Vác

Vác

Hazánk egyik legrégibb városa. Előnyös földrajzi fekvése, kedvező természeti adottságai már a legrégibb időkben is alkalmassá tették a letelepedésre.

Vácnál, hol a Duna túljut a Börzsöny és a Cserhát hegységen, és a folyóhoz lefutó dombok lábánál átkelésre is mód nyílik, kilenc évszázaddal ezelőtt város született.

Korábban e vidék honfoglalók fejedelmi szálláshelye volt, majd első szent királyunk, István elhatározásából püspökség alakult itt. A püspökvár védelmében magyar és német város született, melynek polgárai élénk kereskedelmi és kézműves központot, jeles papjai messzire ható szellemi és művészeti centrumot teremtettek.

A polgárházakkal, templomokkal és kolostorokkal ékes város a törökök megjelenéséig virágzott. Nyomukban az ostromlóktól, tűz-vészektől szinte teljesen elpusztított, elhagyatott és kifosztott város fogadta szabadítóit (1686) XVIII. század az újjászületésé: a visszatérők, a telepesek és a mecénás püspökök barokk várost teremtettek a romokból.

Vác mindig is a nagy szellemi központok – Buda, Visegrád, Esztergom és Pest – vonzásában élt, de megőrizte egyéniségét. Építészeti egyéniségét is, mely a kisvárosi és a nagylélegzetű barokk művek sajátos együttlétéből fakad, melyben a Dunára táruló képben, a vízparti városrészek, Tabán és Burgundia apró házai felett a Székesegyház kupolája, a szerzetesi templomok tornyai uralkodnak.

A Március 15. téren, hol együtt élvezhetők a polgárok egyszerűbb házai a Városházával és az irgalmas ispotállyal, velük szemben pedig a középkori maradványokat is láttató régebbi püspöki palotával, a későbbi Siketnéma Intézettel. A főtér egyik gyöngyszeme a domonkos templom, melynek egykori kriptája a polgárság és a papság temetkezőhelyeként szolgált 1731 és 1808 között, majd elfalazták és feledésbe merült. A templom felújítási munkálatai során került elő a kripta lejárata 1994-ben, és szükségessé vált a temetkezőhely kiürítése, átalakítása. A kripta különleges klimatikus körülményei között a koporsókban természetes módon mumifikálódtak a tetemek, meglepő épségben maradtak fenn a koporsók, viseletek, temetkezési kellékek. A jelentős művelődéstörténeti értékű lelet együttest a múzeumi munkacsoport tárta fel 1994-95-ben.

Egészen más arca van az egyházi központnak, melyet a párizsi indíttatású forradalmi építészet nálunk egyedülálló épülete, Isidore Canevale műve, a székesegyház ural, és elegáns főhomlokzata mögött F. A Maulbertsch képei élvezhetők. Egy harmadik látvány az érett barokk szobrászat mesterműve, a Szentháromság oszlop, vagy a város déli részén, a Gombás-patak hídján álló szentek alakjai, és nem utolsósorban a Felsőváros végén, Mária Terézia fogadására emelt diadalív 1864-ből. A régi és az új jól megfér egy-más mellett, hisz Vác iskolaváros is, vonzáskörzetének szellemi, kereskedelmi központja. Kitűnő közlekedése, vendégszerető közönsége okán gyarapodik a város idegenforgalmi szerepe is ami köszönhető barokk műemlékeinek is.

Vác egyik különlegessége a 2005-ben felújított zsinagóga épülete, mely Abbis Cacciari olasz származású építőmester 1864-ben felavatott, romantikus stílusú műve.

Vörösház 1731-ben készült, barokk stílusú műemlék jellegű épület. Több mint két évszázadon át a püspökség mezőgazdasági épülete volt, feltűnő vörös színe az itt dolgozó nápolyi kőművesek munkájának eredménye. A Rókus kápolna környezetében a múlt század elejéig temető volt, ahol az 1740. évi pestisjárvány áldozatai nyugodtak. A járvány elmúltával Althann Mihály Károly támogatásával jórészt közadakozásból építették Szent Rókus tiszteletére a karéjos alaprajzú kápolnát.

A Március 15. tér épületegyüttese, a város főtere, amely az észak-déli és a kelet-nyugati egykori főközlekedési útvonalak keresztezésénél alakult ki, nem véletlen tehát, hogy a kereskedelmi és a közigazgatási központ itt alakult ki. Egyedülálló háromszögű alakját 1761-ben kapta, amikor a Fehérek temploma előtt álló, nagyon rossz állapotban lévő Szent Mihály templomot lebontották. E téren épültek fel a XVIII. szd. elején a legszebb középületek és polgárházak és itt működött a piac is 1951-ig. A teljes – Március 15. teret körülvevő – történelmi belváros műemléki jelentőségű terület.

Az Irgalmas rendi kórház és kápolna (Március 15. tér 7-9.) műemlék, két barokk épület egybeépítésével jött létre. Az alacsonyabb, a 7. sz. szemináriumnak, a magasabb 9. sz. kórháznak épült. A kórház része egy kápolna is, melyet a huszártorony jelöl.

Városháza (Március 15. tér 11.) épülete műemlék. Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő állt, de az 1718. évi telekkönyv már városházát jelöl. A mai épületet Althann Mihály Frigyes püspök kezdte építtetni 1735-ben, de csak Mária Terézia 1764-es látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Justiciának, az igazság istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak a magyar, illetve a Migazzi címert tartja.

Görög templom műemlék, bejárata a Március 15. tér 19.szám alatt lévő barokk épületudvaráról és a Katona Lajos utca felől egyaránt megközelíthető. A templomot a városban letelepedett délszláv kereskedőcsaládok építették 1793 és 1795 között. A templom ma időszaki kiállító terem és a mellette lévő ingatlanokkal együtt ad majd otthont az új múzeumnak.

Fehérek temploma és rendház (Március 15.tér 22.) műemlék, nevét a fehér ruhát viselő domonkos rendi szerzetesek után kapta, akik templomukat 1699-ben kezdték építeni, de a Rákóczi szabadságharc miatt csak 1755-ben kezdhettek hozzá a belső díszítéshez. Az egyhajós templom szerény külsejével harmonikusan illeszkedik a tér hangulatához, belsejének rokokó díszei azonban jóval gazdagabbak. A templom kriptájában bukkantak a régészek az egyedülálló barokk kori temetkezési leletegyüttesre, melynek kiállítóhelye a Görög templom alatti középkori pincében található. A szomszédos épület eredetileg a dominikánusok kolostora volt

Kuria (Március 15. tér 20.) műemlék jellegű. A középkori káptalanház helyén épült barokk házat 1770-ben már szállóként említik. Barokk homlokzatát a múlt század végén eklektikus stílusban építették át, Curia szálló néven működött

Siketnémák Országos Intézete (Március 15. tér 6.) műemlék épülete két kis középkori házból áll, amely a török kiűzése után a püspöki palotaként működött. 1741-ben az udvar felé U alakú palotává képezték ki és 1764-ben Mária Terézia családjával itt szállt meg. Miután Migazzi püspök új palotájába költözött, ezt követően az épület kollégiumként működött, később az angolkisasszonyok zárdája nyert benne elhelyezést, majd katonai célokat szolgált. 1802-ben Chazár András itt alapította meg az ország első siketnéma intézetét és azóta is e nemes célt szolgálja.

Nagypréposti Palota (Március 15.tér 4.) műemlék épülete már az 1700-as években kanonoki ház volt, majd a XVIII.században átépítették. Ebben a házban lakott a mindenkori nagyprépost, a püspök helyettese. A kőkeretes kapu felett kovácsoltvas erkély látható,a háromszögű oromzat szobrokkal és vázákkal díszített. Az épületben kapott helyet a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény.

A váci püspökséget István király alapította. Székesegyházát I. Géza fejezte be, itt is temették el 1077-ben. A várszerűen megerősített egyházi központ a köréje emelt kőépületekkel és sáncokkal sem tudta megakadályozni a tatárok 1241-es virágvasárnapi rohamát.

Ez a székesegyház a négyszögletes alaprajzú belsővárban állott. A Duna-parti várat külső falakkal, falszorosokkal és vizesárokkal is megerősítették. A falszorosok védelmére kerek külső tornyok is épültek, az északi oldal várkapuját pedig barbakánnal is biztosították.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt székesegyház már az ötödik püspöki főtemplom a váci püspökség megalapítása óta. Tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást. A már elkészült alapokra a következő püspök, Migazzi Kristóf egy a saját építésze, Canevale által megálmodott klasszicizáló, későbarokk ízlésű székesegyházat építtetett.

A homlokzat szobrai Bechert József váci mester alkotásai. A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt ábrázolja, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát. Mindkettő a kor legnevesebb művészei közé tartozó Maulbertsch alkotása.

A szentélykorlát tartalmazza a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokat is. A templom alatt altemplom húzódik, mely püspökök, kanonokok és világiak temetkezési helyéül szolgál.

A Diadalív, más néven Kőkapu az országban egyedülálló építmény. Szabadon álló, egynyílású, klasszicizáló, kései barokk. Az 1764-es évszám mellett jobbra Ferdinánd és Miksa, balra József és Lipót főhercegek, domborműves kettős mellképe. A másik oldalon Mária Terézia és Ferenc császár mellképe.

A diadalívet Migazzi Püspök, Mária Terézia 1764 évi látogatásának tiszteletére emeltette.

A Gombás-patak hídja az egyetlen, szobrokkal díszített barokk kőhíd az országban. Kétnyitásos szobrokkal díszített barokk híd. A nyújtott hatszögű mederpillérre boltozott, kettős nyílású, kváder kőből épített hidat fent ívesen hajló, alacsony, falazott mellvéd keretezi. A mellvéden barokk volutás talapzaton állnak a szobrok: Szt. Kamillus, Péter és Pál kettős szobra, Szt. Venantius és Júdás Thaddeus.

A Gombás-patak hídja az egyetlen ma is látható barokk híd hazánkban. A híd és a jó kvalitású szobrok egyedülálló együttest képviselnek a hazai emlékanyagban.

A Főtér 19. számú lakóháza alatt egy hétszáz éves kőpincében látható a Memento Mori címet viselő állandó kiállítás, a váci Fehérek temploma XVIII. századi kriptatemetőjének bemutatója. A kripta valaha főként a polgárság temetkezőhelye volt, különböző életkorú, származású, társadalmi helyzetű városlakók földi maradványait őrizte.

A tetemek a különleges klíma eredményeként természetes módon mumifikálódtak, ruháik, velük temetett tárgyaik is meglepő épségben megmaradtak. A kiállítás a kor temetkezési kultúrája mellett a korabeli élet színes tárgyi világát is bemutatja.

Felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs került napvilágra 1994-ben Vácon, amikor a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta több, mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A megtalált kriptában 262, többnyire jó állapotú színes, díszített koporsóban a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt és betemetett, a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnokok…

A többségében a 18. századból származó koporsók, holttestek, a viseletek, lábbelik, fejrevalók, és a temetési kellékek – rózsafüzérek, feszületek, szentképek, érmek, skapulárék – egy része a múzeum “Memento Mori” kiállításán tekinthető meg. A kriptaleletek jelentős része még restaurálás alatt áll.

Az 1998-ban megnyitott állandó kiállítás a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében nyert elhelyezést. A meredek lépcsőn a hűvös és mély pincébe leereszkedő látogatót a korabeli Vác látképe mellett azon váci polgárok névsora fogadja, akiket koporsófeliratuk alapján sikerült beazonosítani. A lejárattól balra eső kisteremben többek között ravatal-rekonstrukciós rajzok, viseleti darabok – lábbelik, fejrevalók, textil-maradványok, gombok, pitykék, szalagok, művirágok – kerültek bemutatásra. A pince impozáns nagytermében festett, színes (sárga, szürke, barna) felnőtt és (kék, zöld) gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre.

A koporsókon látható Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok a korabeli ember vallási világképére, halálhoz való viszonyára is utalnak. A terem hátsó részében Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy csecsemő nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben üvegkoporsóba zárva. Ezáltal a látogatók betekintést nyerhetnek a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba. A terem közepén álló tárlókban a koporsókból előkerült korabeli temetkezési mellékletek láthatók: feszületek, olvasók, érmek, skapulárék.

A nagypréposti palotában látható 1996-tól a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény, ami egyházművészeti és iparművészeti remekműveket, a miseruha-gyűjtemény legszebbjeit mutatja be.

Állandó tárlat: A Székesegyházi kincstár és a Váci Egyházmegye gazdagodása egy évszázad alatt.

Szakvezetés: van, egy héttel a látogatás időpontja előtt kérjük az igényt bejelenteni

Az Althann Mihály Károly püspök által ásatott kétszintes pince fölé Migazzi Kristóf építtette fel Meissl József bécsi építész tervei szerint a jelenlegi palotát 1768 és 1775 között. Az U-alakú, kétemeletes, klasszicizáló barokk palota legdíszesebb része a főbejárat és a felette elhelyezkedő hármas ablakos díszterem.

Vele szemben található az 1878-ban épült Egyházmegyei Könyvtár és Levéltár épülete. A palota kertje védett, számos különleges növény otthona. A palotának a kert felőli oldalszárnya néz a Konstantin térre, főbejárata a Migazzi térről nyílik.

A pompásan berendezett püspöki rezidencia ünnepi rendezvényeken megnyílik a látogatók előtt is.

A Ferences templom Vác fennálló legrégebbi temploma a ferences barátoké volt, az 1685. évi ostromban tönkrement vár területén, nagyjából az I. Géza király által befejezett székesegyház helyén 1721-1761 között a várfal köveinek felhasználásával épült barokk stílusban.
A templom főékessége a díszes faragású, gazdag díszítésű kora rokokó kétemeletes fa főoltár.

A templom melletti rendház egy részében működött Váci György országos hírű könyvkötő műhelye, másik része ma a levéltárnak ad otthont.

A kompkikötőtől a város délfelé elnyúló ártéri, ligetes területéig park létesült. Itt áll a zenepavilon, játszóterek épültek, szobrokat állítottak, ezt a sétányt díszíti a neves építész (többek között a Pesti Vigadót és a Dohány utcai zsinagógát jegyző) Feszl Frigyes által tervezett öntöttvas rács.

A belváros alatti partszakasz már szerepet játszott 1764-ben Mária Terézia váci látogatásának programjában is. A felséges család sétákat tett itt, és innen csodálta a vízi látványosságokat. Jó évszázada újra rendezték a partot, kő védfallal választották el a vizet a várostól, s csak néhány helyen lehetett kocsikkal a folyóhoz lejutni. A váci korzó díszes vasrácsa azonos a pestivel, az Országház építésekor feleslegessé vált, ott felszedett elemeket hozták ide.

Fegyház: Az épületet Migazzi püspök építtette nemesifjak konviktusának és a királynő tiszteletére Theresianum-nak nevezte azt el. 1808-tól a Ludovika akadémia működött benne, börtönként 1855 óta üzemel. Udvarán található a neogótikus, szépen kifestett börtönkápolna.

A tanösvény Vác déli végén (a váci Liget mellett), a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó váci ártéri erdő területén található, és csatlakozik a Budapest-Szob kerékpárúthoz is. A botanikai-zoológiai tanösvény a Duna folyót egykor végigkísérő ártéri erdők egyik maradványát mutatja be.

Az erdő legszebb részeit gyakran borítja víz, ezért egy 510 méter hosszú, lábakon álló deszkaösvényt építettek ki a Göncöl Alapítvány önkéntesei. Ennek állapota jelenleg is kifogástalan. Magas vízállás esetén (a budapesti mércén 620 cm felett) a tanösvény száraz lábbal nem járható.

A madármegfigyelést két leshely, a növények és állatok megismerését táblák segítik. Szakvezetés a Göncöl-házban kérhető, legalább két héttel az esedékes látogatás előtt. Nagyobb csoportok esetén a látogatást max. 20 fős csoportokban érdemes megtenni.

A 2-es főút áthalad a településen, amit a Szentendrei-szigettel kompjárat köt össze. Vasúton a Budapest – Szob – Stúrovo, a Budapest – Vác és a Balassagyarmat – Vác vonal járataival egyaránt eljuthatunk a városba.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:   www.vac.hu

 www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »