A fővárosból hajóval, repülővel, vagy autóval juthatunk el Luxorba, ez több mint 700 kilométeres utazás, tehát választásunk attól függ, mennyi idő áll rendelkezésre, meddig maradhatunk. A hajóval utazók egy hétig úszkálnak a Níluson, viszont az út menti nevezetességeket is megnézhetik, mert a fontosabbaknál elidőzik a turistahajó. Autóval a folyó mindkét partján utazhatunk, bár a bal parti nem olyan rossz és nem is olyan forgalmas. Az utat így lefuthatjuk egy nap alatt, és ebbe néhány órás nézelődés is belefér. Repülővel a reptéri bonyodalmakkal együtt sem lesz két óránál több az utunk, és a jegy sem drága (kb. 40 dollár, vagy 200 EGP.)
Luxorban már trópusias az éghajlat, télen is kellemes, 20 fok körüli hőmérséklet várja az ide utazókat, és a Nílus mentén végig szállodasor. A keleti part az élőké, a nyugati inkább a halottaké, híd csak kissé feljebb van, viszont rengeteg az átkelőhajó. Odaát buszok, taxik várják a turistákat, és viszik a látogatókat a három legfontosabb látnivaló felé: Luxori templom, Karnaki templom, Királyok Völgye. Maga a város régies, arab jellegű, szűk utcácskákkal, vályogházakkal, az elmaradhatatlan piaccal és bazársorral. A százkapus, fényűző Thébának szinte nyoma sincs, az egykor milliós város helyén ma alig ötvenezren élnek.
A Luxori és Karnaki templomok között van vagy három kilométer távolság, a köztük kiépített utat valamikor Szfinxek útjának hívták, mert végig emberfejű oroszlán testű hatalmas szobrok határolták. A Luxori templom szoboralakjait, oszlopait főleg II. Ramszesz és III. Thutmószisz építtette. Csodálatosak a vörös gránitból faragott fáraó szobrok, a fehér mészkőből vájt hatalmas oszlopok, a falakat borító vésetek képei és hieroglifái egy titokzatos kultúrát takarnak.
A Karnaki templomhoz két út is vezet, bármelyiket választjuk, az I. pülon bejárónál kezdhetjük a látogatást. Monumentalitását tekintve túltesz minden eddigi látottakon. A nagy Amon templom és a Khonszu templom között szent tó található, szabályos téglalap alakú. A hüposztül csarnok 20 –25 méteres vaskos oszlopai közül jó néhány véseteiben hordozza az építtetők szellemét. A Mut templomot szintén egy szent tó veszi körül félkör alakban. II. Ramszesz szoborkolosszusa 28 méter magas, felesége ugyanitt jóval alacsonyabb, mindössze a térdéig ér, mindezek fölé tornyosul a bejárati kapu majd harminc méteres magassága. Az oszloplabirintusok félelmetesek, mintha óriások építették volna, és többszáz darab van belőlük.
A Thébai Nekropolisz a várossal ellentétes parton fekszik, ide temetkeztek az uralkodók és nemesek. Jelenleg mintegy 400 feltárt sír várja a látogatókat, szűkebb helyen, a Királyok Völgyében 62 sírt tártak fel a szakemberek. Legnagyobb értékük abban rejlik, hogy a díszítmények a korabeli életvitelt ábrázolják, tehát általuk elképzelhetjük az évezredekkel ezelőtt élt emberek mindennapjait. A völgyben szétszórtan a legkülönbözőbb korok fáraói temetkeztek, több helyen eredeti állapotokat találunk, a múmiák is eredeti helyükön vannak. Ezek a sírok tehát nem a szokásos piramisok, inkább sziklába vájt sírtemplomok, sok oldalággal, labirintusszerűen.
Nem komor sivár falak tárulkoznak a látogatók szeme elé, hanem elképesztően élénk festmények vannak mindenütt, sok helyen a vésetekkel kombinálva. Apropó vésetek: vannak kevésbé ősiek is, ugyanis az ókortól látogatott helyeken a „turisták” bevésték nevüket, üzeneteiket az oszloplábakba, szobrok talpazatára, faldarabokra, így olvashatók római helytartók nevei, thébai kormányzók, hadvezérek „aláírása” a korabeli írnokok vésetei mellett.
Luxor és a szinte vele összenőtt Karnakkal együtt a világ egyik legnagyobb műemlék területe, és egyik leglátogatottabb turista központja. Igen nehéz lenn csak megkísérelni is bemutatni nevezetességeit, de legfőbb látványosságokat mindenképpen nézzük meg.
A területen már a Középbirodalom kora óta templomok álltak. A ma álló templomot II. Amentotep kezdte építeni uralkodásának közepe táján; a szentélyek, köztük az Amenhotep isteni születését ábrázoló képekkel díszített helyiség már a 30. évre, az uralkodó első szed ünnepére elkészültek. II.Ramszesz idején a templom jelentős bővítésen esett át, később több uralkodó is kisebb bővítéseket végzett rajta. A 3. század végétől f. századig (bizánci) katonai táborként funkcionált, amelynek központi részén egy rövid ideig pogány templom, majd keresztény szentély is működött, majd az arab hódítás után az Abu el-Haggag mecset épült efölé. Így a luxori templom gyakorlatilag több mint 3000 éve megszakítás nélkül vallási jelentőségű helyként funkcionál.
A területen már legalább a XII dinasztia óta Ámon szent helye, és korábban is templomok álltak itt; Hatsepszut is folytatott itt nagyobb építkezéseket, de ezeknek az épületeknek a nagy része nem maradt fenn. A ma álló templomot III. Amenhotep idején kezdték el építeni. A munkálatokat fáraó főépítészei, egy testvérpár, Szuti és Hór irányították. Először az épület legdélebbi magva épült fel, mely megemelt talapzaton áll, majd ez elé északra egy ún, napudvart építtetett, melyet minden oldalról oszlopsor övezett, és délen egy 32 oszlopos kisebb udvarba nyílt, mely a templomba vezetett. Megkezdődött egy 100 méter hosszú, 14 papiruszt utánzó formájú oszlopból álló oszlopsor építése is, melyet Tutanhamon uralkodása alatt fejeztek be. Az Amarna-korban Ehnaton napszentélyt építtetett a luxori templom mellett; ezt később, Horemheb uralkodása idején lebontották, hasonlóan Ehnaton más építményeihez.
- Ramszesz idején az oszlopsortól északra újabb oszlopokkal körülvett udvar épült, elé a templom új főbejárata, hatalmas pülonokkal. Ez az udvar nem a templom eddigi tengelyére épült, hanem kicsit attól elfordulva, hogy Karnak felé nézzen, és hogy magába foglalhassa a már korábban, Hatsepszut és III. Thitmesz idején Ámon, Mut és Honszu szent bárkáinak emelt bárkaszentélyeket, melyeket Ramszesz később újjáépíttetett. Ezek a bárkaszentélyek voltak az utolsók abból a hat állomásból, amik a Karnakból Luxorba vezető felvonulási út mentén álltak.
A templom a 290-es években, Diocletianus császár uralkodása idején történt átépítése után egy katonai tábor, castrum részét képezte. Mai neve ennek köszönhető: az erődítményt jelentő arab al-ukszur szóból származik. Később keresztény templom és kolostor épült a templom területén, majd a XIII. században felépült a ma is használatos Abu el-Haggag mecset.
A templomig szfinxekkel szegélyezett sugárút vezet, mely egykor egészen a karnaki templomig ért. Ezt az utat a XXX. dinasztia idején újíttatták fel és vették körül szfinxekkel, de már korábban is létezhetett. A templom első pülonját, mely 24 méter magas, II. Ramszesz emeltette. Mint Ramszesz legtöbb építményét, ezt is a kádesi csata és Ramszesz más csatái ábrázolásai díszítik; később más fáraók is felvésették ide győzelmeiket. Előtte eredetileg Ramszesz hat kolosszusa – két ülő, négy álló; mára csak a két ülő maradt meg –, valamint két rózsaszín gránitobeliszkje állt. Az obeliszkek közül az egyiket 1835-ben Párizsba vitték, a másik, mely több mint 25 méter magas, ma is Luxorban áll.
Az udvar déli, a templom felőli oldalát a két monumentális pülón határolja, melyeket II. Ramszesz emeltetett. Egykor négy hatalmas cédrusfa zászlórúd is állt hozzájuk erősítve. A pülónon áthaladva jutunk a szintén Ramszesz által építtetett oszlopos udvarba, melyet minden oldalról két sor papiruszforma oszlop határol. A paraleogramma formájú udvar 57×50,9 méter területű. Belőle nyílik a hármas bárkaszentély, előtte négyoszlopos folyosóval, ezt a III. Thotmesz és Hatsepszut korabeli bárkaszentély helyén építtette újjá II. Ramszesz. Az oszlopos udvar északkeleti részén épült később az a keresztény templom, melyre később a mecset épült.
Az oszlopos udvar déli részének oszlopai közt Ramszesz hatalmas szobrai állnak, lábainál Nofertari kisebb szobrai. A nyugati kolosszus neve Az uralkodókRéje, ezt a nevet Ramszesz több kolosszusa is viselte. Itt áthaladva jutunk a templom régebbi részébe, melyet nagyrészt III. Amenhotep építtetett és még a XVIII. dinasztia uralkodói idején fejeztek be.
A 100 méter hosszú, kétoldalt 7-7 papiruszforma, 19 m magas oszloppal és domborműves fallal szegélyezett széles út, mely a templomot megelőző napudvarhoz vezet, III. Amenhotep uralkodása alatt kezdett el épülni, de a király nem sokkal ezután meghalt. Ehnaton uralkodása alatt nem épült tovább a templom, így a ma látható díszítéseken III. Amenhotepen kívül az oszlopsort befejeztető Tutanhamon alakja jelenik meg. A díszítéseket Az fejeztette be, mivel Tutanhamon is meghalt, mielőtt teljesen elkészültek volna, nevüket azonban Horemheb a sajátjáéval cserélte fel, így most az ő kártusa látható itt. Az oszlopsor déli végének jeleneteit végül I.Széthi alatt fejezték be. A fal domborművei az Opet-ünnep eseményeit ábrázolják: Ámon érkezését szent bárkáján Karnakból Luxorba, majd visszatérését (a szemközti falon). Az oszlopsor déli végében Ámon és Mut hatalmas ülőszobrai találhatók.
Az oszlopsor után a 45×56 méteres napudvar nyílik. Ezt III. Amenhotep építtette, és hasonlít halotti templomához– mindkettő optikai illúziót kelt azzal, hogy elöl szélesebb, mint hátul. Déli végében oszlopcsarnokban folytatódik, ez a megjelenések csarnoka (weszkhet hait), mely nyolcszor négy papiruszforma oszlopból áll, teteje mára elpusztult. Falainak díszítése Amenhotepet ábrázolja Théba istenei előtt, valamint a nomoszok megszemélyesített alakjait. Ebből az oszlopcsarnokból egy kisebb csarnok nyílt, mely eredetileg a templom belsejének nyolcoszlopos előcsarnoka volt, és Mut, valamint Honszu kápolnái nyíltak belőle, az itt állomásozó római katonák azonban az istenített császár kultusza kápolnájává alakították át, és eltávolították a szobrokat, déli ajtajából szentélyt alakítottak ki, ahol ma Diocletianust és három társcsászárát ábrázolják a festmények.
Továbbhaladva egy újabb négyszögletes csarnokba jutunk, melyben eredetileg szintén négy oszlop állt, ezeknek ma már csak alapjuk látható. Ez egy bárkaszentély volt, melyet később Nagy Sándor átalakíttatott; ma látható díszítései Ámont és a fáraónak öltözött Sándort ábrázolják. Kétoldalt három-három oszlop és négy-négy kisebb helyiség található.
Emögött széles, tizenkét oszlopos csarnok húzódik meg, ez a weszkhet hotep, az áldozatok csarnoka. Gyakran órák csarnokának is nevezik, mert az oszlopok feltehetőleg a nappali órákat jelképezik, a csarnok díszítései ugyanis a bárkákat ábrázolják, melyeken a napisten a nappal és az éjszaka tizenkét órájában halad.
Ezen túl található maga a szentély, ahol az isten hatalmas ülőszobra állt. Körülötte kisebb helyiségek találhatóak. A szentély azon a helyen épült, ahol az egyiptomiak hite szerint a teremtés zajlott.
Minden képen szánjunk elég időt a megtekintésére, óriási komplexumról van szó!
További információk: www.egyiptom.lap.hu