Előző cikkünkben ott hagytuk abban az Alpok lábánál megbújó ékszerdoboz Kőszeg felfedezését, hogy egy jó vacsi után, a friss hegyi levegőn aludtunk egy hatalmasat a Portré Panzió kényelmes szobájában, hogy másnap újult erővel induljunk neki a felfedezéseknek!

Azt mindenki sejti, hogy az Alpok nyúlványiban a kirándulási és hegyi kerékpározási lehetőségeknek se szeri se száma, erről külön könyvet lehetne írni, mi viszont most a kényelmesebb lehetőségeket választottuk, és ameddig lehet, autós utazással kombináltuk a sétákat.

Először nézzünk körül a közvetlen környezetben! Kevesen tudják, hogy Kőszegnek nem az egyetlen vára a híres Jurisics vár, hanem van egy másik a város felett magasodó hegyen is, ez a régi „Felsővár vagy Óvár”, mely a XIII. századtól magasodott a 609 méteres „Óház tetőn”.

A Jurisics vár megépültét követően egyre veszített jelentőségéből, lerombolódott. A romokon 1896-ban építettek egy kilátót, amely a mai formáját az 1990-es évek feltárási munkák után kapta.

Már a Szabóhegyen való végigautózás is csodálatos, amíg eljutunk a parkolóig, ahonnan két út is vezet a fantasztikus panorámával rendelkező kilátóig, mely abszolút megéri a kb 20 perces sétát a szép őszi tájban.

De maradjunk fent a hegyen és vegyük utunkat a nem kevésbé híres „Hétforráshoz”, mely a jelenlegi kialakításakor, (a Millennium évében)a hét magyar vezérről kapta a nevét. Kristálytiszta vize már az Óvárat is ellátta vízzel, ma egy gyönyörű, romantikus kiránduló központ, megéri a sétát!

Mivel fent vagyunk a hegyen, így egyértelmű hogy a messziről látható, fantasztikus kilátással rendelkező mesebeli kápolnához, a „Szent Vid Kápolnához autózunk, mely az azonos nevű hegyen található.

Itt már minimális a séta a szép őszi erdőben, ugyan a XVIII században, a Velem falucska fölé épült kis kápolna nem látogatható (bekukucskálni lehet…), de a környezet és panoráma miatt kihagyhatatlan célpont errefelé.

Már lefelé haladba innen beérünk Velem falucskába, ami az egyik legismertebb település a környéken. Szezonban kiránduló központ, de ilyenkor is magával ragadó, és most alaposan meg is lehet nézni, nagy rendezvényei idején tömegek vannak.

Innen egyértelműen nem is mehetünk máshova, mint az elsősorban borász világban egyik legismertebb helyre, a múzeumi Cáki Pincesorhoz!

Mintha egy képeslap elevenedne meg a csodálatosan karbantartott régi, 18-19 századi, zsúpfedeles pincék láttán, ahogy megbújnak a több mint 100 éves szelídgesztenye fák között.

Bár a berendezett talpgerendás, földes aljjal rendelkező présházak eredetileg nem bor, hanem gesztenye és gyümölcstárolásra használták, ma múzeumként javarészt borászati eszközökkel van berendezve.

Sajnos ilyenkor már csak kívülről tudjuk megnézni, de érdemes visszatérni, főleg a kis település nagy rendezvényei idején!

Mi viszont elhagyni kényszerülünk az országot, ugyanis a legismertebb látványossághoz, az Írottkőre, ami a 884 méteres magasságával nemcsak a környék, hanem az egész Dunántúl és Burgenland legmagasabb pontja is. Kocsival csak az osztrák oldalról lehet megközelíteni, viszont így ismét egy gyönyörű úton kanyargunk az ingyenes parkolóig!

Természetesen Kőszegről is megközelíthető, viszont ez egy szinte egész napos túra oda-vissza a kitérőkkel, erre nekünk most nem volt időnk. Azért egy kb fél órás erdei sétára innen is számolni kell, de ez már minimális emelkedés tartalmaz.

A hegy tetején találjuk a páratlan panorámával rendelkező kilátót, mely az egész Kőszegi hegység jelképe, az azonos nevű, mindkét országra kiterjedő Naturpark névadója. Jelképes összegért megmászhatjuk, minden fáradságot megér!

Folytassuk a szerpentines utunkat innen már lefelé tovább, a végén beérkezünk a barátságos kis osztrák településre, itt tudunk esetleg vásárolni, majd irány a „Lékai Vár!

Jellegzetes formája és festése messziről kitűnik a festői tó feletti magaslaton. A XIII. században épült, többször átépített, kibővített erődítmény ma múzeumként funkciónál, nem drága, érdemes bejárni, nagyon hangulatos!

És innen már vissza is értünk Kőszegre, hiszen a város maga a határ Ausztria felé. Élményekkel teli nap után ültünk le ismét a Portré pompás vacsorájához, majd tértünk nyugovóra azzal a fogadalommal, hogy tavasszal visszatérünk, és megnézzük még azokat a lehetőségeket is, melyek most nem fértek bele az időbe, mert Kőszegre és környékére még egy hétvége is kevés…
További információk: www.koszeg.hu www.portre.com

