Pécel a Gödöllői-dombság észak-nyugati felén fekszik. Nyugati irányban Budapest XVII kerületével, keleti irányban Isaszeggel, délről pedig Maglóddal határos.
Pécel területe, miként azt a határában talált régészeti leletek is bizonyítják, már az időszámítás előtti korszakban is lakott volt. Találtak itt többek között kő-, bronz- és rézkori leleteket is. Első okleveles említése 1338-ból származik Pechel-i Demeter, Pest megyei szolgabíró családnevében.
A XIV században a nem helyi eredetű Péceliek birtoka. Ez időben már a Rákos-patakon vízimalom is működött. A török idők alatt végig lakott hely volt, csak a tizenöt éves háborúban néptelenedett el. A falu a XVIII. században a Fáy és a Ráday család birtoka volt. Ráday Pál a birtokközpontját is ide építette. A kastélya napjainkban is látogatható.
Előcsarnokából díszesen faragott, íves korlátú lépcsők indulnak az emeletre. Pillérekkel osztott, földszinti könyvtárterme egykor, a ma Pestre került Ráday könyvtárnak adott otthont.
Boltozatát valamint a főhomlokzat emeleti helyiségeit részben már feltárt és konzervált díszítőfestés borítja, túlnyomó részét Scherwitz Mátyás alkotta. A kastélyt a márványistállóval a háborúban elpusztult ún. képesház kapcsolta össze.
A kastély építése Ráday Pál és Gedeon nevéhez fűződik. Tervezője feltehetőleg Mayerhoffer János volt. A II. világháború utáni felújítástól 1997-ig a MÁV-kórház kihelyezett részlege működött benne. A kastély ma a Kincstár tulajdona, és folyik az épület és a történeti kert helyreállítása.
Az egyemeletes, U alakú, kupolás barokk kastély középrészének jellegzetes íves oromfalával a XVIII. századi ún. Grassalkovich stílus jeles képviselője.
További információk:
