Sok tésztát fogyasztanak, a legjellemzőbb azonban a marhahús. Ez érthető, ha belegondolunk abba, hogy az ország adottságai sokkal inkább kedveznek az állattartásnak, mint a növénytermesztésnek. Tengerparti ország lévén népszerűek a különböző halak és tengeri herkentyűk, amelyeket minden elképzelhető módon fogyasztanak: grillezve, sütve, marinálva, főzve. Nemzeti eledelük az empanadas: hússal töltött tésztaféle, amit könnyű előételként fogyasztanak.
A legnépszerűbb főzési eljárás a grillezés: egy-egy közös főzőcskézés során a marhahús mellett mindenféle más hús, belsőségek, hal, kolbászfélék és természetesen zöldségek pirulnak a tűzön.
Az argentinoknak is van teaszertartásuk. A teaként fogyasztott ital a mate, ami egy bizonyos fűféle forrázata, amelyet növényi termésből kialakított „csészéből” isznak, speciális szívókával. A matet egy-egy korty után körbeadják, ezzel tisztelik meg egymást, a vendégeket.
Az argentinok mindig hosszasan étkeznek, hiszen közben folyamatosan beszélgetnek. Jellemző, hogy a napi utolsó étkezést mindig későn, este kilenc óra után fogyasztják el.
A két legnépszerűbb előétel a matambre és az empadanas. Előbbi párolt hústekercs, ami kemény tojással és zöldséggel van töltve, míg utóbbi sült tésztatáska, amiben olíva, hús, kemény tojás és mazsola van töltelékként felhasználva. Gyakran van az ételekben sütőtök, ugyanis ez a legnépszerűbb zöldség, készül belőle leves, püré, köret és pástétom is.
Népszerű specialitás még carbonada és a mulligan ragu is. (Marhahús, kukorica, sütőtök, paradicsom, burgonya) Az argentin konyha másik jelentős étele a gaucho steak, ami a húsevő közösségek mémmé vált eledeleként vonult be a köztudatba, ugyanis annyira különlegesen készítik el, hogy ha megkóstolod, akkor sosem felejted el az ízét.
Az argentin konyha nagyban építkezik a steakre, tekintve, hogy maga az ország is a baszk, spanyol és olasz receptekből merített, így ezen népek nagyban befolyásolták a dél-amerikai ország gasztronómiai fejlődését. Ennek köszönhető, hogy a legtöbb étteremnek például van saját grillsütőterme, ahol rengeteget süthetnek a vendégek is, illetve végig nézhetik azt, hogy a professzionális szakácsok mit csinálnak egy hússal, hogyan jut el az a vendégek asztalára. Az ilyen termekbe nem is vészes a belépő, de ha valaki még is sokallná az árat, akkor az ízorgia mindenképpen kárpótolja. (Ráadásul nem csak húst lehet sütni – függetlenül attól, hogy a belsőségek, kolbászok is isteniek – ugyanis a zöldségek, halak grillezése is népszerűvé vált az elmúlt időszakban.
A marhafogyasztás a pampákon gürcölő tehénpásztorok (gaucho) között alakult ki, és rövidesen egyfajta kultusszá alakult az országban. A pásztorok kísérleteztek, a húst egy függőlegesen a földbe szúrt vasszerkezeten sütötték meg a tűz fölött, folyamatosan forgatva, hogy átsüljön az egész, de véletlenül se égjen meg. Az argentinok előszeretettel vágnak a kenyérre egy vékony szelet steaket, amit aztán egy fokhagymás szósszal locsolnak meg. Az egész egyszerű, de mégis rettentő ízletes.
