Vodice

Vodice

Vodice Horvátország egyik legnépszerűbb igazi turistaparadicsoma. Még viszonylag elérhető távolságra van, viszont már kellemes mediterrán növényzet fogad itt. Nagyon jól felszerelt strandok vannak Vodicén és a Sibenik régió milliónyi hajós kirándulással vár. Ez egy olyan hely, ahol tényleg minden a nyaralásról és az életről szól.

 Vodice megközelítése

Javasolt útvonal: Vodice autóval könnyen elérhető. Magyarország felől az M7-es autópályán a letenyei határátkelő után, ráhajtunk a horvát A4-es autópályára. Zágrábnál véget ér az A4-es autópálya. Zágrábtól az A1-es autópályán haladunk tovább, míg el nem érjük Vodicét (csak egyenesen kell haladni). Ahogy elhagyjuk az autópályát, rövid vezetéssel megérkezünk Vodicébe. (Budapest Vodice távolsága 670 km). Vodice busszal: a Flixbusnak van közvetlen járata Vodicére (9500 Ft-tól vannak jegyek). Vodice vonattal: nyáron a Máv Adria Expressz járatával Perkovic településig tudsz elmenni, onnan buszozn Vodice a vízről kapta a nevét (voda – víz, vízforrás) ezzel utalván a környék vízkészletére és termékenységére. Kerámia edények- és földművelő szerszámok maradványaival bebizonyították, hogy a jelenlegi Vodice környékén már a vaskortól folyamatosan élnek. Az ókorban Arausa néven tartották számon a települést. A gazdag vízkészlet és jól megművelhető termőföldek miatt, hamar kialakult a mezőgazdaság, az olajbogyó és szőlőtermesztés.

A római időkben különböző tározókban összegyűjtötték az esővizet, amit későbbiekben ivóvízként hasznosítottak.

1412-ben a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került Vodice. Még a XV. században a regionális központi település, Sibenik utasításba adta, hogy minden jelentősebb településen erődöt kell építeni a közelgő török támadások elleni védekezésképpen. 1522-ben a törökök elfoglalták Skadrint. Skadrin elfoglalásával megnyílt az út a törökök előtt Sibenik, a Murter sziget és a további tengerparti települések felé. Velence ezt nem nézte jó szemmel csapatokat küldött erre a területre és megerősítette a városok védvonalát.

Vodice köré erős várfalat építettek, három őrtoronnyal. A házakat szorosan egymás mellé építették, hogy csak kocsikkal ne férjenek be. A városkapu elé egy fogadót építettek. Aki Vodicébe akart bejutni, azoknak a fogadónál kellett hagyniuk a lovaikat és fegyvereiket. Ma a Városi Könyvtár található az egykori fogadó helyén.

1646-ban lejöttek a törökök a hegyről, tábort vertek Vodice mellett és megtámadták a várost. A támadás előestéjén a horvát-velencei csapatok vezetője Petar Mesalinic egyik kezében karddal, másik kezében egy feszülettel végigjárta a csapatot és Szűzanyához imádkozott. Hajnalban Ibrahim Pasa 4000 lovassal megtámadta Vodice városát. A védők hajókra menekültek amiket egy zadari kereskedő küldött Vodice védelmére, majd a szerencse a védők mellé állt. Megtartották a várost és visszaverték a török támadást.

A török veszély elmúltával virágzásnak indult Vodice. A falakat és őrtornyokat lebontották, a kiváló minőségű kőtömböket a házak építésére használták fel és elkezdtek a várfalon kívülre is építkezni. Sajnos ma már csak találgatni lehet, hol voltak eredetileg a városfalak, mert teljesen lebontották őket. Az egyik őrtorony, a Coric a mai napig megtalálható az óvárosban.

Vodice egy csodálatosan szép, mediterrán kisváros. Nagyon kellemes, mediterrán, igazi színes, virágos, lüktető hangulattal rendelkezik.

Vodice nevét a voda, vagyis víz szó után kapta,

utalván ezzel arra, hogy rendkívül bő édesvízkészlettel rendelkezik a környék.

Vodicének nincsen – sajnos – akkora történelmi óvárosa, mint mondjuk Trogirnak. Ennek a magyarázata az, hogy a XVII. században a velencei-török háborúk idején teljesen megsemmisült az óváros. Lényegében Vodice körül is, magas várfalak és őrtornyok voltak. Az hogy a törököket sikerült távol tartani innen, annak az volt az ára, hogy szinte a földig rombolták a teljes várost.

Ha most Vodicén sétálunk, gyakorlatilag semmi nem érzékelhető abból, hogy megsemmisült a középkori óváros. Annyi azért észre vehető, hogy itt nincs várfal és több az új épület, mint mondjuk Trogirban, viszont ezzel együtt több az étterem és fagyizó, ami kompenzálja a régi épületek hiányát. Vodice legmagasabb épülete a XVIII. században épült Szent Kereszt templom. Ez egy három hajós, barokk stílusú szentély. Sokszor ki van nyitva és meg lehet nézni belülről is.

Ami még a régi Vodicéből megmaradt az a Čorićev turanj nevű őrtorony, mely pontosan a Szent Kereszt templommal szembeni sikátorban található. Eredetileg három őrtorony védte Vodicét.

Ha már itt járunk Vodice központjában, akkor együnk egyet. A torony utcájában található a Guste konoba. Ez az egyik legrégebbi étterem (ma egyébként Guste steak housenak hívják). Ahogy a neve is mutatja, itt inkább húsos ételeket tudunk enni. Ha tengeri – kicsit könnyebb – ételeket ennénk, akkor az eggyel előtte található Intrada konobába üljünk be. Halász hálók vannak kifeszítve a konoba kerítésére, jól mutatván ezzel a hely specialitását. Az Intradában sok tengeri ételkülönlegesség közül válogathatunk, péládul kagylót, tintahalat, vegyes haltálat, ráklevest kérhetünk. Sokuk nem túl laktató, viszont annál látványosabb.

Vodice tengerparti sétánya hosszan végigfut a város előtt. Ez alapvetően egy sima út, melyet nyáron lezárnak a forgalom elől. Szinte az egész sétányt végig üzletek, éttermek, fagyizók töltik be. Ennek köszönhetően bárhol is járjuk a sétányon, mindenhol szép, színes és virágos.

További információ és szállások: www.horvatorszaginfo.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »