A közelmúltban várossá lett település címere sűríti a múltat. Szent Márton alakja a címerképben azt is jelzi, hogy elnevezése újkori – Kazinczy Ferencnek köszönhető. Ezt megelőzően ugyanis Szentmárton volt a neve. A könyv és a szőlőfürt pedig az apátság teremtette két kultúrát köti a településhez. A régi név utal arra a feltételezésre – hagyományra, mely szerint Szent Márton nem Savariában (a mai Szombathelyen), hanem a Pannonhalma közelében lévő Sabariában született volna.
Az első bencés szerzetesek Géza fejedelem hívására 996-ban érkeztek magyar földre. Hamarosan lerakták alapjait kis missziós kápolnájuknak, miután megépítették földbe vájt, agyagba rakott vízmosta kövekből falazott, egyszerű szerzetesi celláikat. Az építkezés befejezését Géza már nem érte meg, a kis templomot István király idején, 1001-ben szentelték fel. A kolostor a XII. század elején leégett, majd 1137-ben helyreállították, kibővítették. A központi udvar (kerengő) körül szerveződő, szabályos kolostorépület a XIII. század első évtizedeiben keletkezett. Kiépítettségére következtethetünk abból, hogy 1241-ben az országot letaroló tatár hordák megtorpantak a kolostor falai előtt. 1594-1606 között a végvárrá lett kolostor hol a magyarok, hol a törökök kezén volt.
A török végleges kiűzése után megindulhatott a kolostor épületeinek rendbehozása. Különösen sokat fáradozott e téren Karner Egyed főapát, aki rendje fennállásának 700 éves jubileumára (1701-re) igyekezett eltüntetni a 150 éves török uralom pusztításának nyomait. 1722-1768 között energikus, szigorú főapát, Sajghó Benedek a győri karmelita templom építőjével, Witwer Márton Atanáz karmelita testvérrel felépíttette a ma is fennálló barokk épületeket. II. József, a kalapos király rendelete 1786-ban a többi szerzetesrenddel együtt a pannonhalmi Szent Benedek rendet is eltörölte. 1802-ben aztán a szétszórt bencések újra elfoglalhatták elhagyott kolostorukat. Az 1823-ban kezdődő építkezésekkel a hatalmas könyvtárépületnek és a templom klasszicista tornyának megalkotásával kialakult a kolostor mai formája. Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság a UNESCO Világörökség Bizottságának döntése nyomán 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének része.
Az 1940-es években épült a gimnázium és a kollégium épülete. Az apátság helyreállítása az 1000 éves évfordulóra valósult meg.
Az apátsági domb aljában elterülő települést 1965-ig Győrszentmártonnak nevezték. A határában lévő téglagyárban húzta meg magát 1944-ben az “erőltetett menet” során Radnóti Miklós költő.
Az Apátság:
1000 éve magasodik a középkortól Pannónia szent hegyének nevezett Szent Márton-hegyen a magyar építőművészet múltjának kiemelkedőalkotása, a “legősibb magyar ház”, a Bencés Főapátság.
Az UNESCO 1996 óta a világ megőrzésre méltó értékei között tart számon. A “várat” ezeréves születésnapján II. János Pál pápa is felkereste.
A XIII. századi bazilika – orgonahangversenyek színhelye – gótikus csillagboltozatos szentélye, kápolnái és 1001-ben felszentelt altemploma, a kolostor – az ország egyetlen teljes épségben megmaradt középkori kerengőjével – a vörösmárvány “porta speciosa” csodálatos reneszánsz faragványai, a világ egyik legnagyobb, 360.000 kötetes bencés könyvtára, levéltára (itt őrzik az első magyar nyelvemléket jelentő Tihanyi Apátság alapítólevelét). Tudományos és művészeti gyűjteményei felbecsülhetetlen értéket jelentenek.
A Pannonhalmi Főapátság Képtárában (Vár 1.) időszaki kiállításokat tartanak, számos római érmét tartalmaz a gazdag éremgyűjtemény is. A bencések tanítórendje a tudást ma is továbbadja: a monostorban gimnázium és diákotthon működik.
A kolostor bejáratával szembeni védett apátsági arborétum egyik része a főapátsági park, a másik a parkerdő szép sétautakkal. A Milleniumi emlékmű a honfoglalás ezredéves évfordulójára készült., belül a freskó Aba Novák Vilmos munkája.
Rövid sétaúttal érhetjük el a Boldogasszony kápolnát.
Nemcsak az arborétumot újítják fel, hanem érdemes megtekinteni az Apátsági Pincészetet is. Ez a pincészet az Év Pincészete lett 2010-ben. A bazilikai és a pincészeti látogatásokat az új Látogatóközpont szervezi.
Az egykori Pannónia provincia adta annak a hegynek a nevét (mons Pannonia), amelyen a Szent Márton nevét viselő monostor épült, s amely hamarosan “Szent Hegy” (Mons Sacer) lett. A bencés apátságot Géza fejedelem alapította 996-ban. Fia Szent István a második évezred kezdetén látta el birtokokkal és kiváltságokkal Az itáliai és csehországi szerzetesek kezdték meg a közösségi életet, a közös imádságot, a bencésekre jellemző lelkipásztori és kulturális munkát. A monostor tagjai minden nap imádkoznak Magyarország sértetlenségéért.
Egy évezred lenyomata a Kisalföldből kiemelkedő, 282 m magas hegy tetején álló és a tájegységet uraló Főapátság történelmi épületegyüttese is: bemutatja hazánk 1000 éves történetének különböző építészeti stílusait.
A pannonhalmi Bencés Főapátság tehát mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában az évezredes, folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, melynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez.
996-ban Géza fejedelem meghívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide cseh s német földről, valamint Itáliából és alapították meg a monostort, melyet röviddel később Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal. Az általa 1002-ben kiállított kiváltságlevélben nem csak az adományokat rögzítették, hanem a király szándékát is, mely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak “pro stabilitate regni nostri”, azaz az ország fennmaradásáért, sértetlenségéért – a szerzetesek mind a mai napig eleget tesznek első királyunk óhajának.
A tatárok ostromát ugyan sikerült visszaverni, a török hódoltság idején azonban többször kellett a szerzetesközösségnek hosszabb-rövidebb időre elmenekülnie. A romos monostorban Pálfy Mátyás főapát (1638-1646) kezdett új életet tíz szerzetessel. A következő “csapás” a felvilágosodás korában érte Pannonhalmát: II. József király 1786-ban beszüntette az összes bencés kolostor működését. 1802-ben viszont – ismét uralkodói parancsra – újjászervezték a rendeket, azzal a feltétellel, hogy részt vállalnak az oktatásban. Ily módon intézményesítették azt, amit a szerzetesek mindig is feladatuknak tekintettek és évszázadok óta gyakoroltak is.
A pannonhalmi Főapátság hazánkban jelenleg a bencés hagyományokat követő, klasszikus monostorelrendezés egyetlen épen maradt példája. A templom déli oldalára épült a kerengő, mely körül a monostor élete zajlott. Ezt a két épületrészt köti össze a templom déli főkapuja, a különleges szépségű “Porta speciosa”.
Az, hogy a templom “szép kapuja” nem a külső térbe, hanem a kerengő felé nyílik, azt bizonyítja, hogy a templomot elsősorban a szerzetesek és nem a zarándokok számára építették. A kerengő melletti keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon volt a refectorium (ebédlőterem), emellett pedig a melegedőszoba (mivel a középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat). A nyugati szárnyban műhelyek és írószobák (scriptorium) voltak, a hálóhelyiségek pedig az emeleten helyezkedtek el.
Az apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz elemek egyaránt felfedezhetők. A XI. századi, első épület egy tűzvészben elpusztult és a XII. századi épület jelentős méretű maradványai is csak a mai templom falaiban találhatók meg. A ma látható bazilika kialakulásának legjelentősebb korszaka a XIII. század-ban Uros apát (1207-1243) kormányzásának ideje.
Hatalomra kerülésének első éveiben kezdődhettek az építkezések, a befejezés a félszentélésről szóló oklevél alapján 1224-re tehető.
A monostor életében a következő jelentős építési időszak Mátyás király nevéhez fűződik: a XV. század végén épült többek között a mai kerengő, a Szent Benedek-kápolna és valamennyi szentély késői gót boltozata. A reneszánsz épületplasztika a Szűz Mária-kápolnán és a templom északi kapuján figyelhető meg. A török hódoltság után a XVIII. században Sajghó Benedek főapát (1722-1768) építtette fel a monostor ma is álló barokk épületeit – a kolostor jelenlegi kiszolgáló és lakóhelyiségeinek nagy részét, melyek közül művészettörténeti szempontból az új ebédlőterem érdemli a legnagyobb figyelmet. A XIX. század első évtizedeiben épült a klasszicista torony és a könyvtár épülete, a XX. században pedig a gimnázium és a diákotthon olaszos jellegű épülettömbje.
Az apátság tehát már kizárólag építészeti szempontból is megér egy látogatást, gazdag művészeti és tudományos gyűjteményei pedig tovább emelik értékét. Könyvtára több mint 300.000 kötettel ma a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. A Főapátsági Levéltár számos, értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb magyar (és egyben finnugor) írásos nyelvemlék, a tihanyi apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős. Történelmi információkkal és művészeti benyomásokkal telve a monostor arborétumában kapcsolódhat ki a látogató, ahol közel 400 növényfajt gondoznak. Az apátság jellegzetes apátsági termékeket állít elő és árusít.
A modern főkapun belépve jobbról a főapátság barokk épülete, balról a gimnázium és diákotthon oszlopos bejárata fogad bennünket. A főapátságban több mint 40 szerzetes él, az iskolában tanuló fiúk száma 320 körül mozog. Az udvaron tovább sétálva jutunk a belső udvarba, a neonklasszicista homlokzat már a középkori épületrészt takarja.
A bazilika rangot élvező apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz részek vannak, ezeket a XIX. századi restaurálás igyekezett egymással összhangba hozni.
Az ezeréves Főapátság egy része a Látogatóközpont szervezésében helyi tárlatvezetővel megtekinthető. Az istentiszteletek ideje alatt a Bazilikában a vezetés szünetel.
Az apátsági szőlő- és borművelő hagyomány újrateremtése a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési programmal kezdődött, majd az új pince és borház kialakításával folytatódott, 2004. márciusától pedig már látogatható az újraindított Apátsági Pincészet.
A 996-ban Pannónia Szent Hegyén letelepedett bencés szerzetesek monostoruk felépítésével egyidőben újjáélesztették a vidék rómaiak által létrehozott szőlő- és borkultúráját. A II. világháborút követő államosítások után 50 évvel a Pannonhalmi Főapátság és az MKB Bank új szőlőültetvény és pinceépület kialakításával ismét életre keltette ezt a hagyományt.
Az 50 ha összterületű újratelepített ültetvény kétharmada fehér-, egyharmada pedig kékszőlőt szolgáltat a feldolgozáshoz. A fajtaszerkezethez igazodó és gravitációs anyagmozgatáson alapuló technológia évente 300.000 palack minőségi bor készítésére alkalmas.
A pannonhalmi termelőszövetkezet pincerendszere a központban található.
A központtól két perc sétányira, a keleti irányban található a Majorság épületegyüttese, amit az 1650-es években építtetett barokk stílusban a főapátság. A hegy belseje különleges látnivalót rejt magában: a néphagyomány szerint a hegy gyomrába vájt, nagy kiterjedésű pincerendszer 1000 éves múltra tekint vissza. A föld alatti járatokban jelenleg is boroshordók szunnyadnak. Az állandó 11 C körüli hőmérséklet óvja, a nemespenész érleli a borokat.
Itt termelt szőlőfajták: olaszrizling, Rajnai rizling, Ottonel muskotály, tramini, valamint a vörösek közül Pinot noir, Medoc, Cabernet.
A 20 és 50 hl közti hordók 13 „utcában” összesen 500 m hosszan sorakoznak egymás mellett. 1825-ben sor került a major bővítésére is. Az épületegyüttes négy négyszögű udvart vesz körül, közöttük alagútszerű átjárókon lehet közlekedni. Az épületkomplexum alatt kialakították az 5000 akós pincét is, ami a borgazdaság alapja lett. Itt volt lakása az író Dallos Sándor (Az Aranyecset írója) családjának.
Pannonhalmától pár kilométerre található Nyúl nevű község. A nyúli lakóházak fölött magasodó dombok tetején kezdődik és a Mária-szobornál végződik Európa egyik legnagyobb homokkő szurdokvölgye, a Szurdik. A 8-10 méter széles szurdokvölgyben keskeny út vezet felfelé, melyet helyenként 15-20 méter magasságú függőleges löszfalak határolnak. Az út melletti homokfalból borospincék nyílnak. A felső végéből leágazó löszmélyutak tovább kanyarognak a dombság magasabb részei felé. A meredek löszfalba vájt pincék, különösen a Vaskapu úton megtekintésre érdemesek.
Ajánlott útvonal: Az M1-es autópályáról Győrnél térjen a 82-es számú főútra. Innen kb. 15 km a pannonhalmi elágazás. Budapesttől kb. 132 km.
A település megközelíthető: az 1-es útról, vagy az M1-es autópályáról Győrig, majd tovább déli irányban a 82-es úton, Écsnél lekanyarodunk délkeletre; vasúton: a Veszprém-Győr vonalon.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.pannonhalma.hu