Lengyelország gasztronómiája

Lengyelország gasztronómiája

Lengyel Nemzeti
Idegenforgalmi
Képviselet
1075 Budapest, Károly krt. 11.

(Europa Center – V. emelete)
Tel.: +36 1 269 7809

Fax: +36 1 269 7810
budapest@pot.gov.pl

www.lengyelorszag.travel.hu

A lengyel konyhát is a kultúrák ízvilágának keveredése jellemzi. Meghatározó az orosz, az ukrán és a német hatás. Ételeik általában erősen fűszerezettek (sáfrány, majoranna, bors…stb.), és sok hagymát és foghagymát tartalmaznak. A lengyelek sokféle levest készítenek (pl.: barszcz leves, hlodnik = uborkaleves, céklaleves, sokféle húsleves, borscs, scsi…stb.). .Leveseik igen ízletesek és gazdagok. Húsételeikhez leginkább sertést, marhát és csirkét használnak fel. Köretként leginkább burgonyát fogyasztanak, amit különböző képen készítenek el. Jellemző még a sokféle savanyúság és saláta. A húsokhoz általában mindig felszolgálnak valamilyen szószt, vagy mártást. Egyik nemzeti ételük a bigos, ami leginkább a mi székelykáposztánkhoz hasonlítható. Szláv népként rengeteg főzeléket és kását ismernek. Az erdőben fellelhető gombákat is sok ételben megtaláljuk. A halászat igen jelentős, a tavi és tengeri halakból számtalan étel készül. Rengeteg péksüteményt állítanak elő, édeset és sósat egyaránt. Desszertjeik közül a legfontosabbak a fagylaltok (lody) és a túrós sütemények. Tortáik közül a makowiec-ét (máktorta) érdemes kipróbálni. Alkoholos italaik közül a legkedveltebbek a borok, a sörök és a vodka. A lengyelek a koffeintartalmú italokat sem vetik meg, naponta többször fogyasztanak teát, illetve kávét.

A lengyel konyha ízei, aromái sokban különböznek a magyar konyháétól, de hamar megszereti a magyar vendég.

A lengyel konyhát is a kultúrák ízvilágának keveredése jellemzi. Meghatározó az orosz, az ukrán és a német hatás. Ételeik általában erősen fűszerezettek (sáfrány, majoranna, bors…stb.), és sok hagymát és foghagymát tartalmaznak. A lengyelek sokféle levest készítenek (pl.: barszcz leves, hlodnik = uborkaleves, céklaleves, sokféle húsleves, borscs, scsi…stb.). .Leveseik igen ízletesek és gazdagok. Húsételeikhez leginkább sertést, marhát és csirkét használnak fel. Köretként leginkább burgonyát fogyasztanak, amit különböző képen készítenek el. Jellemző még a sokféle savanyúság és saláta. A húsokhoz általában mindig felszolgálnak valamilyen szószt, vagy mártást. Egyik nemzeti ételük a bigos, ami leginkább a mi székelykáposztánkhoz hasonlítható. Szláv népként rengeteg főzeléket és kását ismernek. Az erdőben fellelhető gombákat is sok ételben megtaláljuk. A halászat igen jelentős, a tavi és tengeri halakból számtalan étel készül. Rengeteg péksüteményt állítanak elő, édeset és sósat egyaránt. Desszertjeik közül a legfontosabbak a fagylaltok (lody) és a túrós sütemények. Tortáik közül a makowiec-ét (máktorta) érdemes kipróbálni. Alkoholos italaik közül a legkedveltebbek a borok, a sörök és a vodka. A lengyelek a koffeintartalmú italokat sem vetik meg, naponta többször fogyasztanak teát, illetve kávét.

Számos jellegzetes lengyel étel van, amelyhez erős fűszereket, sok hagymát, fokhagymát használ a szakács.

Különösen finomak a meleg előételek, melyeket kelvirágtól burgonyáig a legkülönbözőbb zöldségekből készítenek. Ilyen a bigos – káposztából és különféle húsokkal készül.

Leveseik közül a chlodnik – hideg uborkaleves, a céklaleves, a sokféle húsleves, borscs, scsi a leggyakoribb.

A sülteket szívesen töltik meg gombával, májjal, velővel. Farsang nincs csőröge nélkül, Húsvétkor hagyományos fogás volt a töltött malac, ennek tölteléke libamáj, szarvasgomba, főtt metélt tészta, tojás, vaj, sáfránnyal, metélőhagymával, majoránnával fűszerezve. Nagyon kedveltek a hal-, és a gombaételek.

A lengyel gasztronómiának igen nagy a vonzereje. Kedvenc ételeik a levesek és a mártások, a burgonya és a húsok, zöldségeket nem nagyon fogyasztanak. Jellegzetes alapanyagaik a majoránna és egyéb fűszerek, a gombák és a különböző
húsok. Leghíresebb lengyel ételek: bigos (savanyú káposzta és hús), és a barszcz leves. Lengyelországban általában négyszer étkeznek az emberek. A tea és a vodka igen kedvelt italok, mind a helyiek, mind pedig a turisták számára.

Ritkaság, hogy kulináris szokásokat kapcsolatba hoznak egy nép jellemvonásaival. Ha kissé szokatlan is, meggyőzően hangzik a hozzáértő gasztronómus véleménye: *A lengyel kulináris szokások nemcsak a lengyelek sajátos étkezési művészetéről adnak felvilágosítást. Idetartozik a viharos lengyel temperamentum, a közmondásos vendégszeretet, a nyitottság, az életöröm, a régi lengyel terített asztal szépsége, a hűség a tradíciókhoz s egyben azok megbecsülése, egyszóval mindaz, amit ez a szó jelent: lengyelség.*
Aligha van nép a világon, melynek hazáján annyi vihar söpört végig, szétszórva polgárait a világ minden tájára. És természetes, hogy amikor egy külföldön élő lengyel hazaérkezik, a vendéglő menükártyáján azokból az ételekből válogat, amiket valaha a lengyel konyha jellegzetes fogásaiként ismert meg, vagy amelyekről talán csak szüleitől hallott, s eljött az ideje, hogy megkóstolja.

A hagyományoknak mélyek a gyökerei. A húsvéti malacsülté például legalább a XII. századig nyúlik vissza. A lengyeleknek is volt névtelen íródeákjuk, Gallus Anonymus, aki Ferdeszájú Boleslaw uralkodása idején (1107–1138) feljegyezte, hogy
egy lakomán, ahol megismétlődött a kánaáni menyegző csodája, a vendégek számára malacsült készült, amihez csapra ütöttek egy *hordó jól kiforrott sört*, a hordó újra meg újra feltöltődött, úgyhogy már a szomszédoktól kellett kupákat kölcsönkérni. S feltételezhető, hogy ugyanígy szaporodott a malacsült is, mert – mint Gallus megjegyezte – *az Isten nem vonakodik, hogy a pogányok vendégszeretetét is megjutalmazza*. Lehet, hogy azóta a csodálatos vacsora óta jött szokásba, hogy a sertéssültet különleges alkalmakkor három töltelékkel kínálja a háziasszony családnak és vendégeknek. Egy valamivel későbbi krónika bepillantást nyújt egy gazdag paraszt kamrájába. A leírás első helyen a búzadarát említi, utána a liszteket, melyekből Lengyelországban különösen sokféle kenyér készült, a borsót, a babot, a lenolajat, a szárított és pácolt gombát, a sózott és füstölt marha- és sertéshúst, vadakat, ószláv kolbászt, szalonnát, sajtot, vajat, mézet. Mint ahogy a lengyel konyhaművészet máig őrzi a hagyományokat, átvéve a legjobb ízeket a főúri, nemesi, paraszti konyhából s a szomszédos országokéból, amelyeknek népeivel a lengyeleket a történelem összesodorta. Így fér meg a búzadaraleves a Jagellók udvarában kedvelt litván levessel, a krakkói módra sütött kacsa a két töltelékkel készített pulykával, a gombasaláta a sonkával töltött báránnyal, a vajban párolt süllő a lengyel módra készített ponttyal, a lengyeles mártással tálalt kolbász a Napóleon-módra készített marhasülttel, a diós mazurka a túrótortával. És ami az illatokat illeti: egy XII. századi krónikában ez a leírás olvasható Krakkóról: *Szép és nagy város sok házzal és lakossal, piacokkal, szőlőlugasokkal és gyümölcsösökkel.* S hogy a szőlőlugasok terméséből bor is készült, arra bizonyíték több helységnek a borra utaló neve, mint például Winiary. A bor azonban a régi időkben csak a legelőkelőbbek asztalára került, s igazán ma sem különösebben népszerű. Annál inkább a sör, ami a legrégibb időktől nélkülözhetetlen, szinte a
vizet pótolta a parasztcsalásoknál, ahol helyben főzték, s elmaradhatatlan volt – persze jobb minőségben – a főúri lakomákon s a
királyi udvarban is. S hogy nemcsak lengyel kedvelték, arra bizonyságként VIII. Kelemen pápa történetét szokták felhozni, aki
1588-ban mint a Szent Szék legátusa igen megkedvelte Lengyelországban a sört. És amikor már mint pápa Rómában súlyosan megbetegedett, lázálmában, kiszáradt torokkal a warkai sört – pivo di Warka – emlegette. Az ágyát körülvevő bíborosok, azt hívén, hogy a pápa egy szentet szólongat, kórusban ismételgették: “Pivo di Warka, ora pro nobis” – imádkozz érettünk. Legenda? Vagy a lengyel sör dicsérete?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »