Nagycenk

Nagycenk

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi-síkságán helyezkedik el. A határ délnyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványaihoz kapcsolódik.

Késői ásatások (1904-ben) őskori telepet tártak fel. A réz- és bronzkorból is találtak leleteket. Hallstatti korú hamvasztásos sírt, római és avar kori temetőt is feltártak. A község határában római kori kőépület maradványait lelték fel.

A község első birtokosai Czenki Demeter és Lőrinc, majd Osli Gergely; később a Kanizsay család, a Poki család, majd az Ember család volt. Ez utóbbi család kihalása után 1570-ben a Nádasdyak birtokába került a két község (Kiscenk és Nagycenk). A török időkben német és vallon katonaság járta és pusztította a környéket (1590). Később Bethlen Gábor hadjáratától szenvedett a lakosság. Miután Nádasdy III. Ferencet kivégezték, mert részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, a cenki birtok 1671-ben a királyi kincstárra szállt át. I. LipótDraskovich Miklósnak adományozta az elkobzott Nádasdy-birtokok közül Sárvárt és a hozzá tartozó Alsó- és Felsővidéket – utóbbihoz tartozott Cenk is.

Hogy a birtokok örökjogon a Draskovich család birtokába kerülhessen, több pénzt kellett volna fizetnie, mint amennyi elő tudott teremteni. Draskovich ezért elzálogosította Széchényi György győri püspöknek a birtokok egy részét. Az egyezség (1678) szerint Széchényi György érsek, valamint testvére és gyermekei harmadíziglen birtokolhatták a javakat. A Széchényi családra a vagyon véglegesen csak örököse és unokaöccse, II. Széchényi György révén szállt át 1711-ben, és ez tette lehetővé, hogy a család a magyarországi főnemesek közé emelkedjen.

A vasúti közlekedést a Déli Vasút indította el 1865-ben a Wiener NeustadtNagykanizsa közti vonalon.

Nagycenk és Kiscenk sokáig két önálló község volt. Közigazgatásilag 1893. október 1-jén egyesítették őket Nagycenk néven, de máig sem épültek össze teljesen. Az uradalom és a község 1945-ig a Széchenyiek birtoka volt. A Széchenyi-kastélyt 1969–73 között állították helyre, és 1973-ban megnyitották benne a Széchenyi István Emlékmúzeumot. Az épületegyüttes egy részében, a keleti oldalon a méntelep, a nyugati épületrészt lezáró „Vörös kastélyban” a Kastély Szálló (szálloda, étterem, kávézó) kapott helyet. A homlokzat oromzatán egy nagy Széchenyi-címert láthatunk. A bejárati ajtók mögött a “sala terrena”, a fogadóterem helyezkedik el. Az emlékmúzeum két részből áll: a földszint összenyíló teremszobáiban korabeli enteriőrök között a Széchényi-család történetét és Széchenyi István életét mutatják be számos érdekességgel. Az emeleten „a legnagyobb magyar” munkásságához kötődő gazdasági kiállítások kaptak helyet, egy terem kivételével modern berendezéssel. Innen további kirándulás tehető a nagycenki múzeumvasúton.

  • Fő látnivalója a 2016. óta nemzeti emlékhely Széchenyi-kastély.
  • A Széchenyi István Emlékmúzeumot a kastélyban rendezték be.
  • A kastély bejárata előtt indul a védett hársfasor, amit Barkóczy Zsuzsanna telepítettetett.
  • A több mint két kilométer hosszúságú Széchenyi-hársfasor végén található a legnagyobb magyar fiának és feleségének, Széchenyi Bélának és fiatalon elhunyt nejének, Erdődy Hannának sírhelye, a szarkofág Kundmann Károly bécsi szobrász vörös svéd gránitból készült alkotása.[17][18]
  • Széchenyi család mauzóleuma (jelenleg ravatalozóként is üzemel) a plébániatemplom mögött található.
  • Szent István tiszteletére szentelt templom előtti téren áll Széchenyi István szobra.
  • A Széchenyi kastély közelében, 1972-ben épült meg a 760 mm nyomtávúNagycenki Széchenyi Múzeumvasút.
  • Turul-szobor
  • Old Timer Autó-Motor Kiállítás (Kiscenki u. 60.)
  • Ipartörténeti magán múzeum, melyet 2008-ban hozott létre Gráf Gyula asztalosmester a szülői házban. A régi mesterségek szerszámkiállítása[20] abból az ötletből jött létre, hogy a mester évtizedek óta gyűjtötte a szerszámokat. Sok van közöttük, amit már nem használnak és a szakemberek sem ismernek fel. A tárlat közvetlenül a templom mellett (Széchenyi tér 18.) tekinthető meg.

Renegeteg további leírás a www.wikipedia.org oldalain!

További információk: www.nagycenk.hu www.nagycenkikirandulas.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Lébény

Lébény a Hanság, a Rábaköz és a Mosoni-síkság határán fekszik, Győrtől északnyugatra 26 kilométerre, Mosonmagyaróvártól délkeletre 19 kilométerre, az 1-es út, az M1-es autópálya és a Budapest–Győr–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal mellett.

Lébény területe az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Az újabb kőkortól a bronz– és vaskoron keresztül követhetjük itt az ember nyomait. A késői vaskorban itt élt kelták lakóházmaradványait is feltárták az ásatások során.

Amikor időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, a későbbi császár, meghódította Pannóniát, a mai Lébény területén katonai tábort és polgári települést létesített. A rómaiakat felváltó hunok után gótok, majd longobárdok éltek a vidéken, őket az avarok követték. Ezt a kereszténnyé lett avar népességet, s az idők folyamán közéjük szivárgott kisszámú szlávot találták itt honfoglaló őseink a 9.10. század fordulóján. Az ismételt ásatások során feltárt régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a környék, s maga Lébény is, a honfoglalás idején is lakott hely, nem is jelentéktelen település volt.

A középkorban már 1208-ban említették a települést, nevét akkor már Libinnek írták.

1529-ben a Bécs ellen vonuló török csapatok felgyújtották a templomot, amelynek kőboltozata beomlott. A romos templomot, és monostort a bencések elhagyták és biztonságos helyet keresve a győrszentmártoni apátságba vonultak. 1631-ben egy végrendeletnek köszönhetően a templom, a monostor a jezsuiták tulajdonába került, akik felújították a romos épületeteket. 1683-ban a törökök feldúlták a kolostort és felégették a falut, amelyet újra a jezsuiták újítottak meg. Időközben a község lakosságát súlyos pestisjárvány tizedelte.

1805-ben kilenc francia huszár jelent meg Lébényben, és az 1809-es kismegyeri csatát követően 170 francia eltartásáról kellett gondoskodnia a lakosságnak. 1836-ban a jobbágysors zendüléshez vezetett, eredménytelenül, hiszen a hatóságok az elégedetlenkedőket börtönbüntetésre ítélték. 1841-ben tűzvész emésztette a községet, leégett 96 ház a hozzátartozó melléképületekkel, istállókkal együtt. Nagy károkat szenvedtek a középületek, a két iskola és a két (római katolikus Szent Jakab és az evangélikus) templom is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban 160 férfi harcolt, az otthon maradottakat kolera tizedelte. Az 1850-es években Sina János cukorgyárat hozott létre, amely a századfordulóig üzemelt.

A századfordulón nagy fellendülés jellemzi Lébényt, előrelépés történt a szántóföldi növénytermesztésben, később minőségi állattenyésztés vette kezdetét. A fellendülést az első világháború szakította meg, amely sok anyagi és emberi áldozatot követelt a falutól: 300 fiatal frontszolgálatos közül 170-en veszítették életüket a harcmezőkön A két világháború közti időszakban a lébényi parasztságot a 2600 holdas Wenckheim-birtok fojtogatta, az uradalom azonban az 1929-es gazdasági világválságot követően eladósodott.

második világháború a település számára is súlyos veszteségeket okozott, 1944 nyarán 10 zsidó családot hurcoltak el, a háborúban elesettek száma 129 fő. A front áthaladását követően megalakult Földosztó Bizottság és Wenckheim Pál földbirtokát 480 család között osztották szét.

1963-ban, majd 1966-ban felépült a gimnázium épülete is, az oktatás 1977-ig működött.

Államigazgatásilag Lébény önállóan működött 1973-ig, amikor egyesült Mosonszentmiklóssal, és a Lébénymiklós nevet vette fel, majd 1979-ben Mecsér is csatlakozott társközségként. Mosonszentmiklós 1988. december 31-én, Mecsér az 1990-es önkormányzati választások után vált külön; Lébény pedig újra önálló – saját óvodát, iskolát üzemeltető – nagyközség lett; 2013július 15-ével pedig a közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára városi címet kapott.

A falu története elválaszthatatlanul összefonódik az itteni műemléktemplom történetével. A templom első okleveles említése 1199-ből való, amikor a birtokot Imre király visszaadta Saul kalocsai érsek Poth és Chepán nevű testvéreinek. A már meglévő monostor birtokjogát az 1208-as keltezésű oklevél erősíti

Győr nemzetségbeli testvérek végrendeletileg a Benedek-rendi szerzetesekre hagyják a monostort, és a Idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére épített kéttornyos, háromhajós, háromapszisos nemzetségi templomot. A szláv névadás szerint Lybin (Lebenj)-nek nevezett falut a tatárok pusztították el 1242-ben, de a templomot nem tudták bevenni. 1271-ben a cseh Ottokár király hadai pusztítása nyomán csak a templom és az apátsági épület maradt meg. A falu az apátsági birtokkal együtt ezután az óvári várbirtok urainak kezébe került, majd 1478-ban Mátyás király visszaadta a birtokot a Benedek-rendieknek.

A templom A Hédervári család adományaként – 1202-1208 közt épült apátsági temploma talán elsőnek fogta össze a magyarországi román stílusalakulást a bencések jellegzetes módján.

Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú (a 17. században megújított boltozattal), két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje – a hazai elrendezésre jellemzően – a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél.

A megrongált templom barokk sisakokat kapott, 1858-65 és 1872-79 közt pedig Essenwein nürnbergi építész purisztikus elvek szerint restaurálta, tornyait csürlős sisakképzéssel számottevően felmagasította.

Figyelemre méltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Ez az egyszerű, félreérthetetlen kifejezésmód olasz befolyás érvényesülését mutatja, az egyébként szinte ugyanolyan mértékben érzékelhető francia hatással szemben. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki, mely az esztergomi kapu-típus magasfejlettségű képviselőjeként értékelhető

Az apátsági rendház a török hódoltság alatt elpusztult.

  • Evangélikus templom
  • Szent Antal kápolna
  • Temetőkápolna
  • Pálos rendház
  • Szent Flórián emlékmű
  • Nepomuki Szent János szobor
  • I. világháborús emlékmű
  • II. világháborús emlékmű
  • Római mérföldkő
  • Millecentenáriumi emlékoszlop
  • Millenniumi kettős kereszt
  • Szent István szobor
  • Töllősi-erdő
  • Némelyik helyen található egykori parasztház
  • “Pesti srácok” szobor
  • Wesztergom Imre sírja a helyi katolikus temetőben
  • További információk: www.lebeny.hu  www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »