Hamamet

Hamamet

A közkedvelt üdülőhely kb. 70 km-re, délkeletre fekszik a fővárostól, hátterében a Dorsale hegység áll, gyönyörű homokos strandjai mögött citrus-ligetek illatoznak. A tengerpart szubtrópusi növényzettel és kellemes szállodákkal tarkított. Az íves és kupolás tunéziai építészet mindenütt megjelenik. Új övezetnek számít az ún. Yasmine Hammamet, amely az öböl déli részén fekszik, itt főként újonnan épült luxusszállodák várják a pihenni vágyókat. Hammametben jelenleg 3 golf pálya üzemel, Citrus Course La Forét és Les Oliviers pálya valamint Yasmine Course.

A közkedvelt turistaparadicsom az azonos nevű öbölben, a  CAP Bon félszigeten fekszik, kb.80km-nyi távolságra a  fővárostól. A történelmi nevezetességek közé tartozik a 15.századból származó erőd, amelynek udvarán található a város patrónusának, Sidi Bou Alinak a mauzóleuma.
A közelben Népművészeti Múzeum van, ahol hagyományos esküvői viseletet láthatnak.
Közvetlenül az erőd alatt található a Medina piacterével.
A festői halászkikötő naplementekor felejthetetlen látványt  nyújt. Az egész tengerpartot kissé lejtős, homokos strand  fedi, csodálatos szubtrópusi növényzettel és kellemes  szállodákkal tarkítva. Csodálatos strandjainak és színpompás kertjeinek köszönhető, hogy a két öböl mentén elhelyezkedő halászfalu Sousse-szal vállvetve Tunézia felkapott üdülőhelye.
Tunézia hosszú és csillogó történelme egyszer sem várta még annyi szívélyességgel és nyitottsággal látogatóit, mint napjainkban. Tunéziát a helyiek földre szállt Paradicsomnak is nevezik. Keveredik itt az arab és a nyugati kultúra; megtaláljuk a pun és a római birodalom jellemzőit.

A tunéziai városok nagy része föníciai örökség hordozója, görög, római és arab óvárosok színesítik hangulatukat. A gazdag múltról tanúskodik az amfiteátrumok, fürdők, görög színházak, kolosszeumok sokasága. Kellően felfrissülve térjünk be a puha szőnyegekkel ékesített soukba és eltelhetünk a csillogó réz, az aranyozott bőr, a jó illatú fűszerek és az érdekes ékszerművesség megannyi csodájával. A városok központjában árusok hada várja Önt, akiknél alkudozzanak bátran, hiszen ez hozzátartozik az itteni emberek életéhez. S ha igazi egzotikumra vágyik, csak fel kell ülni egy tevére s bebarangolni a végtelen Szaharát. A Földközi-tenger partján várja Önt is ez a hatalmas oázis.

Észak-Afrika egyik legfestőibb tengeröblében fekvő üdülőváros, melyet történelmi óvárosa (a Medina), jázminkertjei, narancs- és citromligetei emelik Tunézia második legjelentősebb idegenforgalmi központjává.
Tunézia első polgárháborújában kapott szerepet az Európában hírhedt Hammamet, más néven Mahometta vagy La Mahomette. Az I. Murad bej elleni lázadás során ide vonult vissza 1673-ban Hajji Ali Liaz, akit később itt öltek meg és temettek el a kasbában. 1881-ben, mielőtt a franciák bevonultak, a város lakói segítettek visszaverni az első rohamot.
Hammamet aratott egy aprócska győzelmet is: Bordier kapitányt, a francia őrparancsnokot annyira magával ragadta a város szépsége, hogy leköszönt,és itt telepedett le. A franciák utakat és vasútvonalakat építettek, és kiépítették az első telefonhálózatot. A gondtalan húszas években tehetősebb emberek telepedtek le, és élvezték a hófehér házakból és régies kertekből áradó nyugalmat. A romániai Georges Sebastian villát építtetett, melyről Frank Lloyd Wright azt nyilatkozta, hogy a legszebb ház, amit valaha látott.

Bár a II. világháború okozott problémákat, nem sok nyomot hagyott errefelé. Az idegenlégió helyőrséget állított fel a kasbában, a közelben szállásoltak el egy szenegáli hadsereget, felépítettek néhány bunkert
a strandon, és ellentétben André Giddel és Paul Kleevel, akik meghívott vendégek voltak, a németek bevették magukat Sebastiannál. (Von Arnim több hetet is elüdült itt, Rommel csak három éjszakára maradt.) A francia fennhatóság elleni titkos mozgalomtól és az 1952-es nyílt, véres összecsapástól függetlenül Hammamet legutóbbi történelmében már csak a turizmus kapott szerepet. A legfőbb látványosság az óváros (vagy arab város), a Medina. Egyik oldalról a tenger határolja, a szárazföld felőli oldalán, a városfal mellett pedig a temető található. A falakról a csodálatos strandra nyílik kilátás, mely délre kanyarodik, a szállodák felé. A képet színes halászhajók tarkítják. A városfalat II. Ibrahim, aglabida emír építtette 904-ben, azóta többször is felújították. Jelenlegi méreteit és paralelogramma alakját, melynek oldalai durván 300 és 100 méteresek Abu Zakaria hafezita uralkodótól kapta, aki ezzel akarta megvédeni a Nagymecsetet, amit 1236-ban építtetett. Hatoljunk be a Medinába három eredeti bejárata közül azon, amelyik a legközelebb van, azaz a Bab es-Suq$on. 1881 óta áll nyitva a nagyközönség előtt. Ahogy belépünk, az út elkanyarodik (a középkorban ez is a védelmet szolgálta), és beletorkollik a suq egyetlen, keskeny utcájába, melyen szamarak és kézikocsik képezik a forgalmat. Szőnyegeket, kerámiákat, hímzéseket és réztárgyakat árulnak. A kiszolgálás barátságos. Ha balra fordulunk, egy olyan térre jutunk, ahol sokáig nem voltak üzletek, de ma már éppoly harsány, mint a többi. Balra és jobbra hátul a Bain Maure-t (török fürdő) láthatjuk. Vele szemben áll a Nagymecset.A főkaputól jobbra, a nyugati fal első íves bejárata nem eredeti, az 1960-as években épült. Innen lehet eljutni a Nigro és a Boudhina bazárokhoz, onnan pedig a suqhoz. A kasba mögött áll a Bab el-Bahar az eredeti tengeri kapu, amit minden turista felfedez, mint festői keretet a kikötő halászhajóiról készítendő fotójához.

Az előttünk elterülő téren, a suq végében vannak a Boutique Fella szuvenírüzletei, standjai és mozgóárusai, a kifinomult ízlés fellegvára. Tarkabarka üzletekkel szegélyezett sétány vezet a fal mentén Sidi Bou Hadid mohamedán szent sírjához. (Az, hogy kávéházzá alakitották, nem jelent szentségtörést, elfogadott tunéziai tradíció a sírköveken mentateát iszogatni és vizipipát szívni. Hasonló hely a tuniszi Marabet étterem is.) Meredek lépcsőkön juthatunk fel a kasbához, a középkori Medina erődjéhez. A belső udvar fákat rejt, meg három felirat nélküli ágyút, és itt található Sidi Bou Ali mohamedán szent sírja is (hagyományos qubba kupola, süllyesztett, zászlókkal díszített ravatallal). Az ágyúk (és a mellékhelyiségek) mögött ismét a várfalra, a Chemin de Ronde-ra mászhatunk föl. A mór kávéház tiszta, rendes és barátságos, pazar kilátással az óvárosra és a kikötőre.

Az 1920-as években külföldi művészek telepedtek le ezen a csodálatos vidéken, nyomukban pedig megjelentek az első szállodák. Már a rómaiak is tömegesen jöttek ide, bár a helyi prokonzul, Salvius Julianus által i. sz. 179-ben alapított kolóniára ma már csak egy félreeső ásatás emlékeztet. A rómaiak mindent összezavartak azzal, hogy a települést Putput, Pudput vagy éppen Pupput néven emlegették. (Az arab eredetű Hammamet név fürdőhelyet és galambot is jelent.) Ennek megfelelően a korabeli referenciák meglehetősen változatosak. Mivel két védett öböl között fekszik, stratégiailag jelentős hely. Először 904-ben erősitették meg. Mindennaposak voltak a harcok: hol a normann II. Rogerius támadott, hol hafeziták foglalták el, hol a spanyolok és a kalózok között támadt nézeteltérés. 1560-ban a dragutok foglalták el, majd Andrea Doria tartotta blokád alatt hasztalan. 1602-ben a helyőrség a trójai falóhoz hasonló trükknek esett áldozatul: 300 máltai lovag érkezett muzulmánnak öltözve. Tárt karokkal fogadták őket, majd amikor bejutottak, rajtaütésszerűen elfoglalták a várost. .Amikor 1605-ben észrevették, hogy tíz gálya érkezik Szicília és Málta felől, a muzulmán lakosság elmenekült. Aztán titokban visszaküldtek száz férfit, akik megtizedelték az 1100 hódítót.Legközelebb Tunézia első polgárháborújában kapott szerepet az Európában hírhedt Hammamet, más néven “Mahometta” vagy “La Mahomette”. Az I. Murad bej elleni lázadás során ide vonult vissza 1673-ban Hajji Ali Liaz, akit később itt öltek meg és temettek el a kasbában. 1881-ben, mielőtt a franciák bevonultak, a város lakói segítettek visszaverni az első rohamot.

Hammamet aratott egy aprócska győzelmet is: Bordier kapitányt, a francia őrparancsnokot annyira magával ragadta a város szépsége, hogy leköszönt,és itt telepedett le. A franciák utakat és vasútvonalakat építettek, és kiépítették az első telefonhálózatot. A gondtalan húszas években tehetősebb emberek telepedtek le, és élvezték a hófehér házakból és régies kertekből áradó nyugalmat. A romániai Georges Sebastian villát építtetett, melyről Frank Lloyd Wright azt nyilatkozta, hogy a legszebb ház, amit valaha látott. Bár a II. világháború okozott problémákat, nem sok nyomot hagyott errefelé. Az idegenlégió helyőrséget állított fel a kasbában, a közelben szállásoltak el egy szenegáli hadsereget, felépítettek néhány bunkert
a strandon, és ellentétben André Giddel és Paul Kleevel, akik meghívott vendégek voltak, a németek bevették magukat Sebastiannál. (Von Arnim több hetet is elüdült itt, Rommel csak három éjszakára maradt.) A francia fennhatóság elleni titkos mozgalomtól és az 1952-es nyílt, véres összecsapástól függetlenül Hammamet legutóbbi történelmében már csak a turizmus kapott szerepet.

A legfőbb látványosság az óváros (vagy arab város), a Medina. Egyik oldalról a tenger határolja, a szárazföld felőli oldalán, a városfal mellett pedig a temető található. A falakról a csodálatos strandra nyílik kilátás, mely délre kanyarodik, a szállodák felé. A képet színes halászhajók tarkítják. A városfalat II. Ibrahim, aglabida emír építtette 904-ben, azóta többször is felújították. Jelenlegi méreteit és paralelogramma alakját – melynek oldalai durván 300 és 100 méteresek – Abu Zakaria hafezita uralkodótól kapta, aki ezzel akarta megvédeni a Nagymecsetet, amit 1236-ban építtetett. Hatoljunk be a Medinába három eredeti bejárata közül azon, amelyik a legközelebb van, azaz a Bab es-Suq$on. 1881 óta áll nyitva a nagyközönség előtt. Ahogy belépünk, az út elkanyarodik (a középkorban ez is a védelmet szolgálta), és beletorkollik a suq egyetlen, keskeny utcájába, melyen szamarak és kézikocsik képezik a forgalmat. Szőnyegeket, kerámiákat, hímzéseket és réztárgyakat árulnak. A kiszolgálás barátságos. Ha balra fordulunk, egy olyan térre jutunk, ahol sokáig nem voltak üzletek, de ma már éppoly harsány, mint a többi. Balra és jobbra hátul a Bain Maure-t (török fürdő) láthatjuk. Vele szemben áll a Nagymecset.A főkaputól jobbra, a nyugati fal első íves bejárata nem eredeti, az 1960-as években épült. Innen lehet eljutni a Nigro és a Boudhina bazárokhoz, onnan pedig a suqhoz. A kasba mögött áll a Bab el-Bahar – az eredeti tengeri kapu -, amit minden turista felfedez, mint festői keretet a kikötő halászhajóiról készítendő fotójához.

Az előttünk elterülő téren, a suq végében vannak a Boutique Fella szuvenirüzletei, standjai és mozgóárusai, a kifinomult ízlés fellegvára. Tarkabarka üzletekkel szegélyezett sétány vezet a fal mentén Sidi Bou Hadid mohamedán szent sírjához. (Az, hogy kávéházzá alakították, nem jelent szentségtörést, elfogadott tunéziai tradíció a sírköveken mentateát iszogatni és vizipipát szívni. Hasonló hely a tuniszi M’rabet étterem is.) Meredek lépcsőkön juthatunk fel a kasbához, a középkori medina erődjéhez. A belső udvar fákat rejt, meg három felirat nélküli ágyút, és itt található Sidi Bou Ali mohamedán szent sírja is (hagyományos qubba – kupola, süllyesztett, zászlókkal díszített ravatallal). Az ágyúk (és a mellékhelyiségek) mögött ismét a várfalra, a Chemin de Ronde-ra mászhatunk föl. A mór kávéház tiszta, rendes és barátságos, pazar kilátással az óvárosra és a kikötőre.

A Mártírok Emlékműve mögött található a Nigro bazár, az emeleten pedig a Berbere étterem. A mellette lévő boltív másik oldalán, az olcsóbb Restaurant de la Poste melletti napi piacon gyümölcsöt és zöldséget, húst, halat és bontott csirkét árusítanak.

Egy kőhajításnyira innen, az Avenue de la République-en sorakozik a Boudhina újságos, a gyógyszertár, a postahivatal (a régi, katolikus templom helyén, mely 1905-től 1972-ig állt) és az egyik sarkon a városi múzeum. Sidi Ben Issa mohamedán szent síremlékének épületében kapott helyet ez a múzeum – a helyi cserkészklubbal együtt. A Medina földnyelve választja el egymástól a két hosszú strandot, melyeken szállodák állnak. A hozzájuk vezető út unalmas, és gyalog túl hosszú, érdemes taxival menni a strand mögötti station privée-ről. A kereskedelmi negyed$ tele van bankokkal, és itt áll a Magasin Général (szupermarket) is. Egy fényképészüzlet és az Isten hozott Tunéziában Szolgálat irodájának kivételével mindenütt creperies- ket, pizzériákat és A Nemzetközi Kulturális Központ éttermeket látunk: ilyenek a Belle-Vue, a Fatma, a SandPub és a Sonial teázó. A Souks d’Art kézművesműhelyei a legnagyobbak a bazárok közül, a mozihoz ad hoc művészeti galéria kapcsolódik. A kávéházakban vizipipával és harsány arab zenével várják a vendégeket, és nagy a nyüzsgés a Pergola és a Trois Moutons éttermek teraszain is. A szökőkutak is működnek néha. Egy szemellenzős teve a belső udvar kútjának kerekét forgatja. Korabeli, nem ide illő épület az Hotel de Ville, a Városháza, melyet az öreg Hotel de la Plage helyén alakitottak ki.

A sarkon az Idegenforgalmi Hivatalt találjuk. Az Avenue Habib Bourguiba tovább emelkedik, de már kevés érdekességet tartogat számunkra, a rendőrséget, a vasútállomást, a déli strand szállodáit és a Nemzetközi Kulturális Centrumot. Ha éppen nem tartanak benne konferenciát és vendég sincs, talán beengednek megnézni Georges Sebastian páratlan házát: ciprusok és fehér oszlopok szegélyezik a hűs vizű, csempézett medencét, az ebédlőasztal egy tömbből faragott fekete márványból készült, a hálószobákban antik tükrök és süllyesztett római fürdőmedencék láthatók.
A posta mellett halad az Avenue de la République, aztán felfelé emelkedik az El- Haouanet nevű kerületbe (jelentése: üzletek). Legérdekesebb látnivalója
a Suq el-Khemis, a hetivásár. Nabeul pénteki piacához képest üdítő, hogy nincs tele turistákkal. Forgalma és kínálata rohamosan növekszik: már többször át kellett helyezni nagyobb területre, a csütörtöki vásárt pedig már szerda este megnyitják.Az északi szállodákat és Nabeult sokkal szebb útvonalon is meg lehet közelíteni. Induljunk el a tengerparti úton, mely a földnyelven lévő temető, a Chez Achour étterem, a háború idején épült háztömb, a katolikus templom mellett halad el.

Figyelni kell viszont, hogy ez a rész “nyitottabb” a tenger felé, nagyobbak a hullámok és sokszor gyorsabban mélyül a víz, mint más turista régiókban.

További esetleges hátránya, hogy a sivatagi túráktól jobban kiesik, mint kiinduló pont, így nagyobb utazásokkal kell számolni és magasabb költségekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »