A tradicionális egyiptomi konyha igen sokszínű. Igen kedvelt az ízletes taamiya nevű harapnivaló, mely bő olajban sütött, erősen fűszerezett, összetört babszemekből készül (a Közép-Keleten falafel néven ismerik).
Másik utcai specialitás Egyiptomban a kushari, mely fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke.
A legfontosabb nemzeti étel azonban a fuul, mely citrom, só, bors és szezámolajos lóbab sűrű, ízletes keveréke. Salátával és kenyérrel tálalják.
Szintén zöldségkeverék még a tahina, melyet őrölt szezámmagvakból készítenek és a ghanoug, melyet tahinából és tojásnövényből készítenek.
Az átlag – városi vagy falusi – egyiptomi asztalára különleges alkalmakkor kerül csak hús. Az ünnepi menüben bárány-, birka-, csirke- és galambhús fordul elő leggyakrabban. A bárányból készült kofta, kebab és shawarma a legtöbb egyiptomi étterem étlapján megtalálható.
Alexandriában és a Vörös-tenger partján igen bőséges és változatos a halválaszték. A halat leggyakrabban roston sütve tálalják.
Az általában ragacsos és édeskés desszert gyakran mézből és tésztarétegekből áll. A turistahotelek leginkább nemzetközi ételeket prezentálnak a vendégek számára svédasztalos formában.
Bár az egyiptomiak nem fogyasztanak sertéshúsból készült ételeket, a kolbász, szalonna és a szalámi megtalálható minden nagyobb turistaszálló konyháján.
Egyiptom az iszlám alkohollal kapcsolatos törvényeit nem veszi olyan szigorúan, mint a többi mohamedán ország, az ország megtermeli saját borát, sörét és pálinkáját. Az egyiptomi sörök közül híres a Stella Lager, a sötétebb és ízesebb Stella Premium és a népszerű Sakkara Gold.
Az egyiptomi borpiac előnyére vált a nemrégiben lezajlott privatizációs folyamat és az új termékek megjelenése. A piacon néhány különösen finom bor található. A Gianaclis szőlőskertből származó régi nagy nevek még mindig vezető szerepet töltenek be: Omar Khayyam (vörös), Rubis d’Egypte (rozé) és a Cru des Ptolemées (fehér). Ám az Obelisk vörös és fehér bor ugyanúgy népszerű, mint a kiváló minőségű Grand Marquis vörös és fehér változata. Minőségi bor a még mindig fellelhető, Aida márkájú, egyiptomi habzóbor is.
Egyiptomban népszerű a görög eredetű, ánizs ízesítésű ouzo, amely vízzel keveredve opálos, fehér színűvé válik. Az ouzo egyiptomi variációját zebib-nek nevezik. Az igen erős egyiptomi kávé hasonlatos a görög illetve török kávéhoz, általában kis csészékben, sok cukorral szervírozzák. Néha kardamom maggal is ízesítik. A teát általában kis, fekete pohárból fogyasztják, és az egyiptomiak többsége rendkívül édesen issza, néha öt-hat kanálnyi cukrot is beletéve. Ugyanezzel a szirupos itallal kínálnak akkor is, amikor a bazárosok üzleteikbe invitálnak a jó alku reményében. Fogadjuk el tőlük!
A nemzeti ételnek számító főtt babot (fúl) sokan ízetlennek tartják. A halféleségeket csak akkor kérjük, ha magunk választhatjuk ki a még élő, nyers példányokat.
Számítani kell rá, hogy a fokhagyma ízesítés mindenben domináns lesz. Nem csak az ételek miatt, de a magas hőmérséklet is indokolja, hogy sok folyadékot igyunk. Ez azonban nem lehet csapvíz, viszont fogyasztható a kóla és néhány gyümölcslé. Sörivók a helyi specialitásokat nyugodtan fogyaszthatják, sőt néhány közkedvelt európai fajta is kapható. Boruk már kevésbé felel meg ízlésünknek, talán az Omar Khajjám típusok a legjobbak. Az égetett szeszek abban a melegben előnytelenek. Valamennyi édességük túlcukrozott.
A dohányzás egy számunkra igen egzotikus formáját figyelhetjük meg az országban: a shisa, vagy vízipipa tömőanyaga aszalt datolyával kevert dohány, különböző aromákkal ízesítve. Illata jellegzetesen gyümölcsös, és közel sem olyan büdös, mint a nálunk elterjedt cigaretta. Érdemes kipróbálni, mert füstje sem olyan maró. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy nem is káros, de ez a gondolat nem állja meg a helyét. A shisázás igazi közösségi élmény, hiszen általában többen szívnak egy vízipipát. A fertőzések megelőzése érdekében mindig kérjünk cserélhető szipkát!
Érdekesség az is, hogy a kisebb, vagy kevésbé forgalmas helyeken (például Dahab vendéglőiben) szívesen marasztalják a vendéget. A búvárok jól ismerik azokat a tengerparti sátrakat, melyekben két merülés között ehetnek, és megpihenhetnek. Itt az étterem tulajdonos maga hoz plusz párnát, ha vendége fáradtnak tűnik, és az sem zavarja, ha egy hibiszkusz tea kíséretében 1-2 órát szundikálunk.
Az egyiptomi konyha és gasztronómia kultúrája és művészete is az ókorra nyúlik vissza. A mai egyiptomiak mindennapi ételeinek egy részét már a fáraók idejében is ismerték és fogyasztották. A későbbi idők folyamán az egyiptomiak konyhaművészetére nagy hatást gyakorolt a görög, a római és a perzsa kultúra is. Az ország étkezési szokásait nagyban befolyásolja az iszlám vallás, mely új szokásokat és szabályokat vitt a gasztronómiába. Az egyiptomi arabokra jellemző, hogy több rizst fogyasztanak, mint a többi afrikai országban, ahol rizs helyett inkább a kuszkuszt részesítik előnyben. Étkezési szokásaikat leginkább a sokféleség és a kötetlenség jellemzi. Előszeretettel fogyasztanak marha-, kecske-, bárányhúst és különböző szárnyasokat (jellegzetességük: galambhús), halat, zöldségek közül: padlizsánt, retket, uborkát, vörös- és fokhagymát, póréhagymát, babféléket, szezonális zöldségeket. Sok ételük alapanyagai között megtalálhatjuk a sajtot és a mézet. Az egyiptomiak sokféle gyümölcsöt is fogyasztanak. A szezonális gyümölcsökön kívül szinte mindig kerül az asztalra görögdinnye, datolya, füge, gránátalma, mandula és szőlő.
Az egyiptomiak rengeteg kenyérfélét fogyasztanak. Legjellegzetesebb pékárujuk a búzából készült, pita-szerű kenyér, melyet a nap bármely szakában, bármely étkezésénél minden ételhez kínálnak és fogyasztanak. A kenyeret gyakran evőeszköz helyett is használják, így az arab világban ne lepődjünk meg, ha nem kapunk evőeszközt. Ilyenkor nyugodtan tunkolhatjuk vagy megtölthetjük kenyerünket. Amennyiben nem tálalnak evőeszközt, úgy a kenyéren kívül szigorúan csak jobb kezünket használhatjuk az étel elfogyasztásához. A kenyéren kívül még rengeteg féle pékáruval találkozhatunk, így zsemlefélékkel, kiflikkel és további, változatos és ízletes kenyérfélékkel. A pékárukat minden étkezés mellé nagy választékban kínálják és fogyasztják.
Mint az arab és keleti világok legtöbbjében, úgy Egyiptomban is nagy hagyománya van a kávé és tea fogyasztásának. A kávét és a teát is erősebben fogyasztják, mint ahogyan az nálunk megszokott. Az éttermekben, bárokban és szállodákban általában instant kávét szolgálnak fel, azonban érdemes betérni egy igazi helyi kávézóba, ahol megkóstolhatjuk az eredeti, erős, főzött arab kávét is. A kávét a legtöbben cukor nélkül (száda) isszák, ám lehet kérni félédesen (matbota) vagy cukorral (ziáda) is. Az egyiptomiak legtöbbször mentateát isznak, mely leforrázott friss mentalevélből és fekete teából készül, különleges frissítő ital. Ezekben a helyi kávézókban és az utcákon is gyakran láthatunk helyi férfiakat vízipipázni. A shisa hozzátartozik az arab kultúrához, melyet általában a szállodákban is kipróbálhatunk. A vízipipát különböző ízesített dohánnyal készítik el. Legelterjedtebb az almás és a mentás dohány, de megkóstolhatunk egyéb gyümölcsös, kólás vagy akár kávés dohányt is
Az étkezések végén Egyiptomban sokféle édesség kerül az asztalra, sütemények, torták. Az édességek sokkal édesebbek, mint ahogyan mi készítjük őket. Legnépszerűbb édességük, az itthon is ismert mézes baklava, melyet dióval, mandulával vagy pisztáciával készítenek.
Italok
Az arab kultúrában a vallásnak megfelelően, általában nem fogyasztanak alkoholos italokat. Ritkábban esetleg sört vagy bort isznak, melyet –az itthoni szokásoktól eltérően- datolyából készítenek. Mivel az országban az iszlám vallás nem engedélyezi az alkoholos italok fogyasztását, így speciális italuk nincs, ám nagyon finom ánizs pálinkákat készítenek. A vallási kultúra értelmében a legtöbb boltban nem árulnak alkoholos italokat.
A tradicionális egyiptomi konyha igen sokszínű. Igen kedvelt az ízletes taamiya nevű harapnivaló, mely bő olajban sütött, erősen fűszerezett, összetört babszemekből készül (a Közép-Keleten falafel néven ismerik).
Másik utcai specialitás Egyiptomban a kushari, mely fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke.
A legfontosabb nemzeti étel azonban a fuul, mely citrom, só, bors és szezámolajos lóbab sűrű, ízletes keveréke. Salátával és kenyérrel tálalják.
Szintén zöldségkeverék még a tahina, melyet őrölt szezámmagvakból készítenek és a ghanoug, melyet tahinából és tojásnövényből készítenek.
Az átlag – városi vagy falusi – egyiptomi asztalára különleges alkalmakkor kerül csak hús. Az ünnepi menüben bárány-, birka-, csirke- és galambhús fordul elő leggyakrabban. A bárányból készült kofta, kebab és shawarma a legtöbb egyiptomi étterem étlapján megtalálható.
Alexandriában és a Vörös-tenger partján igen bőséges és változatos a halválaszték. A halat leggyakrabban roston sütve tálalják.
Az általában ragacsos és édeskés desszert gyakran mézből és tésztarétegekből áll. A turistahotelek leginkább nemzetközi ételeket prezentálnak a vendégek számára svédasztalos formában.
Bár az egyiptomiak nem fogyasztanak sertéshúsból készült ételeket, a kolbász, szalonna és a szalámi megtalálható minden nagyobb turistaszálló konyháján.
Egyiptom az iszlám alkohollal kapcsolatos törvényeit nem veszi olyan szigorúan, mint a többi mohamedán ország, az ország megtermeli saját borát, sörét és pálinkáját. Az egyiptomi sörök közül híres a Stella Lager, a sötétebb és ízesebb Stella Premium és a népszerű Sakkara Gold.
Az egyiptomi borpiac előnyére vált a nemrégiben lezajlott privatizációs folyamat és az új termékek megjelenése. A piacon néhány különösen finom bor található. A Gianaclis szőlőskertből származó régi nagy nevek még mindig vezető szerepet töltenek be: Omar Khayyam (vörös), Rubis d’Egypte (rozé) és a Cru des Ptolemées (fehér). Ám az Obelisk vörös és fehér bor ugyanúgy népszerű, mint a kiváló minőségű Grand Marquis vörös és fehér változata. Minőségi bor a még mindig fellelhető, Aida márkájú, egyiptomi habzóbor is.
Egyiptomban népszerű a görög eredetű, ánizs ízesítésű ouzo, amely vízzel keveredve opálos, fehér színűvé válik. Az ouzo egyiptomi variációját zebib-nek nevezik. Az igen erős egyiptomi kávé hasonlatos a görög illetve török kávéhoz, általában kis csészékben, sok cukorral szervírozzák. Néha kardamom maggal is ízesítik. A teát általában kis, fekete pohárból fogyasztják, és az egyiptomiak többsége rendkívül édesen issza, néha öt-hat kanálnyi cukrot is beletéve. Ugyanezzel a szirupos itallal kínálnak akkor is, amikor a bazárosok üzleteikbe invitálnak a jó alku reményében. Fogadjuk el tőlük!
A nemzetközi szállodákban európai jellegű az élelmezés, de azért itt is ellenőrizzük az élelem állagát fogyasztás előtt (illat, íz). A helyi specialitásokból csupán a sülteket ajánlatos fogyasztani (kabál). Nyers zöldségeket, gyümölcsöket csak akkor fogyasszunk, ha magunk tisztítottuk, vagy meghámoztuk. Az edzett gyomrúak megpróbálhatják a göngyölt húsokat, leggyakoribb a kisebb tökbe töltött húsféleség.
A nemzeti ételnek számító főtt babot (fúl) sokan ízetlennek tartják. A halféleségeket csak akkor kérjük, ha magunk választhatjuk ki a még élő, nyers példányokat.
Számítani kell rá, hogy a fokhagyma ízesítés mindenben domináns lesz. Nem csak az ételek miatt, de a magas hőmérséklet is indokolja, hogy sok folyadékot igyunk. Ez azonban nem lehet csapvíz, viszont fogyasztható a kóla és néhány gyümölcslé. Sörivók a helyi specialitásokat nyugodtan fogyaszthatják, sőt néhány közkedvelt európai fajta is kapható. Boruk már kevésbé felel meg ízlésünknek, talán az Omar Khajjám típusok a legjobbak. Az égetett szeszek abban a melegben előnytelenek. Valamennyi édességük túlcukrozott.
Az alacsonyabb higiénés követelmények mindenképpen magukban hordozzák a gyomorrontás bekövetkezését, ezért feltétlenül vigyünk magunkkal megelőző, vagy tünetkezelő gyógyszert.
A dohányzás egy számunkra igen egzotikus formáját figyelhetjük meg az országban: a shisa, vagy vízipipa tömőanyaga aszalt datolyával kevert dohány, különböző aromákkal ízesítve. Illata jellegzetesen gyümölcsös, és közel sem olyan büdös, mint a nálunk elterjedt cigaretta. Érdemes kipróbálni, mert füstje sem olyan maró. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy nem is káros, de ez a gondolat nem állja meg a helyét. A shisázás igazi közösségi élmény, hiszen általában többen szívnak egy vízipipát. A fertőzések megelőzése érdekében mindig kérjünk cserélhető szipkát!
Érdekesség az is, hogy a kisebb, vagy kevésbé forgalmas helyeken (például Dahab vendéglőiben) szívesen marasztalják a vendéget. A búvárok jól ismerik azokat a tengerparti sátrakat, melyekben két merülés között ehetnek, és megpihenhetnek. Itt az étterem tulajdonos maga hoz plussz párnát, ha vendége fáradtnak tűnik, és az sem zavarja, ha egy hibiszkusz tea kíséretében 1-2 órát szundikálunk.
