeinek nagy részét, melyek közül művészettörténeti szempontból az új ebédlőterem érdemli a legnagyobb figyelmet. A XIX. század első évtizedeiben épült a klasszicista torony és a könyvtár épülete, a XX. században pedig a gimnázium és a diákotthon olaszos jellegű épülettömbje.

Az apátság tehát már kizárólag építészeti szempontból is megér egy látogatást, gazdag művészeti és tudományos gyűjteményei pedig tovább emelik értékét. Könyvtára több mint 300.000 kötettel ma a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. Főapátsági Levéltár számos, értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb magyar (és egyben finnugor) írásos nyelvemlék, a tihanyi apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős. Történelmi információkkal és művészeti benyomásokkal telve a monostor arborétumában kapcsolódhat ki a látogató, ahol közel 400 növényfajt gondoznak. Az apátság jellegzetes apátsági termékeket állít elő és árusít.

A modern főkapun belépve jobbról a főapátság barokk épülete, balról a gimnázium és diákotthon oszlopos bejárata fogad bennünket. A főapátságban több mint 40 szerzetes él, az iskolában tanuló fiúk száma 320 körül mozog. Az udvaron tovább sétálva jutunk a belső udvarba, a neonklasszicista homlokzat már a középkori épületrészt takarja.

A bazilika rangot élvező apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz részek vannak, ezeket a XIX. századi restaurálás igyekezett egymással összhangba hozni.

Az ezeréves Főapátság egy része a Látogatóközpont szervezésében helyi tárlatvezetővel megtekinthető. Az istentiszteletek ideje alatt a Bazilikában a vezetés szünetel.

Az apátsági szőlő- és borművelő hagyomány újrateremtése a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési programmal kezdődött, majd az új pince és borház kialakításával folytatódott, 2004. márciusától pedig már látogatható az újraindított Apátsági Pincészet.

A 996-ban Pannónia Szent Hegyén letelepedett bencés szerzetesek monostoruk felépítésével egyidőben újjáélesztették a vidék rómaiak által létrehozott szőlő- és borkultúráját. A II. világháborút követő államosítások után 50 évvel a Pannonhalmi Főapátság és az MKB Bank új szőlőültetvény és pinceépület kialakításával ismét életre keltette ezt a hagyományt.

Az 50 ha összterületű újratelepített ültetvény kétharmada fehér-, egyharmada pedig kékszőlőt szolgáltat a feldolgozáshoz. A fajtaszerkezethez igazodó és gravitációs anyagmozgatáson alapuló technológia évente 300.000 palack minőségi bor készítésére alkalmas.

A pannonhalmi termelőszövetkezet pincerendszere a központban található.

A központtól két perc sétányira, a keleti irányban található a Majorság épületegyüttese, amit az 1650-es években építtetett barokk stílusban a főapátság. A hegy belseje különleges látnivalót rejt magában: a néphagyomány szerint a hegy gyomrába vájt, nagy kiterjedésű pincerendszer 1000 éves múltra tekint vissza. A föld alatti járatokban jelenleg is boroshordók szunnyadnak. Az állandó 11 C körüli hőmérséklet óvja, a nemespenész érleli a borokat.

Itt termelt szőlőfajták: olaszrizling, Rajnai rizling, Ottonel muskotály, tramini, valamint a vörösek közül Pinot noir, Medoc, Cabernet.

A 20 és 50 hl közti hordók 13 „utcában” összesen 500 m hosszan sorakoznak egymás mellett. 1825-ben sor került a major bővítésére is. Az épületegyüttes négy négyszögű udvart vesz körül, közöttük alagútszerű átjárókon lehet közlekedni. Az épületkomplexum alatt kialakították az 5000 akós pincét is, ami a borgazdaság alapja lett. Itt volt lakása az író Dallos Sándor (Az Aranyecset írója) családjának.

Pannonhalmától pár kilométerre található Nyúl nevű község. A nyúli lakóházak fölött magasodó dombok tetején kezdődik és a Mária-szobornál végződik Európa egyik legnagyobb homokkő szurdokvölgye, a Szurdik. A 8-10 méter széles szurdokvölgyben keskeny út vezet felfelé, melyet helyenként 15-20 méter magasságú függőleges löszfalak határolnak. Az út melletti homokfalból borospincék nyílnak. A felső végéből leágazó löszmélyutak tovább kanyarognak a dombság magasabb részei felé. A meredek löszfalba vájt pincék, különösen a Vaskapu úton megtekintésre érdemesek.

Ajánlott útvonal: Az M1-es autópályáról Győrnél térjen a 82-es számú főútra. Innen kb. 15 km a pannonhalmi elágazás. Budapesttől kb. 132 km.

A település megközelíthető: az 1-es útról, vagy az M1-es autópályáról Győrig, majd tovább déli irányban a 82-es úton, Écsnél lekanyarodunk délkeletre; vasúton: a Veszprém-Győr vonalon.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:    www.pannonhalma.hu

www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »