Abu Szimbel Assuántól kb. 240 km-re délre. Leginkább az itt az i.e. 13 században emelt templomokról ismert, melyeket II. Ramszesz fáraó építtetett, és melyek 1979 óta a Világörökség részét képezik. A templomokat az 1960-as években, a Nasszer tó kialakításakor nemzetközi összefogással helyezték arrébb, mert különben a tó vize ellepte volna őket.
A város Egyiptom déli részén fekszik, a Szudáni határtól 20 km-re, a Núbia-tó (a Nasszer-tó szudáni neve) keleti partján. Asszuán várossal Abu Szimbelt út köti össze, ami a tó nyugati partján halad, főleg turistabuszok használják, de a város légi úton is elérhető.
Az Abu Szimbel-i templomok a Nasszer tó nyugati partján fekvő sziklatemplomok. A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték , akik Ramszesz korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni; neve az ókorban Hut-Ramszesz-Meriamon, azaz Ramszesz-Meriamon temploma volt. A Kis Templomot Harthor istennőnek szentelték, aki itt Ramszesz felesége, Nofertari alakjában jelenik meg.
Az Abu Szimbel-i templomokat – a Nagy Templomot és a Kis Templomot – délen, Núbiában emeltette Ramszesz, minden lakott helytől távol. A hely, ahol a templom épült, már korábban is szent helynek számított, már Horemheb is emelt itt egy szentélyt. Bár pontos adatokkal az Abu Szimbel-i templomok tervezéséről és építéséről nem rendelkezünk, mégis elfogadhatónak tűnik, hogy a munkálatok Iuni núbiai fáraó-helytartó idejében zajlottak le: egy bevésés a Kis Templom közelében arra utal, hogy a fáraó legbizalmasabb embereinek egyikét bízta meg a kezdeti munkák felügyeletével. Általánosan elfogadott, hogy feltehetőleg i. e. 1260 és 1250 között zajlott az építkezés. Nofertari Meritenmut nagy királyi hitves ebben az időszakban hunyt el, i. e. 1255 táján. Őt utoljára II. Ramszesz uralkodásának 24. évében, a templomegyüttes felszentelésével kapcsolatban említik meg. Az Abu Szimbel-i templomok 1979 óta szerepelnek az UNESCO kulturális világörökségel listáján.
Érdekességük, hogy egyikük sincs eredeti helyén, az Asszuáni építése során, hogy a Nasszer-tóvá duzzadó vize ne lepje el őket, 1963 és 1968 között szétbontották, és 64 méterrel magasabban az Abu Szimbel-i fennsíkon ismét felépítették a templomokat. Itt a Nasszer tó egy szigetén állnak, amit Abu Szimbellel egy gát és az azon épült út köt össze.
A második Asszuáni gát építésének tervei az 1950-es években mindkét templom létét fenyegették, és más helyek mellett ők is eltűntek volna a Nasszer-tó jelenlegi szintje alatt. 1960. március 8-án az UNESCO nemzetközi összefogást kért a templomok védelmére. Számos javaslat és terv született az építmények megmentésére. Ezek közül 1963-ban elfogadtak egy svéd tervet, mely szerint a templomokat szétvágják az egész sziklatömeggel együtt, és egy magasabb fekvésű helyen újra felépítik.1963 novembere és 1968 szeptembere között nemzetközi összefogásban megvalósult a két templom együttesének áthelyezése. A munkákban egyiptomi, német, francia, olasz és svéd építőipari vállalkozások vettek részt. 1968. szeptember 22-én hivatalos keretek között megünnepelték a sikeres áthelyezést. Az Asszuáni-gátat 1971. január 15-én avatták fel.
Az elszállítás és az újjáépítés érdekében előbb 17 000 lyukat fúrtak a sziklába, hogy a kőzetet 33 tonna epoxi gyantával megszilárdítsák. A stabilitás érdekében vaspántokat használtak. Ezután 1036 tömbbé vágták szét a templom együttest. Az egyes blokkok súlya hét és harminc tonna között volt, a vágások helyei ma is láthatók. Az új telepítési helynek mintegy 180 méterrel távolabb kellett lennie északnyugat felé, az eredeti szintnél 64 méterrel magasabban. Eközben igen fontos volt, hogy a templomok pontosan ugyanabba az irányba nézzenek homlokzataikkal. 1112 szikladarabot helyeztek át a templomok mellett, hogy az eredetihez hű maradjon a templomok látképe.
Mindkét templom belseje részint egy-egy föléje épített vasbeton kupolán függ, részint azok támasztják őket. A Nagy Templom esetén ennek átmérője 140 méter, így ma már nem igazi barlangtemplomok. Mégis megmaradt a barlangtemplom benyomása a nézőben, mert a betonkupolákat kívül nagy tömegű homokkal, törmelékkel és az eredeti sziklákkal (köztük az eredeti szikla-homlokzattal) borították be. Az akkori időkben ez olyan komoly építéstechnikai teljesítmény volt, hogy egyesek ezt II. Ramszesz eredeti temploma felépítésének teljesítményéhez hasonlítják. Az építési költségek mintegy 80 millió dollárt tettek ki, ezt több mint ötven ország adta össze.
Mindkét templomot a tradicionális sziklasírok és földalatti kőhidak módján alakították ki, a sziklatömbbe vésték be őket. Nofertari Hathor-temploma mintegy feleakkora, mint II. Ramszesz főtemploma, amely 63 méteres mélységig hatol be a kőzetbe (az alap elülső szélétől mérve). Az ókori Egyiptom igazi remekművei, melyet minden utazónak látni kell.
További információk: www.egyiptom.lap.hu
