Karnak az Egyiptomi kirándulások egyik fénypontja, Fáraók tucatjainak lakhelye, temetkezési helye, templomvárosok elegye, összenőve Luxor városával. Csak ízelítőként próbáljuk egy kicsit bemutatni, mi is vár ránk itt.
A karnaki templomkomplexum az ókori Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, a világ legnagyobb ókori vallási jelentőségű helye. Az ókorban Ipet szutnak (‘kiválasztott hely’) hívták. Mai nevét Al-Karnak faluról kapta, ami mellette található. Mintegy 2,5 kilométerre található Luxortól, a Nílus partján. Közöttük a környék szinte teljesen beépült, így a gyanútlan szemlélődő nemigen tudja eldönteni, hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. Luxorból busszal, konflissal is ki lehet ide jutni, de a pazar látvány, mely utunkat kíséri, megér egy kis sétát is. Egyiptom látnivalói közül csak a Gízai piramisok vonzanak több látogatót. Több mint száz hektáron terül el és három nagy, elkerített templomkörzetet, valamint több kisebb templomot foglal magába. A három templomkörzetből Ámon-Ré főistené a legnagyobb, ettől délre felesége, Mut temploma áll, mellyel kosfejű Szfinxekkel szegélyezett felvonulási út köti össze, északra pedig Thébe ősi istenének, Montu holdistennek a templomát találjuk.
Az építkezés legalább 30 fáraó uralkodásához köthető, a középbirodalomtól egészen a görög-római korig. Az ókorban Ipet szutnak („kiválasztott hely”) hívták, és Egyiptom újbirodalmi fővárosa, Théba mellett állt. Mai nevét al-Karnak faluról kapta, amely mellette található. A templom területe kétszerese a faluénak, ezért általában a templomot, nem pedig a falut értik Karnak alatt. A templom együttes a Nílus jobb partján áll (attól 500 m-re), kb. 2,5 km-nyire északra aLuxori templomtól. Közöttük a környék teljesen beépült.
A teljes építkezés mintegy 30 fáraó uralkodása alatt zajlott, ez mintegy két évezredet ölel fel, a Középbirodalomtól egészen a görög-római korig. Valamennyi fáraó hozzátett valamit, így dinasztiánként változott a képe. Gyakran az elődök által építtetett remekműveket az utódok csak alapul használták és ráépítkeztek. Kosfejű szfinkszek és 23 méter magas oszlopok között sétálhatunk be a romterületre. A gigantikus szobrok, obeliszkek, torzók, falmaradványok között az emberek aprócska hangyaként bóklásznak ámuldozva. Annyi itt a látnivaló, hogy a részletekre egyszerűen nincs idő. Ha megfogadnak egy tanácsot, becsukják a kezükben szorongatott útikönyveket, és meg sem próbálják kőről kőre, obeliszkről obeliszkre egyesével megfejteni, vajon éppen mi előtt haladnak el. Hiábavaló vállalkozás lenne. A részletek itt egyszerűen megölik egymást. Minden csodaszép, és minden évezredes titkokat őriz. Épp elég csak belegondolni, hogy hajdanán fáraók és fáraónők sétáltak ugyanitt… Egyszerűen csak gyönyörködjenek önfeledten a látványban!
A Királyok Völgyét, ahogy azt a fáraók is nevezték, egy magányos völgybe elrejtve találjuk. Azt a célt szolgálta anno, hogy múmiáikat és gazdagságukat az örökkévalóságig megőrizzék. Théba ősi városának részeként a Völgy csaknem az összes, a 18., 19. és 20. dinasztia királyainak, (i.e. 1539 -1075) nyughelyeként szolgált. Az évezredek alatt a sírokat sajnos többször kirabolták. A völgy egy évszázaddal ezelőtti feltárása során kapott szárnyra a “Fáraó átka” néven elhíresült legenda. Tutanhamon sírjának felfedezése pillanatában Carter kanáriját ugyanis egészben lenyelte egy kobra. A helyiek szerint a gyermek fáraó azóta is bosszút áll mindazokon, akik megzavarják örök álmát. A legendát öt hónappal később Lord Carnarvon, Carter pártfogójának halála csak megerősítette. Delíriumos állapotában egy madárral viaskodott, amely az arcát szaggatta. Halála pillanatában, Kairó összes fénye kialudt.
Minden képen kere3ssük még fel a Mammon kolosszusokat és a szintén világhíres Hatsepszut Fáraó templomát, és tegyünk egy felejthetetlen Felukkás kirándulást is a Níluson. Természetesen ezzel még csak meg sem közelítettük a megismerését a településnek, de legalább képet kaptunk az „igazi” ősi Egyiptom világáról.
A fővárosból hajóval, repülővel, vagy autóval juthatunk el Luxorba, ez több mint 700 kilométeres utazás, tehát választásunk attól függ, mennyi idő áll rendelkezésre, meddig maradhatunk. A hajóval utazók egy hétig úszkálnak a Níluson, viszont az út menti nevezetességeket is megnézhetik, mert a fontosabbaknál elidőzik a turistahajó. Autóval a folyó mindkét partján utazhatunk, bár a bal parti nem olyan rossz és nem is olyan forgalmas. Az utat így lefuthatjuk egy nap alatt, és ebbe néhány órás nézelődés is belefér. Repülővel a reptéri bonyodalmakkal együtt sem lesz két óránál több az utunk, és a jegy sem drága (kb. 40 dollár, vagy 200 EGP.)
Luxorban már trópusias az éghajlat, télen is kellemes, 20 fok körüli hőmérséklet várja az ide utazókat, és a Nílus mentén végig szállodasor. A keleti part az élőké, a nyugati inkább a halottaké, híd csak kissé feljebb van, viszont rengeteg az átkelőhajó. Odaát buszok, taxik várják a turistákat, és viszik a látogatókat a három legfontosabb látnivaló felé: Luxori templom, Karnaki templom, Királyok Völgye. Maga a város régies, arab jellegű, szűk utcácskákkal, vályogházakkal, az elmaradhatatlan piaccal és bazársorral. A százkapus, fényűző Thébának szinte nyoma sincs, az egykor milliós város helyén ma alig ötvenezren élnek.
A Luxori és Karnaki templomok között van vagy három kilométer távolság, a köztük kiépített utat valamikor Szfinxek útjának hívták, mert végig emberfejű oroszlán testű hatalmas szobrok határolták. A Luxori templom szoboralakjait, oszlopait főleg II. Ramszesz és III. Thutmószisz építtette. Csodálatosak a vörös gránitból faragott fáraó szobrok, a fehér mészkőből vájt hatalmas oszlopok, a falakat borító vésetek képei és hieroglifái egy titokzatos kultúrát takarnak.
A Karnaki templomhoz két út is vezet, bármelyiket választjuk, az I. pülon bejárónál kezdhetjük a látogatást. Monumentalitását tekintve túltesz minden eddigi látottakon. A nagy Amon templom és a Khonszu templom között szent tó található, szabályos téglalap alakú. A hüposztül csarnok 20 –25 méteres vaskos oszlopai közül jó néhány véseteiben hordozza az építtetők szellemét. A Mut templomot szintén egy szent tó veszi körül félkör alakban. II. Ramszesz szoborkolosszusa 28 méter magas, felesége ugyanitt jóval alacsonyabb, mindössze a térdéig ér, mindezek fölé tornyosul a bejárati kapu majd harminc méteres magassága. Az oszloplabirintusok félelmetesek, mintha óriások építették volna, és többszáz darab van belőlük.
A Thébai Nekropolisz a várossal ellentétes parton fekszik, ide temetkeztek az uralkodók és nemesek. Jelenleg mintegy 400 feltárt sír várja a látogatókat, szűkebb helyen, a Királyok Völgyében 62 sírt tártak fel a szakemberek. Legnagyobb értékük abban rejlik, hogy a díszítmények a korabeli életvitelt ábrázolják, tehát általuk elképzelhetjük az évezredekkel ezelőtt élt emberek mindennapjait. A völgyben szétszórtan a legkülönbözőbb korok fáraói temetkeztek, több helyen eredeti állapotokat találunk, a múmiák is eredeti helyükön vannak. Ezek a sírok tehát nem a szokásos piramisok, inkább sziklába vájt sírtemplomok, sok oldalággal, labirintusszerűen.
Nem komor sivár falak tárulkoznak a látogatók szeme elé, hanem elképesztően élénk festmények vannak mindenütt, sok helyen a vésetekkel kombinálva. Apropó vésetek: vannak kevésbé ősiek is, ugyanis az ókortól látogatott helyeken a „turisták” bevésték nevüket, üzeneteiket az oszloplábakba, szobrok talpazatára, faldarabokra, így olvashatók római helytartók nevei, thébai kormányzók, hadvezérek „aláírása” a korabeli írnokok vésetei mellett.
További információk: www.egyiptom.lap.hu
