Burgenland Tourismus
Johann Permayer Straße 13
A-7000 Eisenstadt
+43 2682 63384-0
Fax: +43 2682 63384-20
Burgenland Ausztria legkeletibb tartománya. Az ország különleges kis ékszerdoboza, hiszen a hegyes-völgyes nagy tartományok közt az osztrákokat Burgenland a magyar pusztára emlékezteti.
Burgenland minden ideérkezőre nagy hatással van kulturális és kulináris sokszínűségével, változatos tájaival. A tartományt kedvező éghajlata, több mint 2000 a napsütéses órák száma, különösen kedveltté teszi a pihenni vágyók számára.
Ez lett a Burgenland szlogenje is: „Burgenland – így szeretnék élni”. Hogyan is?
Hiszen itt amíg a hegycsúcsokat még hó borítja a Fertő-tavi – a Neusiedlersee – sportesemények már javában elkezdődtek. Vagy említsük az itt termett csodálatos borokat? Választhatunk még egy kis kényeztető fürdőzést, és wellnesst a Thermen-régióban, esetleg várakat és kastélyokat látogathatunk. Ez Burgenland sokszínűsége…
A burgenlandi konyhaművészet igazi ínyencségeit a helyi specialitások jelentik; egyszerű ízeket – házi lekvárokat vagy kolbászárukat, mint a véres hurka vagy a debreceni – ismerhetünk meg, káposztalevest, babos hajdinakását és üstben készült gulyást kóstolhatunk, valamint az új ízek birodalmába is bebocsátást nyerünk – ennek ékes példája a “Ritzinger Reindls”, amely a kékfrankos szülőföldjének egyik specialitása: sertéshús, gombaszósz és krumplis tészta. De fogas, burgenlandi harcsa, süllő, angolna, pisztráng és ponty is szerepelnek az étlapon, valamint a haltál krumplis tésztával és a pikáns halpaprikás. Az olyan furcsa nevű ételek, mint “Djuvec” (felfújt sertéshússal), “Raznjici” (sült nyelv nyárson), “Tarhonya” (tésztaféle), “Csabai kolbász” (marha- és sertéshúsból készült) és a “Pörkölthuhn” (csirkepörkölt) a pannon-burgenlandi konyhaművészet magyar, cseh, morva, szlovák és horvát gyökereiről tanúskodik. Gyakran szolgálnak fel libalevest és nyúl kotlettet, ami után a musthabos almával töltött gombócért nyúlunk, majd végezetül almából, körtéből, bodzából, csipkebogyóból vagy kökényből készült gyümölcspálinkát töltünk a pohárba. Természetesen ősszel, a november 11-i borszentelés idején egyetlen burgenlandi asztalról sem hiányozhat a Márton-napi libasült. Burgenland szakácsai rendkívül kreatívak mind a hazai mezőgazdasági termékek finom ételekké történő “komponálásában”, mind a pannon specialitások továbbfejlesztésében. Előfordulhat olyan eset, hogy a Fertő-tavi halat “Burgenland-Maki”-ként tálalják, vagy hogy a soproni libamájat nyers pácolt hallal kínálják, esetleg az őzfilé diós bundában szerepel az étlapon. Dél-Burgenland különleges, nagy hagyományokkal rendelkező házi itókája a Bigala. Ehhez a kipréselt direkt termő szőlőt alma lében áztatják, erjesztik, majd kipréselik. Az enyhén pezsgő ital kiváló szomjoltó, amelyet a földeken dolgozók szívesen vittek magukkal. A Bigala napjainkban is ugyanolyan ízletes. Sajátos ízét a napon érlelt alma illatának és az Uhudler szőlőfajta enyhe szamócaaromájának kombinációja biztosítja. Készítéséhez kizárólag szórványgyümölcsösben található, nem kezelt almafajták termését használják, az Uhudler szőlőfajták – mint az Isabella, Ribotella és Concordia – pedig nem permetezett kisebb szőlőskertekből származnak. Alsó-Ausztriában várak és kastélyok, kisvárosok, álomszép falvak és romantikus pincesorok várják a felfedezésre indulókat, de emellett konyhája szintén rendkívül változatos. A Duna völgyében és a tavak mellett örök kedvenc a vajban kisütött, citrommal ízesített és petrezselyemlevéllel tálalt ízletes halétel. A térség gasztronómiai ínyencségei közé tartozik a vadhús, a szalonnába göngyölt fácántól a vaddisznósültig. Az édességek közül pedig a Strudel, a tejszínhabos rétes örvend nagy hírnévnek. A finom falatok után általában a helyi likőröket vagy barackpálinkát fogyasztanak. Lassan évtizedes hagyományokra tekint vissza az alsó-ausztriai tartományban megrendezett Őszi Borünnep, melyen újra felelevenedik a régi szokásvilág, a kultúra és az ünnepi hangulat. Ez itt a bor hazája, s ez kezdettől fogva meghatározza a táj arculatát. A kóstolók és piknikek, az irodalom és felolvasások, a gyalog- és kerékpártúrák, a borszentelés és felvonulások középpontjában mindig az értékes nedű áll, amelyben a cisztercita szerzetesek már évszázadokkal ezelőtt is Isten adományát látták: “Ha jó nedűt töltesz a pohárba, akkor Istent látod a borban”.
Burgenland tartomány:
Fővárosa Eisenstadt, területe 3965 km², lakossága 270 900 fő. Ausztria legkeletibb és legfiatalabb tartománya ez. Az ország határszakasza 397 km, melyből 356 km-en Magyarországgal határos. 1921 előtt területe Magyarországhoz tartozott, három vármegye, Vas, Sopron és Moson megye gyakorolta felette a közigazgatást. Burgenland elnevezését onnan kapta, hogy mindhárom vármegye nevében, ahonnan elcsatolták, benne van a Burg (Vár) szó. Névadója dr. Alfred Waldheim, az első tartományi főnök. 1923-ban utolsóként csatolták el Magyarországtól Ausztriához. A lakosság 89%-a német, 9%-a horvát, 2%-a magyar. Többsége (85%) római katolikus vallású, a többi evangélikus és református. Földrajzi tájegység szerint Észak-, Közép- és Dél-Burgenlandra tagozódik. Közigazgatásilag hét járásra osztott: Eisenstadt (Kismarton), Neusiedl am See (Nagymarton), Oberpullendorf (Felsőpulya), Oberwart (Felsőőr), Güssing (Németújvár) és Jennersdorf (Gyanafalva). A tartományt nyugatról, Stájerország felől a Stájer-Alpok, a Vechsel részei határolják. A tartomány déli részén húzódó dombvidék a Stájer-Alpok keleti nyúlványa. A tartomány északkeleti részét a Fertő-tó s az azt övező Oggau-i (Okai-puszta), a Pandorf-i (pándori)-fennsík és a Seewinkel (Tószög) foglalja el. A tartomány északi részén a Leitha (Lajta) képezi a határt Felső-Ausztria felé, s szeli át a Pándori-fennsíkot. Konzervipara, mezőgazdasága jelentős. Termelnek kukoricát, búzát, zöldséget. Bortermelésének nagyszabású reklámokat készítenek. Az országban itt készítik a legjobb vörösborokat. A Fertő tavat a Lajta-hegység, a Soproni-hegység és a Pándori-fennsík övezi. Egyetlen folyó, a Vulka táplálja, amely összegyűjti a Rozália-hegység és a Lajta-hegység apró csermelyeit Ruszt felett, az Okai-pusztán ömlik a tóba.
A Fertő-tó a földkéreg mozgásával jött létre. Az ázsiai sós tavak csoportjának egyetlen európai tagja. A Fertő-tó látogatottsága jelentős bevételhez juttatja a térséget. A térség kiemelt fejlesztési-támogatási területté vált az ország Európai Unióhoz való csatlakozásával. Műemlékekben és látnivalókban nem túl gazdag a tartomány, de a Fertő-tó által biztosított sportolási, kirándulási, túrázási és borkostólási lehetőségei határtalanok. Itt vannak Joseph Haydnnak (az Eszterházy-család udvari karmestere volt) eisenstadti emlékhelyei. Bizonyított, hogy az országban itt süt a legtöbbet a nap.
Eisenstadt (Kismarton):
A főváros az Eszterházy-család székhelye volt egykor. A mai napig fontos szerepe van a családnak a régió fejlődésében. Annak ellenére, hogy a család székhelye mára már Fertőd. Lakossága körülbelül 13 000 fő. Északról a Lajta-hegység övezi, Soprontól 20 km-re, Bécstől pedig 50 km-re található. 1118-ban III. Lipót Babenbergi őrgróf csapatai, a magyar trónért vívott harcban lerombolták. 1241-ben a tatár pusztította el. 1371-ben a várost védőfallal építették körül. 1405-1406-ban Vilmos osztrák herceg elfoglalta. 1451-ben lett a Habsburgoké. Mégpedig úgy, hogy Mátyás király cserébe a császárnál lévő magyar koronáért lemondott Kismartonról. A magyar koronát Erzsébet királynő, Habsburg Albert özvegye menekítette III. Frigyes német-római császárhoz. Azért, hogy a gyermek Ulászló fejére kerülhessen. III. Frigyes volt Ulászló gyámja, trónkövetelőként lépett fel. Az 1463-as Soproni béke megerősítette a császár tulajdonjogát a városra. 1477-ben Mátyás király hadat üzent III. Frigyesnek, s 1482-ben visszaszerezte Eisenstadtot. Majd 1488-ban Kőszeggel együtt fiának, Corvin Jánosnak adományozta. 1490-ben, Mátyás király halála után, I. Miksa visszafoglalta a nyugat-magyarországi és ausztriai területekkel együtt. Az 1491-es Pozsonyi béke megerősítette a Habsburgok tulajdonjogát.
Csodálatos kisváros, ahol a természet és az építészet teljesen harmonizál egymással. Magyar vonatkozásai vannak. 1373-ban a magyar Kanizsai család alatt lett város. Barokk stílus uralkodik itt mind az építészetben, szobrászatban, festészetben.
Érdemes az Eszterházy-kastélyt megtekinteni, bebarangolni. Az eredeti épületet 1388-1392 között a Kanizsai család építtette. 1622-ben zálogjogon Gróf Esterházy Miklósé lett. Ekkor az épület elég rossz állapotban volt. 1672-ben Gróf Esterházy Pál kezdte el rendbe hozatni, mert családjának lakhelyéül választotta. Az un. mezzainsoron, négyzetes falfülkékben kapott helyet középen Esterházy Miklós és Pál, kétoldalt pedig 16 magyar király illetve vezér (Zoltán, Vérbulcsú, Géza, Szabolcs, Örs, Lehel, Kund, Gyula, Árpád, Álmos, Béla, Buda, Attila, Keme, Kadocsa, Keve) életnagyságú mellszobra. A szobrokat 1667-1669 között készítette a kismartoni (eisenstadti) Hans Matthias Mayr.
A kastélypark először csak haszon- és virágoskert volt. 1754-ben francia parkká alakította Matthyas Pöttl. Majd átépítették a kastélyt klasszicista stílusban és ekkor angolpark lett. 1945 óta szabadon látogatható. A parkban láthatjuk a Leopoldina-emlékkápolnát. Közelében mesterséges vízesés található. Itt kapott helyet az Esterházy-kút is.
Sauerbrunn (Savanyúkút):
Az erdővel borított Rozália-hegység északi lejtőjén található. Ismert gyógy- és üdülőhely. Idegenforgalma jelentős. Forrásából oldott ásványi anyagokban gazdag szénsavas savanyúvíz tör elő. A magyar turisták kedvelt kirándulóhelye.
Mattersburg (Nagymarton):
A Vulka folyó két partján terül el, nyugatról a Rozália-hegység, délről pedig a Soproni-hegység öleli át. A Vulka völgye gazdag régészeti lelőhely. Nagymarton híres szülötte Kitaibel Pál (1757-1817) botanikus.
Nickelsdorf (Miklósfalva vagy Miklóshalma):
1848 októberében a menekülő Jellasics hadai vonultak át rajta. Aztán közel húszezer magyar táborozott itt a miklósfalvi réten. A plébánia épületében volt a Honvédelmi bizottmány főhadiszállása. Október 23-án itt tanácskozott a magyar tábornoki kar és az országgyűlési képviselők Kossuth Lajos jelenlétében.
Kittsee (Köpcsény):
Burgenland legészakibb részén található, lakosainak száma 2700 fő. Egyes kutatók szerint a helység neve magyar eredetű, Küccse. A XIII. században vámszedőhelyet létesítettek itt. 1416-ban piactartási jogot kapott a település. 1264-ben itt kötött házasságot IV. Béla fia, Béla herceg Kunigundával, Ottokár cseh király unokahúgával. Aztán 1291-ben kötött békét III. András I. Albert Babenbergi herceggel. A történelemben a „Hainburgi béke” néven emlegették ezt. A törökök 1529-ben és 1683-ban is lerombolták. 1648-ban a helység a Listy testvérek birtoka volt. 1676-ban az Eszterházy család, majd 1870-től a Batthyány család tulajdonába került. Itt kezdte meg orvosi tevékenységét Dr Batthyány-Strattmann László (1870-1931), akiről tudjuk, hogy sok ezer szegény beteget ingyen gyógyított.
Edelstal (Nemesvölgy):
Köpcsétől 6 km-re található. Arról nevezetes, hogy Liszt Ferenc nagyapja 11 évig itt volt tanító és itt született Liszt Ádám, Liszt Ferenc édesapja is. A család 1785-ben költözött át Köpcsénybe.
Rust (Ruszt):
A Fertő-tó nyugati partján elhelyezkedő kisváros a történelmi Magyarország legkisebb városa volt. Hangulatosságával Kőszegre emlékezteti az idelátogatót. Ma a gólyák városaként emlegetik, mert rengeteg gólya fészkel a kéményeken. Nemzetközi hírt szereztek a helynek az itt termelt borok. Mára a bortermelés és az idegenforgalom a település fő bevételi forrása. 1317-ben Károly Róbert ajándékozta a ruszti birtokot Hédervári Dénes fiának, Dezsőnek. 1323-ban pedig a Czirákiaknak adományozta. 1410-ben Zsigmond király Szentgyörgyi Bazini Miklós grófnak és fiainak adományozta a birtokot. 1681-ben I. Lipót császár szabad királyi várossá nevezte ki. Ezért Rusztnak 60 000 aranyat és 500 hordó bort kellett fizetnie a császárnak. 1704-1708 között itt volt a kurucok főhadiszállása, először gróf Károlyi Sándor, majd 1706-ban Bercsényi Miklós és 1708-ban pedig Esterházy Antal vezetésével. A város festői központja ma védett műemlékként van nyilvántartva.
St. Margarethen im Burgenland (Szentmargitbánya):
A ruszti dombok oldalában található. Ma híres bortermelő vidék. Évente itt rendezik meg a passiójátékot. Már több, mint 60 éve mutatják be Krisztus szenvedésének történetét. Először egy parasztudvaron, 1961 óta pedig a Kőbányában. Ha erre járunk, feltétlen nézzük meg a Burghof-ot (középkori eredetű nemesi udvarház), a Keresztelő Szent János plébániatemplomot, a csontházat, a Mese parkot.
Fraknó (Forchtenstein)-Fraknói vár:
A Nagymartoni család székhelye. 1202-ben tűntek fel a vidéken a spanyol Nagymartoni grófok. Konstancia aragóniai királylány Imre királyhoz ment feleségül. Konstancia kíséretében érkezett Magyarországra Simon és Bertrand grófok, és leánytestvérük Tota. Tota Benedek vajdával kötött házasságot. Nagymartont pedig nászajándékba kapta a királytól. Tota grófnő azonban nagyon korán meghalt, így birtoka Simon grófra szállt. Simont tekintjük a Nagymartoni család megalapítójának. A család 1352-ben vette fel a Fraknói nevet. Utódai sokszor hatalmaskodtak a környék nemesei felett és az osztrákokat is behívták az országba. Nagy Lajos és Erzsébet királyné is fellépett ellenük. 1398-ban Zsigmond király elvette tőlük Fraknó várát és a Kanizsai családnak adta. A Fraknói grófok pazarló életmódjuk következményeként teljesen eladósodtak, birtokaikat elzálogosították Albert osztrák hercegnek. A vár későbbi tulajdonosai a Habsburgok voltak. Zálogjogukat Mátyás király először megerősítette, majd 1466-ban visszavette tőlük és Weisspriach Zsigmondnak adományozta. Aztán I. Miksa császár elfoglalta és az 1491-es pozsonyi béke újra Ausztriához kapcsolta Fraknót. Ezután 135 évig tartozott oda. 1622-ben Esterházy Miklós 400 000 forintért nyert zálogjogot II. Ferdinándtól Kismartonra és Fraknóra. 1626-ban visszacsatolták Magyarországhoz, örök adományként megkapta Esterházy Miklós és elnyerte a fraknói grófi címet. A vár ma is Esterházy-birtok. A vár a Rozália-hegység keleti nyúlványán 500 magas dolomit sziklára épült. A várkastély ma múzeumként üzemel. Gyűjteményének egyik leggazdagabb része a fegyvertár. Itt tekinthető meg Európa egyik leggazdagabb zászlógyűjteménye. Itt láthatjuk az Esterházy grófok és hercegek, valamint Thököly Imre és Zrínyi Ilona arcképét. A vadászteremben értékes trófeákat tekinthetünk meg. A lovagterem falán a Habsburgok képmásait nézhetjük meg. Az alagsorban 14 méter mély pincebörtön van. Hatalas bástyafaláról szép kilátás nyílik a Fertő-tóra és a soproni hegyekre. 1959 óta minden nyáron tartanak itt szabadtéri előadásokat.
Sopronkeresztúr-Nádasdy kastély:
A mai kastély helyében 1491-ben a kanizsaiak tulajdonában egy kisebb lovagvár állt. 1560-ban gróf Nádasdy Tamás átépíttette. Reneszánsz stílusú lakókastélyt csináltak a lovagvárból. 1621-ben az Esterházyak csapatai feldúlták a kastélyt. Mai alakját 1625-ben kapta, de utána Nádasdy Ferenc és Pál birtoklása idején tovább folyt az építkezés. A két testvért lefejezték, birtokaikat elkobozták. 1676-ban az Esterházy család kapta meg. Esteházy Pál itt látta vendégül I. Lipót császárt, amikor az a soproni országgyűlésre ment. Az épület mai tulajdonosa 1966 óta Anton Lehmden festőművész.
Füles (Nikitsch)-Zichy-Meskó kastély:
Egy angolpark közepén található. Tulajdonosai voltak a Németújvári, a Kanizsay, a Klankó, a Réczey, a Draskovich, a Nádasdy, az Esterházy és a Meskó, aztán a Zichy-Meskó (1903) család. Ők a kastély mai tulajdonosai. Az épület helyreállítási munkáit a tulajdonosok saját erőből végzik.
Lánzsér (Landsee)-Lánzséri vár:
Lánzsér a Stájer határon, a 716 méter magas Pauliberg lábánál található. A várat 1173-ban az Erchinger család építtette. Birtokosai voltak: Baroch fia Miklós 1222-ben, az Athinai család őse, Lőrinc Soproni főispán 1263-ban, Garai Miklós nádor a XV. század elején, a Fraknói grófok 1435-ben, VI. Albert osztrák herceg 1447-ben, III. Frigyes császár, aztán Magyarországhoz tartozott, 1482-ben Grafaneck Ulrik, a XVI. században az Oláh család, a császár, a Dersffy család birtokolta. 1612-ben került az Esterházy család birtokába. Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc Orsolya nevű lányát. A vár és a birtok Orsolya hozománya volt. A várroma is Esterházy tulajdonban van. Régen Nyugat-Magyarország legnagyobb erődítménye volt.
Léka (Lockenhaus)-Léka vára:
Léka a Gyöngyös-patak festői völgyében található. A lékai birtok 1200 körül a Herény nemzetségből származó Bana soproni várispáné volt. 1270-ben Győr fia Torda lányát feleségül vette Németújvári Miklós gróf. Hozományként került a Németújvári család birtokába. Tőlük Károly Róbert elvette a birtokot, mert a család többször az osztrákok oldalára állt. Az Anjouk alatt királyi birtok volt. 1390-ben Zsigmond király adományaként kerül a Kanizsai családnak, ahol több, mint száz évig volt. 1513-ban II. Ulászló Erdődy Péternek adományozta, de két év múlva visszaszerezték. Az utolsó Kanizsai lány Orsolya hozományaként került 1535-ben Nádasdy Tamás birtokába. Másfél évszázadon keresztül a Nádasdyak birtokában volt, sokat költöttek a tatarozására és bővítésére. A templom alatti családi sírban nyugszik Nádasdy Tamás, aki 1562-ben Egerváron halt meg. Fia, Nádasdy Ferenc 1643-ban feleségül vette Esterházy Júliát. 1671-ben hűtlenség vádjával ítélték el, majd kivégezték. Kivégzése után hatalmas birtokai, vagyona nagy részét elkobozta a császár. Árváinak gyámja Draskovich Miklós irányította a lévai birtokot. 1676-ban az Esterházyak szerezték meg. 1969 óta a vár tulajdonosa Paul Anton Keller osztrák író. A vár a Gyöngyös patak kanyarulatában egy sziklára épült. Az alsó várban szálloda működik. A vár minden nap látogatható.
Írottkő (Geschriebenstein):
A környék legkedveltebb, legszebb kirándulóhelye a 884 méter magas Írottkő. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabb pontja. Kilátótorony
További információk Magyarul:
Osztrák Nemzeti
Idegenforgalmi Képviselet
06 80 012 726