Szabadka

Szabadka

A város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, valamint számos nemzetiségi nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménynek is otthont ad.

Szabadka város a Vajdaság második legnépesebb városa, a hozzá tartozó településekkel együtt mintegy 150.000 lakosa van. Észak-Szerbia meghatározó gazdasági és politikai központja, Szegedtől való távolsága mindössze 47 km. Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka vagy Zabadka néven, a török idők előtt a Hunyadiak birtoka volt. A hódoltság idején jórészt elnéptelenedett, majd a Habsburgok újratelepítették. Mária Terézia 1743-ban mezővárosi rangra emeli a települést, amelyet ekkoriban Szent Máriá-nak hívnak. Majd ugyanez a királynő 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánítja Szabadkát, és ekkortól nevezik Maria Theresiapolis-nak, legalábbis latinul, illetve németül. A királyi városi rang erőteljes fejlődéshez segítette a települést. Ekkor már nem volt szervezett betelepítés, de a történelmi Magyarország elsősorban magyar nyelvű lakossága folyamatosan szivárgott a prosperáló városba és környékére. Érdekes nemzetiségi momentum, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a bunyevácok – a szerbek és horvátok többségétől eltérően – együtt harcoltak a magyarokkal, és nekik köszönhetően Szabadka magyar kézen maradhatott. A város kiegyezés kori (1867) dinamikus fejlődését jól mutatja, hogy 1869-re vasúti közlekedés köti össze a világgal, a magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre inkább polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyeri el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.

Szabadka legfontosabb turisztikai értékei jórészt ebből a korból származnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb Városházája, a méretei miatt akár parlamentnek is beillő, különleges szecessziós épület Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek remeke, 1908-10 között épült fel. Ők készítették a szintén szecessziós stílusú Zsinagógát is. Érdekesség, hogy a terv eredetileg Szegedre készült, az ottani pályázaton második helyezést ért el, és ezt követően vette át és valósította meg a szabadkai hitközség. A magyaros szecesszió kiemelkedően szép példája a Raichl-palota (1903-04), amely ma képzőművészeti kiállításoknak ad helyet. A belvárosi Korzón számos más, értékes szecessziós műemléképület is található, amelyekhez méltóképpen illeszkednek a Zsolnay-kerámiával fedett, modern díszkutak (a Zöld és a Kék Szökőkút). Jelentősek a város egyházi épületei is, a Ferencesek temploma és rendháza a 18. század első feléből, a Szent Teréz székesegyház (1773-97) és a Sándor városrészben található szerb ortodox templom. Irodalomtörténeti jelentősége van a Gimnáziumnak, amelynek 1901-19 között igazgatója volt Kosztolányi Árpád: ide járt, ámde egy tanárával folytatott vita miatt nem itt, hanem Szegeden érettségizett fia, Kosztolányi Dezső. Szabadkához kötődik a költő unokatestvére, Csáth Géza is.

Látnivalók:

  • Szabadka legreprezentatívabb épülete a méreteinél fogva akár parlamentnek is beillő, szecessziós városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel mindössze két év alatt (19081910).
  • Ugyanezen építészek tervezték a zsinagógát is, szintén magyar szecessziós stílusban. A zsinagóga magyar nyelvű vezetővel, előzőleges bejelentéssel látogatható[7] a Zsinagóga.com kutatási műhely szervezésében.
  • A magyar szecesszió kiváló példája még a Raichle Ferenc által építtetett palota is (19031904), és több épület a Korzó környékén, az egykori Kossuth utcán.
  • Szabadkai Népszínház korinthoszi oszlopos épületében (1853) az elsők között talált otthonra magyar nyelvű színtársulat, Blaha Lujza is itt kezdte pályafutását.
  • Az egyházi épületek közül építészeti szempontból a legjelentősebb a ferences rend temploma, más néven Barátok temploma, különösen pedig a rendház, amelyet a régi szabadkai vár maradványaiból alakítottak ki (1723). A katolikus Szent Teréz-székesegyház barokk stílusban épült (1797), és erősen emlékeztet a Kalocsai Érsekség bazilikájára, amelyhez adminisztratívan akkoriban tartozott.
  • A Sándor városrészben épült szerb ortodox templomban az ikonosztáz az ortodox barokk festészet ritka szép példája.
  • Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két, viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy, mint a városházát és a Raichle-palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek, és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet.
  • kaponyai ütközet 1899-ben emelt emlékművét 1919 után elbontották

www.szegedturizmus.huwww.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »